Újra árvíz a Beliczay-szigeten

Utoljára 2013-ban volt ilyen magas a víz az érdi Beliczay-szigeten. Már akkor is nagyon vágytam evezni egyet a sziget elárasztott fái között, izgalmas lehet a fák között hajóval tekeregni, ott, ahol máskor száraz lábbal sétálgatok, de ez sem akkor, sem most nem adatott meg. Talán majd újabb 10 év múlva...

Parti fák víz alatt. 

A Kakukk-hegyre azért felmásztam, onnan kiválóan látszik, hogy lepte el a víz a fák közét. Illetve leginkább az látszik, mekkora területekről termelték ki a fát tavaly. A 2013-as friss telepítésű erdő szépen felcseperedett és a mellette lévő területekről termelték most ki az nyárakat. Állítólag a helyükre őshonos fákat ültetnek és visszaállítják az eredeti ökoszisztémát, megszűnik a fakitermelés. Meglátjuk. 

"A Pilisi Parkerdő a fenntartható, természetközeli erdőgazdálkodás és az erdők teljeskörű ökoszisztéma-szolgáltatásainak biztosítására jelentős fafajcserét hajtott végre a Beliczay-szigeten. A 2021 nyarán megkezdődött, a természetvédelmi szakemberekkel együttműködésben ütemezett, közel tíz hektárra kiterjedő beavatkozás újabb lépés volt a társaság által kezelt Duna-menti erdők természetességének és biodiverzitásának javítása érdekében." (forrás: parkerdo.hu)

2021-es sorozat a szigetről erről a helyről.>>

Ebből bizony bútorfurnér, raklap, papír vagy forgácslap lesz egyszer. Úgy eltűnik majd innen, mint a lentebb látható képeken. 

Tatai vadludak, illetve a hűlt helyük

Pár éve volt szerencsém átélni, ahogy Tatán a vadludak naplementkor behúznak a táplálkozó helyükről a tóra, ahol elfoglalják védett éjszakai szállásukat. Gondoltam, megosztom ezt az élményt a családommal is és lecibáltam őket az Öreg-tóhoz, kicsit sétáltunk a parton és vártuk a pompás jelenséget.

A leengedett tó partján több helyen is hatalmas táblák jelzik, hogy a tómederben a ludak megközelítése tilos a Ramsari Egyezmény értelmében.

1971. február 2-án az iráni Ramsar városában írták alá a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekkel kapcsolatos Ramsari Egyezményt, mely 1975-ben lépett hatályba. A ramsari egyezmény célja a vizes élőhelyek megőrzésének elősegítése, és az ehhez szükséges jogi, intézményi keretek megalapozása. A dubaji világkonferencián 2018. október 25-én Michl József polgármester vehette át Tata nevében a Ramsari Város kitüntető címet, amely a vizes élőhelyeink védelméért kifejtett tevékenységek nemzetközi elismerése. (forrás: vadludsokadalom.hu)

Néhány lúd már ott pihent a tó vizének közepén. Így aztán bizakodva vártam a Nagy Behúzást. Ám ez most elmaradt. Miért? Nem tudom. Talán nem volt még kedvük, majd jóval sötétedés után érkeznek, vagy már nincs olyan sok errefelé, hiszen a legnagyobb tömeg november végén, december elején látható, ilyenkor akár 55-60 ezer lúd is éjszakázhat a tavon.

 

Honnan is érkeznek a ludak? Zömében nagy lilik és nyári lúd repül ide az északi sarkkörön túlról, Szibériából és Skandinávia északi részéről. Szeptember végétől folyamatosan érkeznek hazánkba, s egész februárig maradnak. A Tata környéki szántók és füves területek kiváló terepet nyújtanak a táplálkozásra, füvet csipegetnek, illetve előszeretettel töltik a nappalokat a kukoricaföldek levágott torzsái között.

Étkezés után pedig csapatostul vonulnak a biztonságos vizekre, ahol védve vannak a ragadozóktól. A tatai Öreg-tó azért is különleges, mert Európában nincs még egy olyan vizes terület, ahol csaknem a város közepén ekkora mennyiségben éjszakáznának a vadludak.

Reggelente, fél 7 - 8 óra között nagy csapatokban indulnak táplálkozni a környező földekre. Délben 10-12 ezer vadlúd visszajön, majd délután újra kimennek. Alkonyatkor várhatóan az összes vadlúd beözönlik. Vagy nem. Ahogy éppen úri kedvük tartja. Most éppen nem tartotta, így maradt a látványos naplemente és a kellemes tavaszias időben tett séta, kedves családommal.

Karácsonyi családi kirándulás - ezúttal a Bakonyba

Immár hagyományos családi kirándulásunkat csökkentett létszámmal, de nagy lelkesedéssel abszolváltuk. Ezúttal Bakonyoszlopról indultunk az Ördög-árok  felé, majd a Kőárok-szurdok végénél kanyarodtunk el a kiindulási pontunk felé.

Jó pár éve már jártam ebben a szurdokban, azóta tervezem elvinni ide a családot. Így aztán sejtettem, hogy mire számíthatunk: a vizen való átkelésre több helyen. Arra azonban nem gondoltam, hogy a patak ennyire bővízű lesz most! Bár közvetlen az olvadás után valószínűleg még több víz lehetett benne - láttuk az áradás nyomati a part mentén. Akkor talán át sem tudtunk volna kelni száraz lábbal. No, ez most sem mindig sikerült, itt-ott becsordogált a víz a cipő rejtett résein, majd szépen szétterült a zokniban, s ahogy léptünk felmelegedett, forró dunsztban tartva a lábunkat. 

A patakvölgy hatalmas mohás sziklái között sebesen kanyarog a patak, több helyen apró vízesések teszik még látványosabbá. 

Az átkelés nem volt minden esetben zökkenőmentes. Néha ilyen kidőlt fákon kellett - volna - átkelni. Végül senki sem vállalkozott a legfelső fán való átlépdelésre. Ki alulról mászott, ki pedig másik gázlót keresett.

A kutya kényeskedve lépdelt a hideg vízben, végül  kézben kelt át a patakon, nehogy nyakig vizes legyen és megfázzon. 

Az út mellett több helyen is hatalmas sziklák meredeznek. Némelyikben kisebb-nagyobb  barlangüregek vannak. 

A völgy sziklái mohával fedettek.

Bár a völgybe nem jutott be a napsugár, a napsütésnek köszönhetően a folyó mégis hihetetlen kéken világított. 

Több helyen is méteres vízesések mellett haladtunk el. 

Az völgy talán leglátványosabb része  az Ördög-gátnál található. Itt egy sziklafal állja útját a víznek, a vízesés alatt egész kis sekély tóvá szélesedik a  patak.

Akármilyen sekély is a víz, száraz lábbal nehéz volt átkaltni, tesóm talált egy deszkát, amiből hidat épített nekünk.

A vízesés feletti sziklákon  drótkötéllel biztosított lépővasakkal fel lehet mászni a kövekre, majd a vízesés felett átlépdelve a másik oldalon lehet átjutni a túlsó partra. Akinek ez a manőver túl nehéz lenne, meg is kerülheti a sziklaormot egy ösvényen. Bár szerintem az sem sokkal könnyebb, emlékképeim szerint meglehetősen meredek és  sárosan csúszós. Én mindenesetre elindultam a láncokon a tesóm után, majd hamarosan úgy éreztem, inkább a sáros meredély. Szerencsére másik tesóm a hátam mögött nem engedte, hogy visszaforduljak, mindketten addig dumáltak, míg végül átküzdöttem magam a holtponton, és átmásztam a vízesés felett. Az adrenalin magasba szökött a testemben, éreztem, hoyg remegek, de nagyon örültem, hogy ezen az úton mentem!

Az Ördög-gát barlangja és a vízesés. 

Egész kis tóvá szélesedik a patak. 

A vízesés felett. 

A gát  után egy meredek ösvény vezet fel a  Sűrű-hegyi Ördög-lik barlanghoz, mely a Bakony második leghosszabb barlangja. A barlang érdekessége, hogy a 200 millió éves éves triász dolomit és az 50 millió éves eocén mészkő közé féltucatnyi idegen kőzettípust tartalmazó, össszecementálódott kőzettörmelék ágyazódott be. 

Kétszintes barlang tektonikus működés következtében jött létre, a repedések mentén a karsztvíz oldotta ki a járatokat.  A barlangban több gömbfülke  található. 

A barlangban 14 féle denevérfajt figyeltek meg.  Ez békésen függeszkedett az oldalfalon. 

A barlang kétszintes, az egyik nyúlványa le volt zárva. 

A barlang előtt szép, tavaszias, szélcsendes időben, 10 fokban napoztunk és ebédeltünk meg, majd visszaereszkedtünk a völgybe.

A folyó talán még szebb szakasza következett. A vízesések mintha megszaporodtak és  nagyobbak lettek volna, mint az alsó szakaszon. 

Ahol a piros jelzés a zöldbe torkollot, elhagytuk a patakot és Csesznek felé vettük az irányt. A zöld jelzés kezdetben erdei ösvény volt, és kellemesen járható, ahol azonban kiszélesedett traktorok kereke tette járhatatlanul sárossá. 

Szerencsére hamar elértük a Kőárok menti keskeny turistautat. Az árokban jelenleg nem volt víz de pár napja még lehetett. Vékony iszapréteg fedte a folyómederbe hullott leveleket. 

Egy alkalmi vízesés mosta átkelő. 

Az ösvény a patakmederben visz. A látvány ellenére nem volt sár. 

A Kőárok végén egy jelzetlen úton jobbra kanyarodtunk Bakonyoszlop felé. Az erdőből kiérve épp ráláttunk a cseszneki várra. 

Az úton hatalmas pocsolyák terpeszkedtek. 

Lágy ívű legelőkön vágtunk át Bakonyoszlop felé. A kutya kissé elfáradt.  

Az utunk végét a naplemente és holdkelte pazar látványa kísérte.