2019. december 28., szombat

Zsurló

Mind a mezei, mind a mocsári zsurló vízigényes növény, nedves réteken, szántókon, erdőszélen él. A belvizesedésre hajlamos szántóföldeken gyomként tekintetnek rá.

Mocsári vagy mezei zsurló? 

A mocsári zsurló mérgező, a mezei zsurló hivatalos gyógynövény: vérzéscsillapító, összehúzó, vizelethajtó, fekélyeket és ekcémákat is kezelnek vele

 A zsúrlóknak kétféle hajtása van: generatív és vegetatív hajtás. 


Április közepén a Mecsekben találkoztam először az igen érdekes, látványos generatív hajtással. Először azt hittem, valamiféle fura gomba. A zsurló abban a tekintetben valóban hasonlít a gombákra, hogy spórákkal szaporodik. 
A spórákból telepes szerveződésű női és lemezes hím előtelepek fejlődnek ki. Ezek ivarszervében termelődnek az ivarsejtek. A petesejt megtermékenyülése után kezdődik az új ivartalan nemzedék fejlődése.
Generatív hajtás áprilisban. A hajtás csúcsán található a spóratermő kalász, a spóraérés után a generatív hajtás eltűnik.

Tavalyi zsurlószárak


A Börzsöny lábánál, Nagyirtáspuszta felé vezető út mentén egy égererdőre lettem figyelmes, a fák között víz csillogott. Legnagyobb meglepetésemre mocsaras területre tévedtem, mocsári gólyahír és épp kifelé kunkorodó páfrányok között zsurló szárakba botlottam. Erősen barázdált szárain a levélhüvelyek 5-7 cm távolságban helyezkedtek el, de levelük még nem volt. 
Vegetatív zöld hajtás

Salgó vára közelében, az erdőben haladva a fák között a meredek, sáros lejtőn  szabályosan belecsúsztam a mocsár közepébe. Olyan volt, mintha a dinoszauruszok korába cseppentem volna hirtelen. 
Május-júniusban a vegetatív, fotoszintetizáló hajtás nóduszaiból több barázdált ág nő ki körkörösen.  

Ősszel a Visegrádi-hegységben, a Csepel-forrásnál őszi levelek közé rejtve az erdő mélyén találtam erre a telepre.  Fél méteres növénykék levelei között átszűrődő napfény és a leveleken megülő színes falevelek légiesen könnyed látványt varázsoltak elém.

Elszáradt, tavalyi zsurló

Nevének eredete is nagyon érdekes.

Mezei zsurló latin neve: Equisetum arvense. A zsurlófélék (Equisetaceae) családjába tartozó, évelő haraszt.

Népies nevei

A zsurlófű előtagja a súrol ige folyamatos melléknévi igeneve, s > zs zöngésülés ment végbe. A névadás indítéka, hogy a növény kemény, érdes száraival edényeket súroltak, tisztítottak.
További népi nevei is ezt a jelentését erősítik:  A cindrót, fenntőfű cin- eleme a ném. Zinnkraut ’cinfű’, Zinngras ’cinfű’ előtagjának átvétele, a drót utótag szintén német eredetű.. A cingrát a ném. Zinngras ’cinfű’ átvétele. További nevek: siklófű, simítófű, tálmosófű, sikár.

Más helyeken az alakja alapján hasonlították lófarkhoz, macskafarkhoz
A közönséges csikófark, lófarkfű valószínűleg a német Roßschwanz tükörfordítása, a névadás alapja, hogy a növény vesszős cserje, a jellegtelen, pikkelyszerű levelekkel a kis bokrok csikófarkhoz, lófarkhoz hasonlítanak.
A macskafark a szláv eredetű macska és a fark összetétele, a névadás magyarázata, hogy a növény az állat farkához hasonlítható. 
Az istennyila ’mezei zsurló’ név motivációja az, hogy mezei zsurló tavaszi, spórafüzéres szára nyílvesszőhöz hasonlítható. 

A növény egyéb népi nevei (bábarokka, bábafan, bábaguzsaly, bábafonal)  a fonás műveletéhez kapcsolják a mezei zsurlót, a névadás szemléleti háttere, hogy a növény tavasszal barna spóratermő hajtást fejleszt, amelynek tetején orsóhoz hasonló spóratartó füzér jelenik meg.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése