Solymári kilátások

A virágos Sisakvirág tanösvény

A tanösvény a Telki országútról indul és a zöld háromszög jelzés vezet át a csúcson álló Csergezán Pál-kilátón keresztül Nagykovácsiig.
Hossza kb. 10 km, a szintemelkedés 400 m. Legmagasabb pontja a Nagy-Kopasz 559m.
A tanösvény igazi különlegesség. Elképesztő mennyiségű és fajtájú virágot fedezhet itt fel az ember fia-lánya, valamint kora délelőtt számtalan dalos madár hangjától zeng az erdő.

Így tavasz elején kezdetben kopár fák között vezet felfelé a széles turistaút, majd egyre többször sárgállik ki itt-ott a húsos som sárga virága. Dalra is fakadtam, olyan jókedvem támadt tőle, amikor átbújtam a sárga, romantikus alagúton.

Kb. félórás sétával  elérhetjük Tarnai-pihenőt, ahol remek panorámában gyönyörködhetünk, (távolban Százhalombatta tornyai)

megcsodálhatjuk a szélben bólogató kökörcsineket, sőt héricsek is mereszthetik ránk hatalmas sárga napkoronájukat.

Innen felfelé a domboldalt egyre kevesebb talaj fedi, a dolomit sziklás terület az időjárásnak és a kirándulóknak köszönhetően egyre inkább felaprózódik, a murvásodás gátolja a zárt gyeptakaró kialakulását. 

Fák közül leginkább molyhos-tölgyesekkel találkozunk (a képen a lombtalan erdő), a fák meglehetősen alacsony növésűek, kivéve az invazív fekete fenyőt, melyből szintén láthatunk jó néhány égbe törő csoportosulást a környéken, bár némelyik eléggé megtépázott állapotban leledzik. 

A napsütötte réteken kankalin, kövi pimpó, martilapu, daravirág, fürtös gyöngyike virít.

Ahogy közeledünk a Budai-hegység legmagasabb pontjáig, a Nagy-Kopaszig,  a fák tövében egyre több a hóvirág, tüdőfű, erdei kutyatej, galambvirág, kisvirágú hunyor, bókoló fogasír, boglárka, keltikék mindenféle színben,  hát még amiknek a nevét sem tudom, vagy  észre sem vettem.

A kilátó nevét Csergezán Pál festőművészről kapta, aki szívesen festette az erdő vadjait. 

A kilátó közelében a déli lejtők tölgyeseit felváltja a bükkös, majd a kilátótól alig egyórás sétával elérhetjük Nagykovácsit egy szép gyertyános tölgyesen keresztül.  Jelen pillanatban nem találtam ezen a szakaszon virágokat az úton, de a tanösvényen elhelyezett tájékoztató táblák számtalan további, később virágzó virágkülönlegességgel kecsegtettek.

  

Május 

Az első tavaszi virágokat számtalan újabb váltja fel, melyek szinte az összes általam bejárt Buda környéki sziklagyepen megtalálható. Ilyenek a zsálya, salamonpecsét, farkas kutyatej, csűdfű, elvirágzó héricsek. gubóvirág, veronika, magyar szegfű, erdei gyöngyköles, molyhos napvirág, orvosi macskagyökér, apró rózsák. 

A Tarnai-pihenő felé vezető úton találtam pár tő madársisak-ot is (2021), valamint a fű között apró rózsatöveken bájos fehér rózsabimbók ültek. A növény alig volt 15 cm. . 

A zárt dolomit sziklagyep jellegzetes jégkori maradványfaja, a henye boroszlán is itt bontja gyönyörű sötét rózsaszín virágait.

Igazi meglepetés volt számomra az erdei szellőrózsa bájosan könnyed hatalmas fehér virágszirmai.
A réten épp május elején kezdte bontogatni szirmait a tarka kosbor, virágai a fehértől a sötét rózsaszínig minden árnyalatban pompáztak.

Íme egy kis ízelítő a Tarnai-pihenő panorámájából:

 A színeket a természet alkotta, nem PS! Köszönhető ez a párás időnek, és a jobbra épp lemenőben lévő napnak.

A májusi sziklagyep

 Különlegessége az árvalányhajak között megbúvó  tarka kosbor.

További kosbor fotókért katt IDE.
Nagy foltokban borítja a lejtőket és az erdők alját a nagyezerjófű.

Lila minden árnyalata a sziklagyepen: bókoló bogáncs, zsálya, csomós harangvirág, gombos varjúköröm, közönséges ebnyelvűfű, tarka kosborok minden árnyalata, katáng ...

Egyenes iszalag a nagyezerjófű között:

Mezei keresztfű:

A kétlevelű sarkvirág orchideaféle és állítólag enyhe vanília illatot áraszt, de én nem éreztem,. Igaz erős szél fújt, amikor arra jártam. Termései apró magvak, melyekben nincsen tartalék tápanyag, ezért a fejlődésben gombafonalak segítségére van szüksége a növénynek.Védett, eszmei értéke 10.000 Ft.

Kilátás a Tarnai pihenőről:

A kilátótól Nagykovácsiig terjedő bükkös erdőben nem sok virágzó növényt találtam, de a turbánliliom már növelte bimbóit, és az erdő alján tarka kosbort is találtam.
Az út szélén lengette rongyait a kónya habszegbű, azt mondják ennek így kell kinéznie, még nem virágzott el :)

Június közepén 

Alig tettem néhány lépést a  tanösvényen, amikor az erdő szélén a réten megpillantottam a tarka nőszirmok telepeit! Mellettük nyílt a sárga gyűszűvirág is.

A rétek tele voltak koloncos legyezőfűvel, kis ökörfarkkóróval, pirosló herével. Az erdő mellett az úton baracklevelű harangvirágok lengedeztek.
Elérve a Tarnai-pihenőt, a sziklagyepen orchideáknak nyomát sem láttam már, az árvalányhajak között árlevelű len bújt meg.

Találtam még terjőke kígyósziszt, imolát, peremizst, orvosi székfüvet...

Elhagyva a kilátót, a hegy északi oldalán turbánliliom pompázik.

Június utolsó napján a turbánliliomok már elvirágzottak, de szomszédságukban tömegesen nyílik a sisakvirág. A turbánliliomok virító lilájához képest alig észrevehetőek sárga, süvegszerű virágai.

 Az erdő árnyas sűrűjében leginkább még mindig a harangvirág virágzik. De most nem a baracklevelű, hanem a keskenyebb levelű kánya harangvirág. Találtam fehér példányt is.

 A Tarnai-pihenőnél megtaláltam az István-király szegfű néhány példányát.

Kiérve az erdőből, az út menti réteken a legtöbb virág már magot érlel. Ami még virágzik, azokon csomókban csüngnek a nektárt szívogató lepkék. Közelebb érve hozzájuk számtalan színes virágként reppennek a magasba.

Folyt. Köv.

A növények határozásában köszönet a Növényhatározó természetjáróknak csoporotnak!

Késői álom

Lombzáródás előtt

 

Csévharaszti ősborókás

A Duna-Tisza köze egyik legváltozatosabb természeti tája a Csévharaszt térségben elterülő homoki erdőssztyepp terület. Az un. Buckás-erdő vegetációja nyáras borókással váltakozó homoksztyepp.

Mindenre kiterjedő információt  a Nagykunsági Erdészet honlapján lehet találni. 

A kijelölt sétaút széles, homokos, sík terep, telepített akácerdőkön vezet keresztül. Majd egy ponton valóban nyárfaerdőket pillantottunk meg, az úttól kicsit távolabb. A hatalmas nyárfák között találtunk rá a borókásra, és egy kis eldugott, csodaszép békés tisztásra.

 Az a különös boróka példány fő ága több helyen szétvált, visszahajlott a földre, még a moha is befedte. Úgy nézett ki, mintha már nem élne. Követve azonban az ágak vonalát a földig, ott legyökeresedett(?) újra, majd ágai végén új hajtásokat hozott.