2013. augusztus 29., csütörtök

Kettős fények

Munkából hazafelé gyönyörű felhők gyülekeztek a város felett, a lefelé haladó nap különös fényekkel világította be a házakat. Dörgött, és egy-egy kövér esőcsepp koppant az aszfalton. Régóta tervezek egy viharos Beliczay-sziget fényképezést, így aztán magamhoz vettem a szükséges felszerelést, és a kutyát, és elindultam.
Mire kiértem esett és ennek hangot is adott az ég. Mire kikecmeregtem az autóból már csak csöpögött. Mire a sziget közepére értem, még csak nem is csepergett.
Azt kellett tapasztaljam, hogy a sziget közepén lévő folyó medre kiszáradt, így szinte száraz lábbal lehet sétálni a folyó hosszában. Ki is használtam a lehetőséget - új perspektívából lehet fényképezni a terepet!

A folyó közepéről jobbra és balra tekintve egész más színek mutatkoztak. Bal kéz felől (fent) a fák világos törzse kifehérlett a sötét háttér előtt. Jobb kéz felől (lent) "árnyékban" voltak, a lemenő nap sárgás fényűre festette őket. 


A lemenő nap utolsó sugara még bekandikál a fák között.
Közben erősen megváltoztak a fényviszonyok. Ahol álltam amolyan FÉNYVÁLASZTÓként működött. Balra narancssárgás-rózsaszínre festett sötét felhők, jobbra kék-rózsaszín tiszta égbolt. 



lángok

Kékórás Romantika a Duna partján

Sötétedéskor

2013. augusztus 25., vasárnap

Zöld folyó

A ráckevei Duna holtágat szerettem volna megnézni, de megláttam a térképen az érdekes nevű Damariba-szigetet. Így leparkoltam a kocsit a Duna parton, és felfedező útra indultam. Rögtön, ahogy kiszálltam a kocsiból, mozdulni sem mertem! Egy bakcsó ült a holtág közepén velem szemben. Lassan elővettem a fényképezőgépet, állványt már nem is mertem állítani, kicsit közelebb mentem. Meglepődtem. A  Tisza-tó bakcsói rendkívül félénkek, ez meg egész közel hagyott menni. Tisztességesen megvárta, amíg készítek róla profilból egy képet, majd elrepült. Ekkor már a kutyát is ki mertem engedni a kocsiból, aki ez idő alatt már nyilván puhára sült a melegben, és izgatottan várta, hogy belevethesse magát a vízbe. A Duna fő ágához nem nagyon lehetett hozzáférni, a parton nádas, ahol nem, ott horgászok foglalták el a helyet. Illetve ahol se nádas, se horgász, ott annyi döglött kagyló, úszóhólyag és halmaradék lögybölt a vízben, hogy nem volt kedvem a kutyát beleengedni.
Na de a holtág! Egész különleges látványt nyújtott! Mindenütt  sűrűn befedte a békanyál, puha zöld szőnyeggel borítva a víz tetejét. Egy szellő sem rezdült, a nagy mozdulatlanságban az volt az érzésem, sétálni lehetne rajta.

Csak a vízból kilógó faágag sejtetik, hogy a zöld takaró alatt víz van.

Mélybe tekintő

 Fénylő zöld folyó

Vadregényes

Nád és páfrányok

Minimál füzénnyel

gyékényes

Felirat hozzáadása


Hasonló bejegyzések:

2013. augusztus 18., vasárnap

Rövid záridős teszt

Úgy alakult, hogy kicsit sokat kellett várakoznom valakire Érden, és hogy ne unjam el magam, tesztelgettem a gépemet (NIKON D3200). Szerencsére egy parkban találtam magam, a park közepén kis tó, halak és szökőkút. A körülmények - időjárás, és a felszerelésem - inkább a rövid záridős fényképezést tették lehetővé. 400-800-as ISO értékekkel próbálkoztam, és 1/2500-1/3200-as záridőkkel. Az ISO 400 egyáltalán nem lett szemcsés, a 800-nál már erősen zajos lett a kép.
Fókusztávolság: 55mm; ISO:100; f/11; 1/400s
Fókusztávolság: 48mm; ISO:100; f/7,1; 1/640s

Fókusztávolság: 55mm; ISO:400; f/7,1; 1/3200s
Fókusztávolság: 55mm; ISO:400; f/8; 1/2500s


Fókusztávolság: 125mm; ISO:400; f/6,3; 1/4000s

Fókusztávolság: 300mm; ISO:400; f/10; 1/2500s
Fókusztávolság: 35mm; ISO:100; f/10; 1/800s
Várom az észrevételeket, kritikákat, javaslatokat! A kérdés az, hogyan lehetett volna többet kihozni a lehetőségekből?


2013. augusztus 11., vasárnap

Tiszavirág ártéri sétaút

Ez a sétaút a Tisza folyó túloldalán van, ami azt jelenti, hogy partról csak csónakkal megközelíthető. A bejárattal szemközti kikötőből két perc alatt átvisz a motorcsónak, visszafelé pedig addig kell integetni, amíg észre nem vesznek :).
A területet szépen karban tartják. A füvet gondos kezek levágták, szinte parknak hat bejáratnál elterülő rét. Közepén egy kis folyó szélesedik tóvá, mielőtt a Tiszába ömlene. 
Itt aztán a lélek sem jár, igazán egyedül és magányosan lehetek, idilli környezetben, gondolataimba mélyedve.
Béke és a nyugalom szigete
 Az út hatalmas ősfás erdőrészen vezetett át, meglepően kevés vérszívóval.

A régi híd helyett újat építettek. Vadregényes a hangulat.

Mindenfelé kiépített igényes és tartalmas tájékoztató táblák mutatják be a hely állat és növényvilágát. A sziget két végében madárles várja a látogatókat, remek kilátással a tó különböző részeire. Valamint a tanösvény mentén a régi helyi falusi emberek foglalkozásait bemutató állomásokon megismerkedhetünk például a kosárfonással, teknővájással, halászok életével, varsákkal.

A sziget közepén egy rendkívül szép, tiszta vizű tó található, a Göbe tó.

A tó partján hatalmas ladikok várják a vállalkozó kedvű turistákat egy kis evezésre a tó közepébe. Hm. Megint egyedül. Bevállaltam, és megérte!
Vonz a mélység

Megcélzom a témát. Most ÁLLJ!

Íme az eredmény!


Jó volt itt megpihenni, nézelődni, amolyan igazi gondolkodós hely. Magamba szívtam az illatát, békéjét, és még most is őrzöm.

Visszafelé jött a teszt: Jönnek-e, ha integetek? Valóban jöttek, pillanatok alatt a túlparton voltam, bicajoztam a gáton hazafelé, várt egy utolsó fürdés a strandon, valamint arany és kékórás pillanatok.
A naplemente a közelgő vihar miatt elmaradt, de így is csodás volt a csónakok által keltett hullámokon megtörő rózsaszín fényjáték.

Az elmúlt néhány kalandos napban nagy utazást tettem meg saját magamban is. Megismertem saját határaimat, mit merek, vagy nem merek felvállalni fizikai és lelki szinten. Végig figyeltem az érzéseimet, gondolataimat, nagyon sok emlék jött elő, újak, és régiek. A táj segítségemre volt önmagam felfedezésében, megértésében, inspirált és megnyugtatott. Megéltem fájdalmakat, örömöket, békét leltem. Varázslatos Tisza-tó segített elfogadni ami van, és ami jöhet. Segített megfogalmazni, mit is szeretnék. Nagyon jó volt.