Kisinóci turistaháztól a Zálog-bércig

Vasárnap a gombatanfolyam első terepgyakorlatára indultunk a Kisinóci turistaházhoz. A tanfolyam vezető nem sok jóval kecsegtetett gomba ügyben, úgy mondta, hiába a sok eső, nem melegedett még fel eléggé az idő. Egy órát bolyongtunk a környéken, gombaügyileg teljesen eredménytelenül, mire feladtam, és inkább nekivágtunk a hegynek a lányommal. 

Igaz, legalább fotóztam madárfészek kosbort, és fehér madársisakot. 

 

A sárga kereszt jelzés kezdetben kellemes, árnyas erei úton halad a patak mellett, majd egy ponton bal kanyart vesz, és azon kaptuk magunk, hogy jó meredeken kapaszkodunk felfelé. A nap is egyre jobban besütött a fák közé, vetkőznénk, de csaknem nyár lévén, már nincs hova. Emlékszem, ez az út télen is megizzasztott. 

A Szép-bércre most nem mentünk ki, a Nagy-János-tető közelében azonban tettünk egy kis kitérőt a kilátópontra. Minden képzeletet felülmúlt a virágos rét látványa. Persze fotózhatatlan, dél múlt, erősen süt a nap, képeken semmi nem jön át a karcsú színes virágok szemet gyönyörködtető szépségéből és a rét hangulatából.  Térdig érő fű között szurokszegfű, árvalányhaj, vadárvácska, nefelej, kutyatejek és egyéb virágok borították a hegyoldalt. 

 

Letelepedtünk egy sziklára, így nem tapostunk le egyetlen virágot sem, s falatozni kezdtünk. Lábamra számtalan darázsszerű rovar szállt le pihenni. Hiába hessegettem őket, makacsul visszatértek és boldogan tapogatták szájszervükkel a bőröm. Valószínűleg sóhiányuk volt, mást nem nagyon tudtam elképzelni. No, kiváló sólegelő vagyok!  - állapítottam meg büszkén, de aztán mégiscsak továbbálltunk. 

Az Oldaltámasztó kútnál feltöltöttük apadó vízkészleteinket, majd a Zálog-bérc felé vettük az irányt. 

Itt kevesebb virágot találtunk, ellenben néhány tő füles kosbor virított. 

  

Leheveredtünk a fűbe, hallgattunk a madárcsivogást, figyeltük a szemközti hegyoldalon a felhők vonulását, és belepillantottunk egy bogárka küzdelmes életébe. 

Valószínűleg kaparódarázs lovagol egy hernyón. Na jó, a darázs viszi a megbénított hernyót az tölcsérszerű fészkéhez, ahol a lárváinak fog táplálékul szolgálni. 
Meglepően gyorsan haladt hosszú lábaival. És már azt is tudom, milyen praktikus, hogy hat lába van: kettővel öleli a zsákmányt, a többivel fürgén szalad. 

Majd hazafelé vettük az irányt Kisirtáspuszta  felé. Meg is találtuk a dinótojásokat, amiket már tavaly is felfedeztünk.  

Gömbhéjas elválású andezit kő.

Az erdőben a megáradt patakok nagy sebességgel haladtak tova, több helyen kis vízesések is kialakultak. 

Végül gombát is találtunk, igaz, csak két darabot: