Ki hitte volna, hogy ez a kedves kis vattacsomó egy agresszíven terjeszkedő, Észak-Amerikából behozott, tájidegen özönnövény?
Eredetileg a textilipar számára hozták az országba. Kísérletek történtek kaucsuktartalmú tejnedve gyógyszeripari hasznosítására is, de végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mivel a növény minden talajon remekül megél, gyökérzete akár két méteres mélységben is behatolhat a mélybe, sajnos
kiszorítja az őshonos növényfajokat. Sőt, gyökere olyan anyagot termel, amely után számos gabona- és növényfaj nem tud megélni. Erdőtelepítéseknél a csemeték fejlődését gátolja. Ráadásul virágzásakor elcsalogatja a méheket más növényektől (pl. napraforgó).
Sok kis zöld "papagáj" ül egy selyemkóró száron. A növény minden része mérgező, csak a virágporból készült méz fogyasztható. Őshazájában hashajtó-hánytató és köptető tulajdonsága miatt alkalmazták.
Más vélemények szerint kifejezetten előnyös a telepítése homokos
talajokon, ahol más növény amúgy sem él meg. Hamar megköti a homokot,
július-augusztusban nyíló hússzínű virágai szépen díszítenek, és vonzzák a
méheket.
A selyemfűméz különlegesen illatos és intenzív ízű méz, pollentartalma
alacsony, így allergiások is fogyaszthatják. Mint a legtöbb méz,
gyulladásgátló és vérnyomás szabályozó hatású.
A magok repítőszőreikkel nagy távolságokat is meg tudnak tenni. A talaj
tetején ugyan csírázási arányuk kicsi, de ha bejutnak a talaj mélyére,
akkor szinte biztos, hogy növény fejlődik belőlük. Utána pedig szinte
lehetetlen kiirtani.
Én mindenesetre nem tudtam betelni a látvánnyal, amit az őszi meleg szellőben lobogó fehér pihék jelentettek.
Vaddohány levelek május közepén
Virágzó vaddohány június - júliusban:
