Találkozásaim az állatokkal 2025

Idén a legnagyobb élmény - az unokám születésén kívül - egy hódcsalád életének nyomon követése.
Számtalan fotó készült és nem készült róluk, így még bőven maradt fotótéma. Tevékenységük alapján mesét is írtam róluk.

Több éve tervezett utazás valósult meg januárban, amikor levonatoztam Túrkevére, ahol megkerestem az erdei fülesbaglyokat a város fáin. Nagy számban telelnek lakott terülten. Sok képet készítettem, nekem ez tetszik a legjobban, mert olyan cukin kukucskál a 3 bagoly. 

Idén is jártam magas hegységekben, ahol többször is megfigyelhettem a mormoták életét. Nagy élmény volt látni, ahogy mozognak, táplálkoznak, figyelnek a környezetükre. 

Alpesi szalamnadrával Ausztriában találkoztam. 

Miközben hódra várakoztam a kis tó partján, váratlan vendg érkezett a szemközti partra. 

A vércsék lakóhelyére egész véletlenül találtam rá. 

Felejthetetlen estét töltöttünk Prehodavcih csúcson Szlovéniában, ahol reggelre kelve legyelésző kecskékkel együtt reggelizhettünk.  

Erdei rigó

Vörösbegy - kedveli az ember társaságát, egész közel engedett magához. 

Lakmározó nünüke

Imátkozó sáska egy késő őszi napos napon.

Találkozásaim az állatokkal 2024

Ebben az évben is sokszor futottam össze az erdő vadjaival, ám értékelhető képet nem nagyon sikerült készíteni róluk, így nem volt nagy feladat kiválasztani azokat, amelyekhez a legnagyobb élmények kötődtek. 

Szlovéniában, a Triglav szikláinál sok mormotát láttunk, füttyögésüket visszaverték a kövek. Ez a barátságos példány modellt ült nekem, majd békésen meguzsonnázott. 

Idilli környezetben, virágos rét közepén ücsörgött ez a róka. A kirándulóktól potyakaját kunyerált. 

Ezt a nyulat a Mecsekben sikerült lencsevégre kapni. Egyenest felénk ugrándozott. Egész közel volt már, amikor észrevett minket. Ekkor percekig döbbenten nézett, majd nyakába szedte a lábát és rémülten  eliramodott. Talán az erős szembeszél miatt nem érezte meg időben a szagunkat. 

Csokonyavisontán egy egész szarvasrudli vágott át előttem az erdőben nagy sebességgel. Ki kellett lépnem, hogy legalább a réten le tudjam fotózni őket. 

Az erdei pinty a világ egyik leggyakoribb madárfaja. Becslések szerint a világon több mint 200 millió erdei pinty él.

Ez itt egy gyík, csak furán bújt át az esőbeálló tetőrepedésein. 

 

Medvét Erdélyben láttunk, szerencsére ennél közelebb nem kerültünk hozzá. Vagy legalábbis nem vettük észre. 

Tömeges csigafürdést sikerült elkapni a Bükkben.  Azóta is csodálkozom azon, hogy miért másztak bele a vízbe? Ez a példány épp megmártóztatta a "lábát", aztán vissza akart fordulni. 

Szarvasbogár 

Találkozásaim az állatokkal 2023

Idén párszor egész közel kerültem madarakhoz, így sikerült lencsevégre kapnom őket. No nem azért, mert lest építettem volna, és órákig lapultam volna a megfelelő pillanatra várva, hanem azért, mert úri kedvük úgy tartotta, hogy megmutatják magukat nekem. 

A  fázós csúszka épp szemmagasságban csücsült egy mohás faágon, apró szemeivel leste minden moszdulatunkat. Jól felfújta tollazatát. Talán a hideg miatt, vagy talán hogy jobban mutasson a fotón. 

A havasi szürkebegy bizalmaskodó fajta - szívesen ugrándozott alig 1 méternyire tőlem, bogyókat keresgélve. Költöző madár, nálunk épp átutazóban volt. 

Citromsármány pár a Kopároknál csicsergett rám. Szinte incselkedtek velem: Néha egész közel repültek, majd villámgyorsan megkerülték a bokrot, és eltűntek az ágai között. 

Nagyon érdekes volt megfigyelni a kis ízeltlábúak és egyéb apróságok életét. 

Ez a kaparódarázs két lábon jár. másik négy lábával megbénított zsákmányát cipeli haza a lárváinak. 

Szöcskenász

Csüngőlepke hernyója

Szerencsésen összefutottam néhány emlőssel is. 

Erre a dámszarvasra egész váratlanul találtam rá. A Szénások környékén túráztam, és az egyik csúcsról alátekintve pillantottam meg a mit sem sejtő, a tisztáson békésen napozgató állatot. 

Mókuséknál 

Őkelme figyelmesen nézelődve sétált az úton. Meglapultam a magas fűben, de sajnos hamar gyanút fogott, és eltűnt az fák között. 

Percekig figyeltem cica őnagysága reggeli mosdással egybekötött jóga rituáléját. Meglepő helyekre és irányba tudja helyezni/forgatni  lábait!

Kíváncsi kecske

Találkozásaim az állatokkal 2022

Tiszavirágzás - egy különleges hungarikum Régóta szerettem volna látni, de valahogy sosem voltam jókor jó helyen. Most viszont egész váratlanul csöppentem az esemény közepébe. 

Foltos szalamandra - A facebook-on lépten-nyomon jöttek a kirándulós csoportokba a szalamandra fotók, én meg egész évben egyet sem láttam. Aztán a Zemplénben november elején mégis belfutottunk vagy egy tucatba. Ez itt épp az esti nasiját őrzi a mancsai között. 

Erőpróba
Nyár eleji kora hajnali sétám közben botlottam bele két őzbakba. Először csak méregették egymást, aztán - rám ügyet sem vetve - harcolni kezdtek egymással. 

Start - Április elején váratlanul havazni kezdett, én meg felsétáltam a Normafához, tavaszi havas képeket készíteni. A réteses előtt várta a könnyű zsákmányt ez a kis cinke. 

Te ki vagy?   
Az Által-ér mentén bicajoztam, amikor az érok meredek részén megpillantottuk egymást ezzel az őzzel. Nem hittem volna, hogy megvárja, míg előveszem a fotomasinámat, bekapcsolom, beállítom a megfelelő értékeket. De még a másik profilját is megmutatta, majd elégdetetten tovaszökellt egy elegáns mozdulattal. 

A nagy pele - Kis családommal egy kilátóban készültünk éppen álomra hajtani fejünket, amikor kiderült, hogy a hálószobánk tetjét már lakják! Vidáman szaladgált a család a gerendák között, kis gombszemeikkel kíváncsian figyeltek minket. 

Landolás

Csipegető

Tőkés récék kaptak össze valamin.  Egészen pontosan új récék érkeztek a part mellett békésen ringatózó csapathoz. A régiek megpróbálták elkergetni a "betolakodókat". Hatalmas balhét csaptak!

A Velencei-tó partján reggeliztünk éppen, amikor egész verébcsapat környékezett meg minket némi kenyérmorzsát remélve. 

Ekkora gólya kolóniát még nem láttam.  Olaszliszkáról Tokaj felé vezető kerékpárúton lettem figyelmes rájuk, az se zavarta őket, hogy a közelben több traktor is dolgozott. Én azért fától fáig óvakodva közelítettem meg őket. 

Nyitnikék!

Találkozásom egy görénnyel
A kép nem egy mestermű, az élmény azonban feledhetetlen volt. Vagy negyed órán keresztül kerülgettük egymást az út mentén. 

Találkozásaim az álatokkal - 2018

Barangolásaim közepette egyre többször találkozom az erdő-mező vadon élő állataival.
Egy állatfotóhoz nem elég megmászni a legmagasabb hegyet, vagy az erdő legrejtettebb zugaiban barangolni. Ismerni kell az állatok viselkedését, meg kell lapulni, várakozni kell, és sok türelemmel és szerencsével talán sikerül egy igazán jó képet készíteni róluk. És akkor az még tuti nem lesz egyedi, mert már más kitartó és szerencsés természetfotósok legalább ezerszer lefotózták már az oly sok nehézség árán meglelt témát. Az én találkozásaim azonban többnyire véletlenszerűek, s az esélyét erősen csökkenti kutyám társasága. Amikor azonban sikerül egy-egy vadhoz fotózható közelségbe kerülni, az hihetetlenül magával ragadó érzés!

Ezt a sast az autómban ülve pillantottam meg, lehúzódtam az út szélére, lehúztam az ablakot és lőttem. A madár kíváncsian figyelt, le nem vette rólam a szemét, amíg tovább nem hajtottam. Azt hiszem megzavartam a vadászatban.

A jégmadár bosszantóan közel cikázott sétám útvonala mellett, ám olyan sebességgel, hogy többnyire csak a hűlt helyét tudtam elkapni. Végül megpihent előttem, jól látható távolságban, kellemes háttér előtt, de ennél jobban még a 200 mm-s objektívemmel sem tudtam megközelíteni.

Egy halászcsónakokkal teli stégen ücsörögve lettem figyelmes egy élelmes vízityúk mamára, aki a csónakokba kiszóródott haleledelt gyűjtögette össze csibéi számára. Egy órán keresztül figyeltük, ahogy fáradhatatlanul rója az utat a csónakok és a nádas szélén rejtőző kicsik között.

Kenutúránk során sok vízimadarat figyelhettünk meg. Különösen sok szürke gém rebbent fel előttünk, a csaknem teljesen kiszáradt Duna medréből. Gondolom nem számítottak arra, hogy a sekély vízbe szárnyak nélkül még valaki bejuthat.

Ez a szürke gém épp lenyelt egy halat, azért van megdagadva a nyaka.

Hód farok és karmok

A hóddal való találkozásunk igazi meglepetés volt. Egy hajóroncsban találtunk rá, melyet illetéktelen lakásfoglalóként birtokolt.  Alig pár lépésnyire volt tőlünk a rozsdás ócska roncsok között.

Ez a kis félénk vaddisznó Gemencen toppant elénk. A találkozás csak számára volt meglepetés, mi már messziről figyeltük, ahogy közelít felénk a kiszáradt folyó medrében. Mi a magasból állva figyeltük, ő azonban csak akkor vett észre, amikor már egy vonalba került velünk. Alig 15 méter választott el tőle. 

Ez a nutria kölyök pedig a tatai Fényes Tanösvény tavában született és úszkált testvéreivel és anyukájával. Egyáltalán nem zavarta őt a látogatók nyüzsgő sokasága és elragadtatásukat kifejező sikongatása.

Végül néhány fotó háziállatokról is: 

Ezek a birkák a Sió gátján rohantak át előttünk és megfutamították a  kutyámat.

Mezei idill bocikkal - akkor ijedtem meg, amikor az anyjuk leszegett fejjel megindult felénk.

Korábbi évek állatfotói:

Bakcsó, avagy Vakvarjú

Foltos szalamandra - tavaly nagyon sokkal találkoztam.

Búbos pacsirta