2016. március 28., hétfő

2014 - TOP 10

Az alábbi sorozat válogatás 2014-ben általam készített legjobb természetfotóiból. A válogatást megkönnyítette, hogy két év távlatából néztem a képekre.
Kedvenc Beliczay-szigetemen keresztül húzódó meleg vizű patak gőzölgése eredményezte ezt a hideg ködös hatást. Pár perc múlva már a fák közé besütött a nap, és a különös ezüstös kavargás néhány perc alatt megszűnt.

A fenti patak március elején. Az évben két olyan hét van, amikor pontosan szemből, az út irányából kel fel a nap. Szerencsém volt, épp nem voltak felhők az útjában. Azóta sem sikerült ilyen pillanatot elkapni, igaz, már a patak sem gőzölög, elapadt a meleg forrás.



A fotó a Normafánál készült egy reggeli egyszerű kutyasétáltatás közben. Nem készültem fotózni, de a látvány megragadott. otthon félre is tettem a képet, de ahányszor újra és újra a szemem elé került, valami mindig ott tartotta a tekintetemet és a lelkemet (bár talán másnak a kép nem olyan különleges).


2014 őszén pusztító ónos eső lepte be a Normafa fáit. A gyerekeim iskolája előtti játszótér is áldozatul esett a természeti csapásnak.

Újra a Beliczay-sziget. A halott fák mintha csak egy hangszer húrjai lennének, halkan zúgó zenét árasztanak magukból.

Budakeszi és Budaörs határában a hajnali ködben váratlanul felbukkanó marhacsorda látványa városi lelkemet váratlanul régmúlt időkre repítette vissza,  a csorda mögött ballagó pásztor, a terelőkutya csaholása megmagyarázhatatlan ősi érzéseket szólaltatott meg. Azt éreztem, együtt élnek a természettel, és velük én is egy kicsit. 
Budaörsi Kopárokhoz gyakran kisétálok reggelente. Néha ilyen gyönyörűséges napfelkeltével fogad.

Gántra egy Facebook bejegyzés alapján találtam rá, és magával ragadott a táj különleges forma és színvilága. Sokszor ellátogattam ide, és a családot, ismerősöket is magammal vittem.

Pátyi pincesor felújított épületei a meglepetés erejével hatottak rám. Gyerekkoromban sokszor autóztunk el az országúton, és még csak nem is sejtettem, mit rejteget pár utcával beljebb a falusi domboldal.  A képet a Budakeszi Zöld Pixel fotópályázaton kiállították.

A Tisza-tó számomra a béke és a nyugalom szigete. Fantasztikus növény és madárvilága úgy érzem karnyújtásnyira hozza a természetet. Engem éppúgy megrészegített a reggel, mint ezt a madarat.

A Buda környéki hegyek tele vannak kökörcsinekkel. Sajnos évről évre több és több ember veszi észre őket, ami egyrészt jó dolog, másrészt azonban egyre több helyen találkozom azzal, hogy tövestül ássák ki őket, és ahol tavaly még ellepték a réteket, ott idén jelentősen megcsappant a számuk, helyükön hatalmas gödrök éktelenkednek. Remélem megmarad ez a gyönyörű virág a természetben, érintetlenül.

"Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” -
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj."
(József Attila: Thomas Mann üdvözlése)

2 megjegyzés: