Beindult a szarvasbogarak nászrepülése. Felbicajoztam a Normafa felé, hogy megfigyelhessem repülésüket, hátha még abban a szerencsében is részem lesz, hogy tudok készíteni repdesős fotót is róluk.
Még jócskán világos volt, amikor bicajozás közben azt vettem észre, hogy egy szép példány repül szembe velem, hatalmas kitárt duplafedeles szárnyakkal. Az utolsó pillantaban vettem észre, nem tudtam kikerülni, így egyenest a hasamnak repült.
Onnan a bokrok közé pattant, nagy rémülten halottnak tettette magát.
A kékórát a Tündér-szikla tetején ücsörögve vártam meg, miközben az allant elterülő tájat bámultam.
Majd egy kis tisztásra vonultam, és vártam, hogy jönnek-e a bogarak. Jöttek, repültek, néztem, de jóval a fejelm felett repdestek. Lassan rám is sötétedett, így hazafelé indultam. Az egyik fa közelében újra repdesésre és zúgásra lettem figyelmes. Számtalan szarvasbogár csapkodó szárnya keltette a zajt, csak úgy döngött tőlük a tölgy. Csodálatos érzés volt közöttük állni és figyelni ténykedésüket.
ghfg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése