2019. június 23., vasárnap

Radnai havasok virágai

szellőrózsa
szellőrózsa rhododendronok között 

sárga ibolya

mocsári nőszirom

harangrojt

baumgarten kankalin

pettyeslevelű kosbor

valeriana

zergeboglár



réti kakukkszegfű

erdélyi boglárka



tavaszi tárnics

További virágok ebben az albumban >>

Radnai részletek







2019. június 20., csütörtök

Úton a Gargalló felé

A Kárpát Klub által szervezett utunk második napján a Gargaló felé túráztunk. Reggel 9 órakor induló borsafüredi sífelvonóval fellibegtünk 1300 méterre, és onnan indultunk neki a gerincnek. A társaságon érezhető volt az előző napi túra hatása, erősen szétszakadozott a csapat, én továbbra is a középhátvédet erősítettem. 
Szerencsére az út korántsem volt olyan meredek, mint amikor a Nagy-Pietroszra másztunk fel, és összesen csak 755 méter szintkülönbséget kellett leküzdeni. A felvonóból kiszállva rögtön egy fennsíkon találtuk magunkat, havasi legelőkön vágtunk át, selymesen süppedő gyepen haladtunk. 
Újabb és újabb virágokat fedeztem fel a fű között, többek között kárpáti ibolyát és sárga ibolyát is. 
A felszínt néhol sebes folyású patakok mélyítették, rögtönzött vízesések, mohás sziklák, dús páfrányok, sárga virágok, rózsaszín rododendronok tették idillivé a helyet. 
A Stiol-tengerszemnél felfelé kanyarodtunk, s a Gargaló oldalán másztunk fel a Radnai-havasok főgerincére, ahol  gyönyörködtünk a panorámában, beazonosítottuk a tegnap meghódított csúcsot. A csúcs felé vezető ösvény mellett a meredek hegyoldalban végeláthatatlan rózsaszín havasszépe bokrok fogadtak.
A látvány fentről:
A csapat egyik fele a csúcson lévő hófoltot irányozta meg, mi azonban inkább a bokrok között időztünk egy kis ideig. 
 Visszafelé már könnyed léptekkel haladtunk lefelé a hegyről. Havasi tárnics integetett utánunk.
Mivel a hely viszonylag könnyen megközelíthető, kedvelt kirándulóhely, jó sokan voltak az alpesi réteken. Sokan terepjárókkal jöttek fel a legelőkhöz, leheverednek a fűbe és  békésen nézegették a  legelésző teheneket. 

Visszafelé elkanyarodtunk a Lóhavasi-vízesés (Cascada Cailor) felé. Lenyűgöző látvány, amint több száz éves fenyők között 80 méteres magasságból zúdul a mélybe. 
A vízesés alja persze tele volt kirándulóval, nem is töltöttünk ott sok időt, visszamásztunk a felvonóig, és a rekkenő melegben békésen lelibegtünk a hegyről. 

A Nagy-Pietrosz (Horthy-csúcs) meghódítása

A Radnai-hegység - és egyben a Keleti-Kárpátok legmagasabb csúcsának meghódítását a Kárpát Klub csapatával, a Borsától pár kilométerre fekvő kolostor, Manastirea Pietroasa Borsa parkolójából indítottuk. Egyébként a kolostor is megérne néhány óra nézelődést, gyönyörű, hagyományos fa felépítményével, aprólékosan kidolgozott fazsindelyes tetőszerkezetével, de erre most nem volt idő: várt a HEGY!
Kezdetben virágokkal teli legelők mellett haladtunk el, majd hamarosan beértünk az erdőbe, mely éppen a túrához való kellemes hőmérsékletet biztosította.

Bár még alig múlt 7 óra, máris lekívánkozott a hosszúnadrág és a pulcsi, Gál Levente, a túravezetőnk szép időt rendelt nekünk - úgy tűnik, jó kapcsolatai vannak odafent, mert a a két nap alatt ragyogó nyári napsütésben túráztunk.
A kék jelzés egy régi köves-gyökeres szekérúton vezetett egyre feljebb. A lombos erdőt elhagyva fenyves-borókás részeken már virágzó  rododendron bokrokat is láttunk.
Szép lassan haladtunk, többször megpihenve, kényelmes tempóban értünk fel 2000 méterre,  a Meteorológiai állomásig.
Itt már alpesi jellegű látványban gyönyörködhettünk: hófoltos hegycsúcsok között kéklő tavak,  virágzó rétek, csörgedező csermelyek, sárgálló gólyahírek köszöntöttek. Nem tudtam betelni a látvánnyal!
A Mosolygó-tó partján a többiek megpihentek, én pedig virágról-virágra szálltam, még a hó alá is bekukkantottam.

Virágok közül a szellőrózsa, boglárka, harangrojt és azálea volt a legszembeötlőbb,
de figyelmes szemlélődéssel újabb virágokat fedezhettem fel - harangvirágok különböző fajtáit, tárnicsokat, persze a  legtöbbjüknek még a nevét sem tudtam. Lenyűgözött ez a virágözön!

A tótól a rózsaszínbe borult rododendronok között egy keskeny szerpentinen vágtunk neki az egykori Nagy-Magyarország legmagasabb pontjának, a 2303 méter magasan fekvő Horthy-csúcsnak. Néhol nagy havas területeken kellett átvágni, másutt sziklákon kellett átmászni. Hol forró napsütésben, hol felhők árnyékában másztunk, te visszatekintve a völgybe az egész út során csodás panoráma mutatkozott.

Mosolygó-tó, szellőrózsa és havasszépe.
Felérve a csúcsra, minden irányba ragyogó panoráma tárult elénk. A nap hét ágra sütött, el lehetett látni a Visó-völgy fölött magasodó Máramarosi-havasokra, nyugatra Ceples felé, és  keletre a Radnai-havasok gerincére. 
A hegytetőn már kevesebb volt a virág, inkább zuzmófajok uralták a terepet, de azért itt is találtam szellőrózsát és gyönyörű rózsaszín virágú (baumgarten) kankalint.
Visszafelé ugyanazon az úton ereszkedtünk, amerről jöttünk. A havasabb részeken nehéz volt talpon maradni, így engedve a gravitáció hívó szavának, egy elegáns mozdulattal átcsusszantunk (újra) a nyárba.
A tónál újra megpihentünk, most volt időm körbejárni a tavat.
Alig értem el a forráshoz, megdördült az ég, és túravezetőnk indulást vezényelt. Sajnáltam otthagyni a szépséges tavat, úgy éreztem, lenne itt még felfedezni való, de megértettem, hogy indulni kell, nem kellemes egy viharban vergődő csapatot levezényelni a hegyről.
Így a tervezettnél korábban,  4 órára értünk vissza a parkolóba, eső persze egy csepp sem esett. Kellemesen elfáradva, élményekkel eltelve buszoztunk hazafelé, ahol már várt a bőséges vacsora.

Összesen 16 km-t tettünk meg, 1300 méter szintkülönbséget küzdöttünk le, számtalan virágot láttunk, gyönyörű panorámát csodáltunk, és remekül éreztük magunkat!

Mennyei gólyahír

A 2000 méter magasan fekvő Mosolygó-tóhoz egy meredek, kacskaringós, egykori szekérúton vezetett az út. Míg felfelé kapaszkodtunk, nem is sejtettük, hogy milyen idilli helyre érkezünk majd. Magunk mögött hagyva a fenyőerdőket selymes füvön lépkedtünk, talpunk alatt csermelyek fakadtak, cuppogó léptekkel haladtunk, s nem győztünk betelni a fű között megbúvó színes virágokkal - no meg a fölénk magasodó hófoltos hegycsúcsok látványával. 
A kis patakok mentén mocsári gólyahírek sárgállottak, körülölelték az aprócska vízeséseket és sárga szőnyeggel borították a kristálytiszta tó partját. 

2019. június 9., vasárnap

Pilis-tető virágai

Már a vasárnapi túrám után tudtam, hogy vissza kell mennem Pilis-tetőre, használható fényképezőgéppel a kezemben, és meg kell örökítenem azt a számtalan virágot, melyet út közben láttam. Így aztán kedd délután újra nyakamba vettem a hegyet. Most a változatosság miatt egy másik, igencsak meredek utat választottam. Egy darabig a Sziklaszínház és a Makovetcz templom felé haladtam, itt azonban egy kis ösvényen indultam felfelé. A térképem tanúsága szerint ez az ösvény pár száz méteres eltéréssel egy másik ösvénybe fog csatlakozni, így abban reménykedtem, hogy járható lesz az erdő. Így is lett, vadcsapásokon haladva csatlakoztam rá újra a felfelé vezető ösvényre, mely igencsak meredeken vezetett rá a jelzett turistaútra. Itt már a megszokott szerpentinen kanyarogtam tovább, egyre több virággal és remek panorámával övezve. 
Az erdőben mindenfelé a baracklevelű harangvirág hajladozott hosszú szárain. Ahogy feljebb haladtam, az árnyékosabb, erdős részeken sárga gyűszűvirág virított.  A tető alatti réten tarka nőszirom és
   
pázsitos nőszirom bújt meg a fű között.
A fűfélék is most virágoznak:
A tető rétjein az egykori légvédelmi betonbunkerek között agárkosborokat és

gyönyörű mélybordó színű rózsákat találtam. 

Az erdőből kiérve a napfényes réteken a hegyoldalban számtalan színes virág tarkállott:
veronika, nőszőfű, toronyszál,
gyűszűvirág, peremizs, szádorgó (többnyire a kakukkfüvek mellett), repcsény, sárga keresztes, boglárka
 magyar szegfű, pacsirtafű, here, pirosló gólyaorr, zsoltina, kakukkfű, parlagi rózsa, macskagyökér virított.
Mire a csúcsra értem újra dörögni kezdett az ég, én pedig igyekeztem még kihasználni a napsütést a növények fotózásához.Mire teljesen beborult sikerült is csaknem minden virágról értékelhető képet készítenem, így a Boldog Özséb kilátóból élvezhettem végig a vasárnapihoz teljesen hasonló "előadást".