A fák titkos élete - magoncok

Gondoltad volna, hogy minden fa élete során statisztikailag csupán egyetlen utódot nevel? Márpedig Peter Wohlleben pontosan ezt állítja A fák titkos élete c. könyvében, s nekem nincs okom kételkedni ebben. 

Ezt a  bejegyzést a fentebb említett könyv inspirálta. Miután olvastam, úgy jártam az erdőt, hogy megpróbáltam megfigyelni és észrevenni a könyvben leírtakat. Mivel laikus vagyok, elképzelhető, hogy másképp értelmeztem a látottakat, mint ami valóság. Jobbító észrevételeket szívesen fogadok!

Nézzük például a bükköt - írja Wohlleben - életének 80. és 150. éve között minden 5. évben 30.000 makkot terem . Ha eléri a legmagasabb életkort (400 év) akkor 108millió makkot hoz. 

A bükk és a tölgy termése az anyafa alatt érnek földet, ezért a kis magoncok kellemes erdei klímában nőhetnek fel.

Nos ezek közül csak  egy lesz kifejlett fa. Bár nagyon sok magonc indul útnak, de csak néhányan indulhatnak akadálytalan fejlődésnek.

A többit vagy az állatok eszik meg, vagy a gombák és baktériumok bontják humusszá.

A kis fák növekedését saját anyafáik megakadályozzák. Hatalmas lombkoronájukkal beárnyékolják a talajt, a fény csak alig 3%-a éri el a talajszintet lombzáródás után. Ugyan nem sok fényhez  jutnak a fiatal csemeték,  de  az anyafáik ellátják őket a szükséges cukorral. Ez elegendő az életben maradáshoz, de a gyors növekedéshez nem. 

Kis bükk kora reggeli fényekben. Még valahogy eléri őt a tavaszi hajnali napsugár, de már most is látszik, hogy kevés fény jut az erdő aljára, holott még nem is záródott teljesen a lombkorona. 

Ez a kis bükk az erdő szélén növekszik. Kicsit magasabbra is nőtt már, mint az anyafák közé hullott társai. 

Tavaszi lomb árnyéka egy kidőlt fatörzsön.

Az erdő minden fájának megvan a maga területe. A fák közel egy magasságúak és arra törekednek, hogy a lehető legtöbb fényhez jussanak. Ez a tölgy kora tavasszal  kicsit később hozza leveleit, mint a többiek, ezért lombkoronája helyén még jut némi fény a talajra. Ilyenkor a fiatal fácskáknak van még lehetőségük napfényhez jutni. A kora tavaszi virágok is ezt az időszakot használják ki a növekedésre és a virágzásra. 

Erdő alulnézetből: Az összezárult lombkorona nem sok fényt enged be az erdő alsóbb szintjére. Ezért a facsemeték növekedése nagyon lassú.

Milyen lassan nőnek a fák? 

Hány évesnek gondolnánk az erdőben nővő  pár  méter magas bükkcsemetéket? Faiskolában vásárolt fácskák alapján én bizony 2-10 év körül becsülném a korukat.

Wohlleben viszont azt állítja, hogy a fán található kis csomókról  leolvasható a koruk: akár 80 évesek is lehetnek! 

Az ifjúkori lassú növekedés a  magas kor elérésének feltétele.  80-120 évesen a természetes fák még csak alig karvastagságúak és ember magasságúak. Ettől ruganyosak és ellenállóak a nagy viharokkal és a gombákkal szemben.

Ha az oldalsó ágak számottevően hosszabbak, mint a függőleges fő hajtás, akkor a csemete várakozó üzemmódban működik. Így a kevéske fénysugarat hatékonyabban tudja feldolgozni.

Amikor az anyafa eléri élete végét, és kidől, a létrejövő résen át a várakozó facsemeték nekiindulnak, hogy betöltsék a keletkezett lukat a lombkoronák között. 

Az ónos eső (2014) által megtépázott fák lombkoronája 2-3 éven belül csaknem visszanyerte régi méretét, addig azonban elegendő fény jutott a földre ahhoz, hogy a startra készen álló fiatal fácskák gyors növekedésnek induljanak. Aztán újra várakozniuk kell!

A facsemeték levele várakozó állapotban keserű, hogy az állatok ne rágcsálják meg őket. Amikor fényhez jutnak, és növekedni kezdenek, cukrot termelnek, levelük is édes lesz. Ha szerencséjük van, sikerül olyan nagyra nőni, hogy a növényevők már nem fogják elérni leveleiket. 

20 év alatt az elhalt anyafa szomszédai benövik a rést, és a nekiinduló fiataloknak  újból várakozniuk kell, amíg valamelyik szomszéd el nem hal.