Éjszakai szállásunk környékén próbáltam becserkelni a mindenfelé legelésző őzeket és nyulakat, ám ez nem is olyan egyszerű ezen nagyfülű, éber zsákmányállatok esetében.
Futottam, lapultam, kúsztam és másztam. Nem mondom, hogy díjnyertes képek készültek, de mindenesetre remekül éreztem magam.
Legtöbbször azonban a végén hatalmas ugrásokkal mindig elszaladtak.
Cserkelés a bálák takarásában
Észrevettem, hogy a szomszédos szántóföld szélén baktatnak az őzek. Az útirányuk alapján kinéztem néhány bokrot, nagyobb fűkupacot, nádast és szénabálát, és amikor ezek takarásában voltam, akkor futottam. Reméltem, hoyg hangtalanul. Végül értékelhető közelségbe jutottam.
Lefutottam egy őzet
Igaz, nem futott sokáig, mert végül megállt legelészni. Ez idő alatt volt lehetőségem az utat szegélyező magas fű és aszat takarásában utolérni és egész közel kerülni hozzá.
Családi idill ellenfényben
Ezeket az őzeket már visszafelé tartva pillantottam meg. Az ellenfény miatt alig vettem észre őket a sötét lombok előtt. Azt nem tudom, ők miért nem vettek észre, mindenestre meglepően közel tudtam kerülni hozzájuk.
A következő pillanatban persze beléptek a fák közé és eltűntek a sűrben.
Lehet, hogy nem vagy elég fürge?
VálaszTörlésAz egész biztos!
Törlés