Találkozásaim az álatokkal - 2018

Barangolásaim közepette egyre többször találkozom az erdő-mező vadon élő állataival.
Egy állatfotóhoz nem elég megmászni a legmagasabb hegyet, vagy az erdő legrejtettebb zugaiban barangolni. Ismerni kell az állatok viselkedését, meg kell lapulni, várakozni kell, és sok türelemmel és szerencsével talán sikerül egy igazán jó képet készíteni róluk. És akkor az még tuti nem lesz egyedi, mert már más kitartó és szerencsés természetfotósok legalább ezerszer lefotózták már az oly sok nehézség árán meglelt témát. Az én találkozásaim azonban többnyire véletlenszerűek, s az esélyét erősen csökkenti kutyám társasága. Amikor azonban sikerül egy-egy vadhoz fotózható közelségbe kerülni, az hihetetlenül magával ragadó érzés!

Ezt a sast az autómban ülve pillantottam meg, lehúzódtam az út szélére, lehúztam az ablakot és lőttem. A madár kíváncsian figyelt, le nem vette rólam a szemét, amíg tovább nem hajtottam. Azt hiszem megzavartam a vadászatban.

A jégmadár bosszantóan közel cikázott sétám útvonala mellett, ám olyan sebességgel, hogy többnyire csak a hűlt helyét tudtam elkapni. Végül megpihent előttem, jól látható távolságban, kellemes háttér előtt, de ennél jobban még a 200 mm-s objektívemmel sem tudtam megközelíteni.

Egy halászcsónakokkal teli stégen ücsörögve lettem figyelmes egy élelmes vízityúk mamára, aki a csónakokba kiszóródott haleledelt gyűjtögette össze csibéi számára. Egy órán keresztül figyeltük, ahogy fáradhatatlanul rója az utat a csónakok és a nádas szélén rejtőző kicsik között.

Kenutúránk során sok vízimadarat figyelhettünk meg. Különösen sok szürke gém rebbent fel előttünk, a csaknem teljesen kiszáradt Duna medréből. Gondolom nem számítottak arra, hogy a sekély vízbe szárnyak nélkül még valaki bejuthat.

Ez a szürke gém épp lenyelt egy halat, azért van megdagadva a nyaka.

Hód farok és karmok

A hóddal való találkozásunk igazi meglepetés volt. Egy hajóroncsban találtunk rá, melyet illetéktelen lakásfoglalóként birtokolt.  Alig pár lépésnyire volt tőlünk a rozsdás ócska roncsok között.

Ez a kis félénk vaddisznó Gemencen toppant elénk. A találkozás csak számára volt meglepetés, mi már messziről figyeltük, ahogy közelít felénk a kiszáradt folyó medrében. Mi a magasból állva figyeltük, ő azonban csak akkor vett észre, amikor már egy vonalba került velünk. Alig 15 méter választott el tőle. 

Ez a nutria kölyök pedig a tatai Fényes Tanösvény tavában született és úszkált testvéreivel és anyukájával. Egyáltalán nem zavarta őt a látogatók nyüzsgő sokasága és elragadtatásukat kifejező sikongatása.

Végül néhány fotó háziállatokról is: 

Ezek a birkák a Sió gátján rohantak át előttünk és megfutamították a  kutyámat.

Mezei idill bocikkal - akkor ijedtem meg, amikor az anyjuk leszegett fejjel megindult felénk.

Korábbi évek állatfotói:

Bakcsó, avagy Vakvarjú

Foltos szalamandra - tavaly nagyon sokkal találkoztam.

Búbos pacsirta