Alpesi zerge és alpesi kőszáli kecske

 Alpesi zerge

A zerge a meredek hegyoldalakon mozgás közben elsősorban a kiváló látására támaszkodik. Éjszakára félreeső, rejtett helyeken keres menedéket, ahol zavartalanul pihen egészen hajnalig. Pirkadatkor kezdődik az első legelési időszaka, amely gyakran kora délelőttig is eltart. A déli órák forróságában, amikor a nap perzseli a sziklákat, árnyékos vagy sűrű bozótos helyeken húzódik meg pihenésre. Késő délutántól estig ismét aktívvá válik.

Veszély esetén átható füttyöt hallat, amelyet figyelmeztetésnek vesznek a mormoták is.

Főleg lépésben és ugrálva halad. 

A zerge álarca.

Mi a késő délutáni órákban pillantottuk meg őkelmét, riadtan menekült előlünk. Alig lehetett észrevenni a távolban, annyira beleolvadt a környezetébe. 

Alpesi kőszáli kecske

Az alpesi kőszáli kecske életmódja, viselkedése és táplálkozása különleges módon alkalmazkodott a magashegységi környezethez. Napjainkban csak az Alpokban fordul elő. 

Mi a  Prehodavcih csúcson találkoztunk velük, békésen legelésztek, és csak mértékkel tartottak a közelben lévő emberektől. Kb. 10 méterre lehetett őket megközelíteni. Egy nőstény és két gidája táplálkozott a házak közötti területen.  

A kőszáli kecske csapatokban él, kivéve a bakokat, akik  magányosan élnek, rendszerint olyan magasságban, ahova más nem tud feljutni. A bakoknak hatalmas, ferdén hátrahajló, ívelt szarvuk van. Igen impozáns látvány. 

Sót rendkívül szereti, ezért gyakran keres fel sótartalmú helyeket, ahol mohón nyalogatja a sót. Talán ez a szikla is azért volt értékes számára. Órákat töltöttek a szikla cincálásával. 

Az éjszakát  fák között töltik, majd napkeltekor egyre magasabbra másznak az emelkedőkön, zuzmót, kakukkfüvet, egyéb növényeket legelészve. A hideget nagyon jól bírja, ellenbe a forró napsütés nem a kedvence, napközben leginkább az árnyékos sziklatövekben rejtőzködik, majd késő délután bújik elő újra, és az árnyékos hegyoldalakon legelészik. 

Kiválóan mászik, még a legmeredekebb sziklafalakon is. Hajlékony patájának szétfeszítésével  megnöveli talpfelületét, így stabil marad a legszűkebb helyeken is. Rendkívül biztos lábú, a legapróbb sziklarésekben is meg tud kapaszkodni. A meredek lejtőkön is tud lassan és egyenesen haladni, ellentétben a zergével, ami ott csak ide-oda ugrálva tud közlekedni. 

A legelőhelyeik felkeresése során mindig azonos ösvényt követnek, és bizonyos meghatározott helyeken rendszeresen megpihennek, a legszívesebben kiugró sziklákon, amelyek nekik hátfelől védelmet és emellett szabad kilátást nyújtanak.