Séta Kőszeg határában

Sétánkat a Szulejmán kilátó felé indítjuk. Egy meredek kaptatón ostromoljuk a tornyot, kisebb lihegés árán sikerül is bevenni. Az idő nem kedvez a szép kilátásnak, de azért elképzeljük a pompás panorámát. Megpróbáljuk beazonosítani  Kőszeg történelmi belvárosának jellegzetes épületeit.

Helyi legenda szerint a török ostrom idején I. Szulejmán szultán erről a dombról irányította a csatát.

A kilátó 2012-ben épült az 1532-es török csatára emlékére.

Innen a zöld manó jelzésen tovább sétálva  barátságos szőlőhegyen keresztül vezet az út a Kálvária templomhoz, mely több helyen ki is bukkan a fák lombkoronája közül. 

A mai épület helyén 1686-ban fa kereszt állt.

A kereszt mellé pedig Szent Donátnak, a szőlők védőszentjének tiszteletére, kis kápolnát építettek.

Az egykori kereszthez  stációkon át vezetett fel az út. A fülkéket mai állapotukban 1890-ben építették, a szobrokat pedig 20 évvel később helyezték el bennük. 

Az 1700-as években hatalmas pestisjárvány dúlt a környéken. Ekkor emelték a Szentháromság szobrot a város fő terén, valamint egy templom felépítésére is fogadalmat tettek. Az ígéret megtartása azonban sok nehézségbe ütközött. 

A legenda szerint a kőszegiek és a zarándokok kezükben hordták fel a 70.000 téglát a dombtetőre, ahol végül 1734-ben szentelték fel a templomot.

A kápolna mellett épített házban remeték laktak, ők felügyelték a templomot. A ház legnevesebb lakója Weisz Henrik gróf volt, aki a templom képeit festette.

A stációk alján pedig egy földbe vájt pincében 1945 márciusában a  Szent Koronát őrizték, annak 33 éves száműzetése előtt. 

 Innen lesétálhatunk a csónakázótóhoz, vagy visszaballaghatunk a városba, bezárva a körutunkat.

Kőszegi részletek

Kőszeg - gyöngyszem a határon

Kőszeg történelmi belvárosa a Szent Jakab templommal, a Szentháromság szoborral és a Városházával.

Kőszeg a Nemzeti Örökség része

Kőszeg történelmi belvárosában reneszánsz és barokk stílusban épült házak között barangolhatunk. 

A II. világháborút követő határzár évtizedekre kizárta a várost az ország nyüzsgő életéből. Idegenforgalma ugyan a 70-es években fellendült, de csak a "Vasfüggöny"  lebontása után élénkült meg igazán. 

Talán ennek köszönhetően csaknem érintetlenül maradt fenn a belváros, nem épültek a  kommunista időkre jellemző betonkolosszusok. Ma szépen felújított, középkori házak sorakoznak a Fő téren és a  Jurisics téren, melyet nemzeti örökséggé nyilvánítottak.

A történelmi városközpont felújításáért a város 1978-ban Hild János-díjat kapott.

Érdemes tehát a mesélő házak között elmélyedni azok történetében, és élvezni a városka csendes hangulatát.

Kőszeget kezdetben Castellum Guntionis néven emlegették és itt vívott meg egymással az avar és a frank sereg 802-ben. 

Majd a honfoglaló magyarok telepedtek le ezen a tájon, s jelentős vasfeldolgozó telepet hoztak létre.

A 12-13. századtól fontos szerepe lett a német katonai betörések elhárítása tarén. Több kőtornyot is építettek a környéken.  IV. Béla idejében említik először hivatalos iratban castrum Kuszug néven. 

Az évek során sokszor cserélt gazdát, hol magyar, hol német birtok lett. 

1328-ban Károly Róberttől királyi város címet kapott.

Legnagyobb csatáját azonban 1532-ben Jurisics Miklós várkapitánysága idején vívta, amikor a Bécs ellen támadó török sereg ostromolta a várost. 

A Forintos-bástya oszlopos testét lezáró sátortetőn meghökkentünk. Nevét Jurisics Miklós lőmesteréről, Forintos Mátyásról kapta, aki a vár 1532-es ostromakor sikerrel védte a bástyát a török aknászok ellen. 

Szulejmán szultán személyes felügyelete mellett a vár 19 heves támadást állt ki, amelyet kisszámú katonaság, a polgárok és a környékről idemenekült jobbágyok védtek.  Ibrahim nagyvezír a lázadó janicsárok nyomásának engedve parancsba adta, ha a déli harangszóig nem tudják bevenni a várat, elvonulnak a falak alól. Ezt megtudván a védők, már 11-kor megkongatták a harangokat, mire a török sereg elhagyta a várost. Ennek emlékére szólalnak meg a város harangjai 1777-től máig ebben az időpontban. 

A lerombolt város újjáépítésére a polgárok adómentességet és kiváltságokat kaptak I. Ferdinándtól.

Jurisics-vár

A következő kétszáz évben a  török hódoltság miatt megváltozott Bécsbe irányuló távolsági kereskedelem egyik fontos állomása lett. Majd 1648-ban szabad királyi városi rangot kapott.

A város a Rákóczi-szabadságharc után fokozatosan elveszítette korábbi jelentőségét. Az emberveszteség pótlására német telepeseket hívtak ide, akik Schwabendorfot (Kőszegfalva) alapították. 

A 19. században azonban már kézzelfogható jelei voltak a város visszaesésének. A lakosságszám alig növekedett, a város adósságai egyre nagyobbak lettek. A kereskedelmi központ jellegének csökkenését mutatja, hogy a fontos vasútvonalak építésekor már nem vették figyelembe.

Az első világháború utáni békeszerződéssel a kőszegi járás nagy részét Ausztriához csatolták. Ezzel a környékbeli piacokat is elveszítették a helybeliek.

A Jurisics tér  - ahol minden ház mesél

Városháza

Az épület 1820 körül nyerte el a mai formáját, bár homlokzatát 1710 körül alakították ki. 1848-ig a pincében őrizték a község borának egy részét, amit aztán helyben, a város korcsmájában mértek a polgároknak. Itt laktak a városi alkalmazottak is, sőt egy időben kovácsműhely és mészárszék is helyet kapott benne.

Sgraffitós-ház

A Sgraffitós-ház reneszánsz eredetű. 1560 környékén építették emeletessé, ekkor kaparták ki jellegzetes díszítéseit. A sgraffitó díszítési eljárás lényege, hogy a falra több két réteg vakolatot hordanak fel, s a felsőbb vakolat lekaparásával alakítják ki a mintákat.

Lábasház

Magyarország egyetlen dupla árkádos épülete barokk stílusban épült.  Egykor mészárszék volt.
1774-ben emeletet húztak rá, melyet az újonnan emelt oszloplábak támaszkodtak.
Akkoriban táncteremként működött az épület, ma levéltárként funkcionál. 

Hősök Tornya

A kapu tornyát 1932-ben, Opaterny Flóris tervei alapján, a török ostrom 400. évfordulóján építették eklektikus stílusban.
 

Szent Jakab és a Szent Imre-templom

A Szent Jakab templomot Garai Miklós építtette a 14. és 15. század fordulóján gótikus és barokk stílusban, egy lerombolt kolostor helyén. 

A reformáció idején a város lakossága protestáns lett. A német ajkú gyülekezet megkapta a Szt. Jakab-templomot, a magyarok számára pedig közvetlen a templom szomszédságában  emelték a  Szent Imre (1615-1618) templomot, mely megszólalásig hasonlít elődjére.

Jézus Szíve-templom

A historizáló neogót épület 57 méteres tornya a város legmagasabb építménye. 1892-ben indult meg az építkezés Ludwig Schöne tervei alapján. Belül is gyönyörű!

Izraelita zsinagóga

1856-ban épült, romantikus stílusban. A zsinagóga mára csak jelkép maradt, 1951 óta nincs hitközség a városban.

forrás: http://m.koszeg.hu/hu/koszeg/tortenelem

Fenyőerdő

Roma Hősök – II. Nemzetközi Roma Storytelling Fesztivál

Roma hősök címmel második alkalommal rendezte meg nemzetközi roma színházi fesztiválját a Független Színház május 24. és 27. között a Stúdió K Színházban.

A fesztiválon nyolc európai kortárs roma drámán keresztül mutattak be egyéni sorsokat. A drámák egy részét legnagyobb lányom, Kondi Viktória  fordította.  

Nagyon büszke vagyok rá!

Az előadások angol nyelven folytak, magyar felirattal. Az írók saját műveiket adták elő. A személyes történetmesélés még inkább élővé, és tapinthatóvá tette a történeteket.

Minden előadás után közönségtalálkozót tartottak, melyek egy részén lányom moderált, a másik részén pedig tolmácsolt. 

Az alkotásokból a találkozót követően oktatási módszertani anyag is készül, amely kiegészíti a tavalyi fesztivál alkotásai alapján létrejött módszertani anyagot. Ennek célja, hogy a fiatalokkal megismertesse a roma drámák és drámai hősök értékeit, továbbá segítse őket abban, hogy a saját környezetükben élő hősöket művészeti eszközökkel be tudják mutatni.

Íme a tananyag, illetve a Független Színház Magyarország vonatkozó oldala: 

Michael Collins, stroryteller gyökereiről, cigány identitásáról osztja meg a gondolatait. Az interjúra a Független Színház Magyarország által megrendezett "Roma hősök" - II. Nemzetközi Roma Storytelling Fesztivál keretein belül került sor.

Úton a Haid-Steig felé

Haid-Steig a Rax hegység Via Ferrata útja, mely a csúcson lévő kereszthez vezet fel. Prein an der Rax nevezetű helységből indulva kb. másfél órás sétával (950 m szintemelkedéssel) érhető el a 400 m magas sziklafal. 

Az út a tömött parkolóból széles, aszfaltozott, majd később murvás úton vezet felfelé, több, via-ferrata szettel felszerelkezett csoport  társaságában. Néhány kanyar után végre jobbra letérünk az erdőbe a zöld jelzésen. Innen sötét fenyőerdőn keresztül vezet az út.

Majd egy ponton áttérünk a piros jelzésre, mely elhalad a Teufelquelle mellett, majd elhagyva a fenyőerdő szintjét végül sziklák között kanyarog. 

Hamarosan megpillantom az előttünk álló mászófalat, és már biztos vagyok benne, hogy az nem az én utam. Családom tagjai is tátják a szájukat, és már nem biztatnak, hogy bátorság, majd segítünk...

A fal alján kis csapatokban gyülekeznek az emberek, ellenőrzik egymás felszerelését, beöltöznek, majd nekiindulnak a C-D jelzéssel ellátott útnak.

A sziklamászás nem lóverseny, lassan haladnak a csapatok, de előbb utóbb mindenki elfogy, mi kerülünk sorra.

 

Családom bevállalós tagjai elindulnak felfelé, sógornőmmel aggódó szemekkel nézzük őket. Két órányi mászás vár rájuk. Édesapám 76 évesen eddig vállalja az utat,  térképpel felszerelkezve indul visszafele. Így aztán háromfelé válik a csapat.

Mi elindulunk a hegy másik oldalán felfelé. Errefelé az út csupa apró, éles szélű kő, ezen kellene feljutnunk a csúcsra, hogy ott találkozzunk gyerekeinkkel. Meresztgetjük a szemünket: hol van itt az út? Néhányan elvágtáznak mellettünk a törmeléklejtőn, megpróbáljuk követni őket, négykézláb araszolunk, néhol egész bokáig süllyedünk a kavicsok közé. Minden pillanatban attól félünk, hogy megcsúszik a kőlavina és mi a mélybe zúdulunk. Egy óra alatt alig negyedét tesszük meg az útnak, így úgy döntünk, visszafordulunk. Kicsit aggódunk, hogy lefelé még jobban fog csúszni alattunk a talaj, de szerencsére biztonságosan és gyorsan visszajutunk az erdő széléig.

Innen még vetünk egy pillantást a hegyen kapaszkodó családunkra, és visszaballagunk a parkolóhoz. Hamarosan beérjük édesapámat is, aki tanácstalanul forgatja a térképet, és nagyon örül, hogy mégis csatlakozunk hozzá.

Útközben elidőzök az erdőben nyíló számtalan virág között, melyet felfele nem volt időm megcsodálni. 

Erdei ujjaskosbor színváltozatok: 

Kétlevelű sisakvirág és fehér madársisak

Gombák minden mennyiségben:

Az idő lassan telik, a csúcsélményt nem tudom elengedni. Mint kiderül, sógornőm sem, így nagyon megörül az ötletnek: menjünk fel felvonóval a Raxra! S bár egy kisebb vagyon volt, a Rax-fennsík gyönyörű virágos rétjét kár lett volna kihagynunk!

Amíg mi a virágok és gombák között bóklászunk, a többiek lassan meghódítják a sziklacsúcsot, és csatlakoznak hozzánk. Fáradtan, horzsolásokkal tele, de büszkén érkeznek vissza. A parkolónál még megfürödnek az alig néhány fokos patakban, majd indulnunk haza, Magyarországra.

Virágokkal borított Rax-fennsík

A Rax hegységről idén télen hallottam először, nem is hittem volna, hogy nyáron már az idilli, virágokkal borított, ám turistáktól nyüzsgő Alpok fennsíkon fogok sétálgatni.

Hirschwang városkában épült Ausztria első sífelvonója 1925-ben, mely most 1500 m magasságig szállítja a turistákat. Igény esetén 10 percenként indul a felvonó, ahogy megvettük a szokásos borsos árú jegyet, máris libeghettünk felfelé a kabinban.

A  Raxseilbahn felső állomásától számtalan könnyen bejárható sétaút indul, végig színes virágok és a környező hegyek lenyűgöző látványától övezve. 

Legmagasabb pontja a 2007 méter magas Heukuppe, de az oda vezető út során több kilátópontot is érinthetünk.

A Preiner Wand csúcsán díszelgő kereszt innen nézve nagyon szelídnek tűnik. Ám családom egy része a keresztet  másik oldalról, a gigászi, csupasz sziklaszakadék felől, via ferrata úton közelítette. 

Azok az apró kis pontotok a sziklákon családom bevállalósabb tagjai.

Bevallom, nekem inamba szállt a bátorságom, mikor megláttam a 400m magas függőlegesnek tűnő falat. Ezért is választottam inkább ezt a kényelmes megoldását a csúcs meghódításának.
A fennsíkon tarka virágözön várt bennünket. 

alpesi cickafark

zergeboglár

ujjaskosbor