Szeretem ezt a Duna mentén, a Börzsöny lábánál végig vezető kerékpárutat. Nem csak azért, mert csaknem végig védett úton lehet haladni a jó minőségű aszfalton, hanem azért is mert talán ez az egyik legszebb kerékpáros útvonal kis hazánkban. A Duna másik partján a Visegrádi-hegység és a Pilis hegyvonulatain pihentethetem a szemem. Az út hangulatos falvakon vezet át. Vác virágos, rendezett Duna parti sétánya, Verőce és Kismaros házai, Nagymaros kirándulóktól zajos nyüzsgése adja a fűszerét az útnak. Mindezek között pedig ott vannak a békés szántóföldek, virágzó rétek, csendes legelők, rejtekes ártéri erdők hűs árnyékot adó fái. Ahogy egyre közelebb jutunk Szobhoz a Börzsöny csúcsait kerülgetve, úgy lesz egyre zöldebb a táj. Zebegénytől már szinte csak fák között tekerünk Szobig, ahol végül az Ipolynál igazi vadregényes erdőbe érkezhetünk.
Az út is mindig más arcát mutatja, mást és mást fedezek fel benne, attól függően, hogy éppen milyen társasággal tekerem végig.
Most éppen egy 10 éves ifjúval felszerelkezve érkeztünk. Vác-Alsóvárosnál szálltunk le a vonatról és a folyó felé vettük az irányt. A borongós, esős idő, valamint a viszonylag korai időpont miatt a váci sétány csaknem üres volt. Egész Verőcéig kissé álmos hangulatban tekertünk.
Meglepve tapasztaltam, hogy a pár éve őszi kikericcsel borított réten most alig találtam néhány virágzó tövet. Réti iszalag viszont bőségesen virágzott. Csak úgy kéklett tőle a fű!
Mire Nagymarosra értünk dél lett. Hatalmas tömegen kellett átverekednünk magunkat a helyi rendezvény miatt. A várost elhagyva azonban újra béke és nyugalom vett körül, még a nap is kisütött. A város határában pedig egy kerékpár cross pályára találtunk. Valószínű helyi fiatalok építették saját kézzel. Jó nagy munka lehetett. Épp tizenéves fiatalok próbálgatták tudásukat. Mi is tettünk itt néhány kört.
Kedvenc házaim Zebegénynél.
Szobot elérve szerencsére már nem ér véget a kerékpárút, még 4 km-en keresztül tekerhetünk az Ipoly mentén. Most azonban csak a torkolatot szerettem volna megnézni, így egy kanyarban balra letértünk a földútra.
Ez a kis varázslatos tó feltartóztatott egy rövid séta erejéig. Szürke gém röppent fel a part mellől. A mozdulatlan víz visszatükrözte az esőfelhőket. Elképesztő nyugalom vett körül.
Ipoly torkolat. Szeretem ezt a még csaknem érintetlen részt. A Duna magas vízállása már hónapok óta tart, nem sokat csökkent a vízszint a pár héttel ezelőtti állapothoz képest. Itt amúgy remek fürdési lehetőség adódhat, kellemesebb időjárás és vízállás esetén.
Innen visszafelé vettük az irányt, s a nagymarosi crosspályáig meg sem álltunk.
