Zerge és alpesi kőszáli kecske

 Alpesi zerge

A zord, szélsőséges hegyi környezethez elsősorban a kőszáli kecske lábai alkalmazkodtak kivételes módon. Erős ízületei, izmos lábai és hosszú, hátul széles, elöl keskeny patái lehetővé teszik, hogy szinte odatapadjon a sziklás talajhoz. A paták külső, szilárd, mégis rugalmas szarufala stabil kapaszkodást biztosít, míg a belső, puha talprész és a sarokvánkos megakadályozza az elcsúszást. Ezek a paták a terep adottságaihoz igazodva szűkülnek vagy terülnek szét. A kettéágazó pataszerkezet és a fattyúcsülkök tovább fokozzák a tapadást, így még a legmeredekebb lejtőkön is biztonságosan közlekedhet. Szinte hihetetlen látványt nyújt, amikor a zerge úgy rohan felfelé a szakadékos hegyoldalon, mintha fittyet hányna a gravitációra.

Főleg lépésben és ugrálva halad. 

A zerge a meredek hegyoldalakon mozgás közben elsősorban a kiváló látására támaszkodik. Éjszakára félreeső, rejtett helyeken keres menedéket, ahol zavartalanul pihen egészen hajnalig. Pirkadatkor kezdődik az első legelési időszaka, amely gyakran kora délelőttig is eltart. A déli órák forróságában, amikor a nap perzseli a sziklákat, árnyékos vagy sűrű bozótos helyeken húzódik meg pihenésre. Késő délutántól estig ismét aktívvá válik.

Mi is a késő délutáni órákban pillantottuk meg őkelmét, riadtan menekült előlünk. Alig lehetett észrevenni a távolban, annyira beleolvadt a környezetébe. 

Alpesi kőszáli kecske

Az alpesi kőszáli kecske életmódja, viselkedése és táplálkozása különleges módon alkalmazkodott a magashegységi környezethez. Napjainkban csak az Alpokban fordul elő. 

Mi a  Prehodavcih csúcson találkoztunk velük, békésen legelésztek, és csak mértékkel tartottak a közelben lévő emberektől. Kb 10 méterre lehetett őket megközelíteni. Egy nősténnyel és két gidájával találkoztunk. A bakoknak hatalmas, ferdén hátrahajló, ívelt szarvuk van. Igen impozáns látvány. 

A kőszáli kecske csapatokban él, kivéve a bakokat, akik  magányosan élnek, rendszerint olyan magasságban, ahova más nem tud feljutni. 

Sót rendkívül szereti, ezért gyakran keres fel sótartalmú helyeket, ahol mohón nyalogatja a sót. Talán ez a szikla is azért volt értékes számára. Órákat töltött a szikla nyalogatásával. 

Az éjszakát  fák között töltik, majd napkeltekor egyre magasabbra másznak az emelkedőkön, zuzmót, kakukkfüvet, egyéb növényeket legelészve. A hideget nagyon jól bírja, ellenbe a forró napsütés nem a kedvence, napközben leginkább az árnyékos sziklatövekben rejtőzködik, majd késő délután bújik elő újra, és az árnyékos hegyoldalakon legelészik. 

Kiválóan mászik, még a legmeredekebb sziklafalakon is. Hajlékony patájának szétfeszítésével  megnöveli talpfelületét, így stabil marad a legszűkebb helyeken is. Rendkívül biztos lábú, a legapróbb sziklarésekben is meg tud kapaszkodni. A meredek lejtőkön is tud lassan és egyenesen haladni, ellentétben a zergével, ami ott csak ide-oda ugrálva tud közlekedni. 

A legelőhelyeik felkeresése során mindig azonos ösvényt követnek, és bizonyos meghatározott helyeken rendszeresen megpihennek, a legszívesebben kiugró sziklákon, amelyek nekik hátfelől védelmet és emellett szabad kilátást nyújtanak.