Melegmányi-völgy
A Mecsek eme varázslatosan szép völgyében
két éve már jártam, s azóta tervezem, hogy elhozom ide a gyerekeimet is. Húsvétra terveztük, de közbeszólt a
Bükk, és bizonyos macskák etetése. Kétnapos, sátrazós túrát terveztünk, így aztán utólag annyira nem bánom, hogy nem a havas hétvégére került ez az út. Kihívás azonban így is akadt bőven. Elsőnek például az, hogy egész hétvégére zuhogó esőt jósolt a békám. Bepakoltuk az esőkabátokat, váltás száraz ruhát, és lelkileg felkészítettük magunkat a zivatarokra.
Óránként frissítgettem az appot, jósolt is az mindenfélét! Mármint kisebb és nagyobb esős időszakok között lehetett válogatni, csak az változott, hogy mikor fog jobban esni és mikor kevésbé.
Ehhez képest, mire Mánfára értünk még csak nem is csepegett, vidáman lépegettünk a dagonyásra ázott erdei úton, és rácsodálkoztam, milyen zöld a táj a múlt heti Bükkhöz képest.
Hamarosan egy nem túl meredek, de annál csúszósabb emelkedőn kaptattunk fel a Jószerencsét vadászházhoz, ahol az éjszakát terveztük tölteni. Megállapítottuk, hogy a hely alkalmas sátrazásra, vannak padok, asztalok, tűzrakó hely is, sőt fedett terasz is a rendelkezésünkre áll, ha behúzódnánk az eső elől vacsizni.
Leereszkedtünk a völgybe, s még vidámabban haladtunk tovább az egyre zöldebb, medvehagyma-illatos erdőben. A patak partjára több helyen is lemásztam, megnéztem a mésztufa vízeséseket.
Most ilyen különös zöld algával(?), mohával(?) fedett mésztufa képződmények álltak ki belőlük.
Ez kicsit olyan, mint egy víz alól felbukkanó víziló.
A hegyoldalak nem csak a medvehagymától voltak zöldek! A fiatal bükkfák kipattanó levélkéi harsány zöld színnel vonták be az erdőt.
A Melegmányi-forrás körül már virágzott néhány medvehagyma.
Melegmányi-vízesés
Melegmányi-vízesésnél éppen csak csordogált a víz, de azért így is látványos volt.
A vízesés felső része.
Az Anyák-kútjánál (is) burjánzott a természet. A sok kidőlt fát körbenőtte a medvehagyma.
Kantavár
A vízeséstől Kantavár romjai felé vettük az irányt. A mészkőhegységekre oly jellemző víznyelőket sűrűn borította a medvehagyma.
Kantavár a pécsi kántoroknak volt a lakhelye a 15. század környékén. Elvileg csak egyetlen oldalról közelíthető meg. Egy nem túl hosszú, ámde jó meredek út vezet a csúcsra.
A romok nem túl látványosak, viszont annál több virág nyílik a környékén.
Csillaghúrt, májvirágot és zergevirágot is találtam szép számban.
Innen visszakanyarodtunk a piros jelzésre a Nagy-mély-völgy felé.
Nagy-mély-völgy
Ez a völgy valahogy most még jobban lenyűgözött, mint két évvel ezelőtt.
A Kánya-forrás bővízű kútjából újratöltöttük a kulcsokat, én pedig felmásztam a Mélyvölgyi-kőfülke-vizesbarlangjához, ami jelen esetben tök száraz volt.
Az erdőben a bükkös leveleinek világos zöldje alkotott kontrasztott a medvehagyma sötét színeivel.
Ebben a patakmederben is több helyen lépcsős vízesések alakultak ki. Érdemes bebújni a fák közé és megszemlélni őket.
A völgy alsó szakaszán eltűnnek a gátak, helyette mesterséges vízművek kerültek kialakításra. A hely azonban továbbra is vadregényesen varázslatos.
A
Kőlyuk-barlang hajdanán víztározóként működött. A járatokat rács zárja el a látogatók elől.
Borostyánnal és páfránnyal borított sziklatömb mellett jutunk el a barlang bejáratához.
Mielőtt az erdőből kiérnénk, még egy mocsaras terülten vezet át az ösvény, rendkívül izgalmas vegetációval és látvánnyal.
Mocsári zsúrló érdekes formái ragadták magukhoz a figyelmemet.
Addig fotózgattam a virágokat, míg egész ránksötétedett, pedig még előttünk állt egy félórás út a táborhelyünkre, melyet persze teljes menetfelszerelésben kellett megtenünk. Kicsit aggódtunk, hogy a csúszós emelkedőt a nagy zsákokkal hogyan fogjuk abszolválni, de végül minden nehézség nélkül feljutottunk.
Sátrat állítottunk, tüzet raktunk, majdnem megsült a gomba, amikor végül - az egész napi csapadékmentesség után - esni kezdett az eső, s egész éjjel csendesen kopogott a sátorponyván. Reggelre azonban elállt, és amíg reggeliztünk csaknem kisütött a nap.
Virágok a völgyben
 |
| hagymás fogasír |
 |
| csillaghúr |
 |
| medvehagyma bimbó |
