Predigersthul

Ezúttal Karintiában másztunk fel a Prédikálószékre. Itt nem kanyarodik egy folyó sem a csúcs alján, ellenben szép körpanoráma fogad a 2170 méteres csúcson. Végigkövethettük azt az útvonalat balról jobbra haladva, melyen felértünk a kilátópont keresztjéhez. 

A túrát Kaning városából 1000 méter szint és jó pár hajtűkanyar leküzdésével kezdtük, ezt még csupán autóval. Megküzdöttünk a Rettenetes Sorompóval, melyet többszöri próbálkozással, 5 euróval bírtunk jobb belátásra, mire átengedett. 

Majd a murvás úton kb 5 km-t haladtunk, míg elértük a végső ingyenes parkolót Erlacherhaus-nál 1636 méteren. 

Innen hegyi legelők mellett baktattunk, tehenekkel bámultuk egymást, néhányan úgy döntöttek, épp előttünk kelnek át az úton. 

Meredek hegyi kaptatón jutottunk el az Erlacher Bockhütté-hez. 

A hüttétől balra indultunk, a Predigersthul alatti hatalmas sziklafalk tövében  kanyarog az út. Néha kicsit lejt, néha kicsit emelkedik. Jobb kéz felől függőleges sziklafalak, balra kő és vízfolyások, törpefenyvesek, a távolban haragoszöld fenyőerdővel tarkított zöldellő mezők. 

Végül egy kis tónál lepihenünk, néhányan megmártóznak a hűvös vízben. 

Majd zuzmóval borította sziklákon vezet az út egy fennsíkra. 

Felérve a fennsíkra a sziklafalak tetején lépdelünk, hullámzó domboldalon keresztül. Mindenfelé csúcsok meredeznek. 

Szokatlan, de a Predigersthul-on épp nincs senki, csendes magányunkban élvezhetjük a tájat. 

Nem sokáig, hamarosan egy huszonfős csoport jelenik meg hangos szlovák karattyolással. 

Nem fiatalok már, körbevesznek, belemásznak a privát szféránkba, belelógnak a fotóba, szemmel láthatólag fogalmuk sincs arról, hoyg nem vagyunk a csapat része. Menekülünk a tesóm által csak "múmiák"-nak titulált népség elől.  Szép tempóban ereszkedünk a hegyről, vissza a hüttéhez. Óvatosan lépkedünk a magas sziklákon, fáj a térdem. Már félúton járunk, amikor a "múmiák" megszégyenítő sebességgel hangosan dalolva  követnek bennünket, kicsit rákapcsolunk, előbb akarunk a hüttébe érni, mint ők. Csaknem holtverseny, de sikerült! Pár lépéssel előbb érünk, így a nagy csapat előtt szerezhetjük be a hűsítőket. 

Mire elfogyasztjuk az italt, a  vidám fürge  szlovák társaság  újra úton van a következő hegy felé, mire elindulunk a magasból halljuk vidám daluk. Már nem nevezzük múmiának őket, még magunkban sem. 

Groppensteinfall

Ausztria azon kirándulópontjai közé tartozik, ahol belépőt kell fizetni, mégpedig fejenként 9 erurót, mindezért másfél kilométeren keresztül mászhatunk Karintia 3 hatalmas vízesése mellett, többnyire fahidakon és fapallókon, sokszor a folyó felett több méterrel. A túraút Semslachból indul, persze a piros jelzésen (Ausztriában nincs is más). 

A vízesések lenyűgözőek, a lezúduló víz hangja minden más neszt elnyom, a vízesés felett pára kavarog, napsütésben szivárvánnyal övezve.  

Az első nagy zuhatag a Zechnerfall

 Groppensteinfall grandiózus vízesése

Persze a fotó nem adja vissza sem a látványt, sem az érzést.

A pallókról felülről szemlélhetjük a haragosan kavargó folyó tajtékait. 

A sort a Raufenfall zárja 

A keskeny, magas hegyoldallal körülvett szorosban a Mallnitczbach 220 métert esik a másfél kilométeres szakaszon, több helyen függőlegesen zúdul le a sziklafalkon.  

Szinte hihetetlen, hogy a zuhatag közpén azon a kis szigeten az a facsoport gyökeret vetett.

A vízesések végén egy aszfaltúton térhetünk vissza a faluba, vagy akár folytathatjuk tovább a túrát erdei utakon is. 

Bármily lenyűgöző is volt a látvány - ráadásul nem voltak sokan -, nekem mégiscsak jobban tetszett Maltatal kevésbé kiépített erdeje, és vízesései. Ott valahogy jobban bele lehetett olvadni a tájba. 

Maltatal - a vízesések völgye

A Hohe Tauern háromezres csúcsairól, vadul zúgó folyóiról, fenyőerdeiről, grandiózus vízeséseiről mindezidáig még csak nem is hallottam, így a meglepetés erejével hatott rám Maltatal. Ez a túránk  esszenciája Karintia természeti csodáinak. 

A Malta folyó gleccserekből ered, meredek hegyoldalakon lezúduló hegyi patakok táplálják, s Gmünd közelében torkollik a Lieserbe. 

Gmündről Malta, majd Brandstatt felé haladva több vízesést is láthatunk, például Karintia legnagyobb vízesését, a 200 méter magas Fallbach-vízesést. Sajna élményparkot építettek köré, ezért csak belépővel látogatható, valamint épp akkor érkezett egy turistabusz  is, így szerencsére offoltuk a témát, haladtunk tovább, s hamarosan elértük a Malta Hochalmstrasse fizetős kapuját. Itt leparkoltuk az autót az ingyenes parkalóban, megittunk egy jó kávét, és nekivágtunk a turistaútnak. 

Annyira botorság ezt az utat autóval kanyarogva aszfaltúton megtenni! Pedig sokan ezt csinálják, a vízesések közelében leparkolják az autót, kiszaladnak öt percre, bámulják a zuhatagot, majd vissza az autóba, jöhet a következő, stb. 

Mennyivel nagyobb élmény felkapaszkodni a varázslatos fenyőerdőben, süppedő moha és fenyőőtüske szőnyegen, szemlélni az allant rohanó víz haragos hullámait, már mesziről hallani a vízesés robaját, majd izgatottan figyelni, ahogy megcsillan a fák között. Milyen jó érzés a mászásban kimelegedett testünket vízpárába burkolni! Majd felfedezni a vízesés rejtett zugait, szikláról sziklára mászva. 

Látványos vízesések zúgó patakok

 

Süppedős  mohaszőnyeg

 

Izgalmas színű és formavilágú vízkoptatta sziklák

Kis hegyi patakok

Barátságok fogadók

Az elektromos áramot napelemek biztosítják mindegyiknél. Térerő nincs!

 

Késő délutánra kiürültek a vendéglátó helységek, jól esett egy knődli leves a túra végén. 

Szurdokok, sziklák, fenyvesek

Blauer Tumpf

A tó felé meredek sziklafal lábánál haladtunk, igazi sziklamászó paradicsom, átkeltünk egy alagúton is, majd lemésztunk egy újabb vízeséshez, átkeltünk a száguldő folyó felett egy kétágú tartón, akarom mondani kis hídon, majd a régi szekérdűlőn leereeszekedtünk a tóhoz. 

Gombák minden mennyiségben

Ha mindez nem lenne elég a tökéletes élményhez, az út mentén  elképesztő mennyiségű és fajtájú gombát találtunk, keresgélni sem kellett. Néhányat ismertem, a legtöbbet nem, sajna olyat is otthagytunk ezért, ami ehető lett volna. De nem panaszkodom, így is egy nagy kosár sárga rókagombával tértünk haza, pedig még azt sem láttam korábban élőben. 

Egy kis ízelítő a találatokból, de ennél sokkal nagyobb fajgazdagség volt. Részletesebben később írok még az itt talált gombákról. 

Végül, de nem utolsó sorban...

Hangyaboly

Búcsú az erdőtől