Úgy volt, hogy a hétvégén családi program lesz, de váratlanul lemondódott, így gyorsan túrához öltöztem és autóba vágtam magam. Miközben kanyarogtam le a hegyről, erősen gondolkoztam, merre is vegyem az irányt.
Szeretem így, az utolsó utáni pillanatban kigondolni, mi legyen a mai cél. Ilyenkor teljesen szabadnak érzem magam, azt csinálok, amit csak akarok. Hamar kiderült: Hollókő őszi panorámáját akarom, itt tavasszal és nyár végén is jártam már. Kicsit vivódtam, hogy november közepén tán már nem lesz levél a fákon a hegytetőn, de aztán mégis Kemence felé vettem az irányt.
Diósjennőnél szállingózni kezdett a hó.
Bernecebarátinál vastagon havazott, én pedig egyre hangosabban hujjogattam nagy örömömben.
A kemencei Ifjúsági Tábornál leparkoltam az autót, a hídon már tilos a behajtás, és gyalog vágtam neki a havas tájnak. Mit gyalog! Ugrálva, meg-meglódulva, majd megálltam egy pillanatra, újra nekilódultam, pörögtem, még a nyelvemmel is megpróbáltam elkapni egy szállingózó hópelyhet. Örültem, na!
Gyönyörű szép volt minden.
A Jancsi-hegy felé vettem az irányt. Kezdetben az út igencsak meredek, de a fák között meglepően sok gomba volt. Ahogy kapaszkodtam felfelé, a hó lassan esőbe váltott, majd teljesen alábbhagyott. Kicsit sajnáltam, hogy nem havazik már, de így legalább teljesen belemerülhettem a gombák keresgélésébe. Találtam nagy őzlábat is, de inkább ilyen apró, ujjnyi gombácskákat fotóztam.
Ahogy egyre magasabbra kapaszkodtam, örömmel konstatáltam, hogy szép porcukros a táj. Még a gombák is hósapkát öltöttek.
A Jancsi-hegy mohás sziklái fehéren világítottak a sárga avar közül.
A gerincről a látvány egész különleges volt. A színes őszi lombokat fehér csipkével szegélyezte a tél.
Hollókő szikláinál a látvány minden várakozásomat és képzeletemet felülmúlta. Egyszerre volt őszi és téli.
A Börzsöny kalderájának mélye még őszi színekben pompázott, a fák még nem dobták le leveleiket.
A magasabban fekvő részek csupasz fáit finoman belepte a hótakaró.
A gerincen csaknem teljesen havas volt az erdő.
Ősz és tél váltakozott
Lefelé ereszkedve érdekes kontrasztott alkotott a sárga és a fehér.
A fák mögött egy irtás szomorú látványa tárul elém.
Az irtás mellett vezető útat sárosra dagasztotta a teherautó kereke.
Innentől eltűnt a hó, maradt a sár, minden lépésnél nagy cuppanással szabadult a cipőm.
Végül elértem a tervezett kilátópontomat, ahol már
tavaly tavasszal is jártam. Akkor is pompázatos látvány volt, most is lenyűgözött.
 |
| Egy irtás tetejéről tekinthetünk rá a szemközti hegyoldalra. |
 |
| A távolban még a Csóványos kilátója is látszik. |
 |
| Közben egy kis széllel megérkezett az eső is. |
Leereszkedve a hegyoldalról, a bozótban egy vaddisznó adott ki elégedetlen, hörgő hangokat, de megegyeztünk, hogy én jobbra megyek, ő meg balra, így simán lejutottam a Csarna-völgyébe.
Itt már meglehetősen kevés volt a fény, pedig még alig múlt 3 óra.
Mire visszaértem az autóhoz rámsötétedett, így az esőfelhőbe burkolózott hegyeket már csak sejtettem, de nagyon szép érzés volt.
Igazi meglepetésekkel teli ajándék volt ez a nap.
