2021. február 27., szombat

Panorámatúra a Börzsönyben

A Nagymaros - Julianus-kilátó - Remete-barlangok - Nagymaros körtúra útvonalon több ponton is remek a kilátás a Dunára és a szemközt elterülő Visegrádi-hegységre. Napos, késő tavaszi melegben jártuk most végig ezt az utat. 

A kilátóhoz már többször, több úton is feljutottam, Nagymarosról is legalább 3 úton jártam már ott, ezért most egy újabb útvonalat kerestem. Talán sikerült megtalálni a legszebb, leglátványosabb útvonalat, cserében meglehetősen meredek ösvényen haladtunk. 

Nagymarosról a Kálvári kápolnához vezető lépcsőkön kapaszkodtunk fel a hegyoldalon.

Majd a Foglár dűlő végén egy nagyon szép kilátással rendelkező meredek ösvényen haladtunk tovább, egészen addig, amíg el nem értük az országos kék jelzést.

A fák között némi pára bujkált ettől némi misztikus hangulatot sugárzott az erdő. 

Ez az út már egyenesen a Hegyes-tetőre vezetett. 

A kilátótól a sárga jelzésen haladtunk a Szent Mihály-nyeregig, majd utána a kék barlang jelzésen ereszkedtünk le a barlangokig. 

Kicsit aggódtam az útviszonyok miatt, mivel emlékképeim szerint száraz időben is meglehetősen meredek és csúszós a lefelé vezető út. Elképzeltem, hogy sár esetén ez mégjobban csúszhat. Mostanra azonban a sár is felszáradt, épp jó tapadós-nedves volt a talaj. 




Jól esett ücsörögni a barlangok előtt és elmerülni az előttünk lévő látványban, sajnáltuk itt hagyni, de  vissza kellett indulni, hogy elérjük a vonatot és 8 órára a legtávolabb lakó túratársak is hazaérjenek. 

2021. február 26., péntek

Tés - Szentkút - Római-fürdő

Tés főutcáján, a Napsugár vegyeskereskedés mögött parkoltuk le az autót, innen pár száz méteres sétával értük el a szélmalmokat. A földekről felszálló pára és az amúgy is ködös-napos idő, a sarjadó vetés a szélmelmok - no meg mi - különleges hangulatot árasztottak/árasztottunk.  A szélmalmokról itt írok bővebben.

 Miután alaposan megnéztük a malmokat, Jásd felé vettük az utunkat az országos kéken. Hamarosan elértük a Siska-kúti üregeket és egy új kilátót, majd a bicikliúton a Jásd-Szentkúton álló Szűz Mária-kápolna felé vettük az irányt. 

Szentkút hazánk egyik legrégibb és legjelentősebb kegyhelye. Az itt imádkozó  Jásdi Péter számára jelent meg Szűz Mária, s mivel már régóta szárazság volt, a patak kiszáradt, megjelölte azt a helyet, ahol ásni kell, hogy vízhez jussanak. Az itt fakadt víznek gyógyhatást is tulajdonítottak.
A kápolnát 1837-ben Gróf Zichy István építtette. 

Innen a Gaja-patak mentén a kéken haladtunk tovább a Római-fürdő felé. Útba ejtettünk egy vízimalmot is. 

Római-fürdőnél rajtunk sikerült kifognunk egy olyan ritka idősávot, amikor rajtunk kívül nem volt más. Így kényelmesen megtelepedhettünk a sziklákon, és megmelegítettük házi gulyáslevesünket, és a vízesés zúgása közepette szótlanul elfogyasztottuk azt. 


Visszafelé a piros jelzést követve jutottunk el Jásdra. Az utat sajnos fát szállító teherautók barázdálták, így kevésbé volt hangulatos, mint az érintetlen erdei ösvények, de azért így is élveztük az ébredező erdőt, a lágy napsütést, a csicsergő madarakat és gyönyörködtünk az utat szegélyező hóvirágokban. 

Korábbi kirándulások a Római-fürdőnél: Jásdról Bakonynánára nyáron és télen

2021. február 24., szerda

Tési szélmalmok

Tés határában áll ez a  két jó állapotú szélmalom. Az egyik állítólag még működőképes is. A vírus miatt persze nem tudtuk megnézni belülről, de hangulatos sétát tettünk a fennsíkon. A felszántott fekete földekről gyorsan párolgó vizet kergette a szél a malmok körül. A Helt és az Ozi malmok 1840-ben, illetve 1924-ben épültek, holland típusú szélmalmok, azaz a tetőzetük forgatható, így a 6 vitorlát mindig szélirányba lehet állítani. 

Kedvező szélviszonyok esetén akár 4 mázsa gabonát is meg tudtak őrölni egy malomban egy nap alatt. 







2021. február 19., péntek

Jégcsapfüggöny borostyánnal


 





Jégcsaptúra a Szakadás-árokban

 A Szakadás-árok minden évszakban szép és izgalmas túra, de a nagy esőzések utáni fagy igazi csodát varázsolt a szurdokból.

Már Tarról az odavezető út is egy merő jégpálya volt, óvatosan csoszogtunk a síkos, havas-jeges úton. Alig fél óra alatt elértük a szurdok bejáratát, igaz, közben átkellett mászni két létrán, ami kutyával nem volt egyszerű feladat. Végül a kerítés mellett leereszkedtünk völgybe. 

Konstatáltuk, hogy a patak vize még fagyott, de azért recsegett-ropogott a talpunk alatt, így csak óvatosan nehezedtünk a jégre. Már a szurdok elején is hatalmas jégcsap falak borították a sziklaoldalakat, de ahogy egyre beljebb és beljebb haladtunk, egyre inkább tobzódtunk a különleges képződményekben. 

A saras víz megfagyva valószerűtlenül sárgán csillogott a napsütésben, mintha minden arannyal lenne bevonva. 

Néhol még a jégoszlopok mögé is bemásztunk. Csak ültünk, és hallgatóztunk: a jég a +10 fokos melegben gyorsan olvadt, apró jégcseppek magas hangon csilingelve értek földet. Amott egy kövérebb vízcsepp komótosan toccsant az alatta keletkezett tócsába, a kis üreg felerősítette az általa keltett mélyebb hangot. A mély és magas csepegések különböző irányból, különböző hangerővel adtak koncertet a jégbarlangban. 

Minden kanyar után újabb meglepetés várt, már azt hittük, nem lehet fokozni a látványt, s a következő kanyarban még jobban elámultunk. 

A szurdok középtájon elkeskenyedik, két kitárt kezünkkel egyszerre mindkét szemköztes sziklafalat érinthettük. A patak teljesen kitöltötte a völgyet. Még szerencse, hogy fagyott volt, így száraz lábbal vonulhattunk rajta. Kivéve, amikor beszakadt a súlyunk alatt. Ilyenkor bokáig süllyedtünk  a hideg vízben. Szerencsére a cipőnk jól bírta, nem ázott be. 

Dézi meglehetősen unta a sok fotót és a csúszkálást, mindenhol csak fagyott szagok! Mindazonáltal a kisebb lejtőkön kevésbé csúszott, mint mi. 

Más részeken azonban  hatalmas sziklák állták el az utunkat. Ezen a részen a sjelges sziklafal állta utunkat,  gyakorlatilag egy jégcsúszda.  Itt bizony szükség volt egymás segítésére, a kutyát is egyesült erővel ügyeskedtük át, aki nem nagyon tudta egyedül leküzdeni a csúszós akadályt. 

Volt olyan hely, ahol egy méteres luk fölött egy keskeny, jeges farönkön egyensúlyozva kellett átmenni.  Kicsit aggódtam, nehogy a keskeny pallón megcsúszva, a sziklák közé zuhanjon és lábát törje. 



Kb. 1 km után elhagytuk az árok legszebb részeit, itt a patak becsatlakozik a turistaútra. De mi továbbra is a patakmederben haladtunk, s nem bántuk meg!

 Továbbra is jégfalak között haladtunk és még egy utolsó meglepetés szikla is várt ránk.  A középső szikla beékelődött a szurdok két fala közé. Átkúszhattunk volna alatta, de mi inkább átmásztunk fölötte.  A szikla mögött mély, köves, lábtörős, jeges-vizes gödör várta, hogy csapdába essünk. 

De mint minden, ez is véget ért egyszer, s a még mindig havas erdőben tavaszi meleg napsütésben, jó tempóban sétáltunk vissza Tar-ra. 


További fotók elképesztő jégcsapokról: >>



Barlangi jégcsap koncert

A Szakadás-árokban tett túránk során lehetőségünk adódott arra, hogy a sziklafalak széléről lelógó több méter magas jégcsapfüggöny mögé bemásszunk.  Mintha egy koncertterembe kerültünk volna!  

Csak ültünk, és hallgatóztunk: a jég a +10 fokos melegben gyorsan olvadt, apró jégcseppek magas hangon csilingelve értek földet. Amott egy kövérebb vízcsepp komótosan toccsant az alatta keletkezett tócsába, a kis üreg felerősítette az általa keltett mélyebb hangot. A mély és magas csepegések különböző irányból, különböző hangerővel adtak koncertet a jégbarlangban. 

2021. február 12., péntek

Útközben

 


Érdekességek a pisznicei vörös márványról

Márvány-e a  márvány? 

Bár vörös márványnak hívják a pisznicei követ - mint más hasonló csiszolt mészköveket -  valójában nem márvány, "csak" egy rendkívül kemény, tömör mészkő. A márványosodási folyamaton nem ment át.  Mintázata hasonló a márványéhoz, de sokszor több millió évvel ezelőtt itt élt élőlények lenyomatait tartalmazza. 

Pazar színek a vöröstől a sárgáig

A pisznicei felhagyott kőbányában jól megfigyelhető az egykoron nagy mennyiségben bányászott kő felépítése. Az egyes rétegek színe nagyban függ a beeső nap sugarától, verőfényes időben pazar vörös, sárga, rózsaszín rétegeket  figyelhetünk meg. 
A kő  a vöröses színét a vas- és a mangán-oxidtól kapta, amelyek a tengeri üledékképződés során kerültek a mészkőbe.


Őskrokodil maradványok a felhagyott kőfejtőben

A Turista Magazin leírása szerint 1996-ban  egy hatalmas őskrokodil maradványt találtak itt.
 "A jura időszakban a tengereket benépesítő krokodilfajok is igen gyakoriak voltak. A gerecsei őskrokodil 180 millió éve szántotta a jura tenger hullámait. Szinte a teljes törzs és a koponya egy része is túlélte az évmilliók viszontagságait. A Stenosaurus  teljes hossza 6,5 méter körüli lehetett."

Értékes építőanyag

Gerecse értékes mészkövét már a római korban is bányászták. Erről tanúskodik a környéken található Római őrtorony maradvány is. A Pisznicei bánya mára már csak egy tájseb, melyet lassan visszahódít a természet. 
Mai is működő vörös mészkő bányát nem messze innen, Tardoson találunk. 
Az itt található élénk vörös színű kövekből épült a visegrádi Királyi Palota, felhasználták a Magyar Tudományos Akadémia székháza, az  Operaház, Országház, vagy akár az Andrási úton álló villák díszítésekor. De megtalálhatjuk  a Mátyás-templom falazatában, illetve a szegedi Fogadalmi-templom, vagy  a pécsi székesegyház díszítőelemei között is.