A Szakadás-árok minden évszakban szép és izgalmas túra, de a nagy esőzések utáni fagy igazi csodát varázsolt a szurdokból.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinz0s9sXPeMXvZRp5TT4w5oJkrcJ20Xap041sM8ZBnEBgXVykAFyLyNjo6f15vgtm1d6Pg7ncKqyljOsib616_XNTNt4Hc-2s4_2sJ9iFixPikTNe79x0gXIQxxTniXRmRWhx1ABQLjWA/w640-h426/_DSC0412.jpeg)
Már Tarról az odavezető út is egy merő jégpálya volt, óvatosan csoszogtunk a síkos, havas-jeges úton. Alig fél óra alatt elértük a szurdok bejáratát, igaz, közben átkellett mászni két létrán, ami kutyával nem volt egyszerű feladat. Végül a kerítés mellett leereszkedtünk völgybe.
Konstatáltuk, hogy a patak vize még fagyott, de azért recsegett-ropogott a talpunk alatt, így csak óvatosan nehezedtünk a jégre. Már a szurdok elején is hatalmas jégcsap falak borították a sziklaoldalakat, de ahogy egyre beljebb és beljebb haladtunk, egyre inkább tobzódtunk a különleges képződményekben.
A saras víz megfagyva valószerűtlenül sárgán csillogott a napsütésben, mintha minden arannyal lenne bevonva.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGg8tKw1wKchUfBDQMHSKzT8fyl69ldAp4MB4WSi6FgnIvvHNTHKzVis7sBrUkc_ZgdgrNLTSdrWfH9QS8abmcbqS7MkHdRKEieOGzXMGhuqMtPJNPkA0Vv7tmQvuJTJfc0AsGxKQdhQE/w640-h426/_DSC0475.jpeg)
Néhol még a jégoszlopok mögé is bemásztunk. Csak ültünk, és hallgatóztunk: a jég a +10 fokos melegben gyorsan olvadt, apró jégcseppek magas hangon csilingelve értek földet. Amott egy kövérebb vízcsepp komótosan toccsant az alatta keletkezett tócsába, a kis üreg felerősítette az általa keltett mélyebb hangot. A mély és magas csepegések különböző irányból, különböző hangerővel adtak koncertet a jégbarlangban.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEignD0qUDvDh2dL1Qo_poOEv8E5F9In-9qyTnMg6RRgmeBfcUf0spxi3-c5scSb42RSK6GP1PNphaL61zWjNXRUNAyXKmc0EsPaBr1-FePCdE7Kpef16qBGXA4twUMsX7f3iCuqrr9Kx9U/w640-h426/_DSC0440.jpeg)
Minden kanyar után újabb meglepetés várt, már azt hittük, nem lehet fokozni a látványt, s a következő kanyarban még jobban elámultunk.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYGulShs8QYvA4AtXhDE5I0LOUFngBNwqyws6tu3XngyjQhASNTNgHzh0d_fQepe1_AjQcw7B3bV29UNtlV86Qq2iEbfq8FtVykkLPHLMzNhMA-etkVljhheKAInrAdLbCFFPbUvLzE5U/w640-h426/_DSC0515.jpeg)
A szurdok középtájon elkeskenyedik, két kitárt kezünkkel egyszerre mindkét szemköztes sziklafalat érinthettük. A patak teljesen kitöltötte a völgyet. Még szerencse, hogy fagyott volt, így száraz lábbal vonulhattunk rajta. Kivéve, amikor beszakadt a súlyunk alatt. Ilyenkor bokáig süllyedtünk a hideg vízben. Szerencsére a cipőnk jól bírta, nem ázott be.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyq_63QRs5eqLlqAKxKp6H52BHbtdFEdJiXOpqTa12ebDHhBdPfYAAsyPs1mBMpABMCIHzPz7NgeJLb0240IPLnJ47BddtSKo5J3a_RcGb_ax9wiUrWAOx_Y-g5ijCHDkvL4HCG1vZ0GA/w640-h426/_DSC0748.jpeg)
Dézi meglehetősen unta a sok fotót és a csúszkálást, mindenhol csak fagyott szagok! Mindazonáltal a kisebb lejtőkön kevésbé csúszott, mint mi.
Más részeken azonban hatalmas sziklák állták el az utunkat. Ezen a részen a sjelges sziklafal állta utunkat, gyakorlatilag egy jégcsúszda. Itt bizony szükség volt egymás segítésére, a kutyát is egyesült erővel ügyeskedtük át, aki nem nagyon tudta egyedül leküzdeni a csúszós akadályt.
Volt olyan hely, ahol egy méteres luk fölött egy keskeny, jeges farönkön egyensúlyozva kellett átmenni. Kicsit aggódtam, nehogy a keskeny pallón megcsúszva, a sziklák közé zuhanjon és lábát törje.
Kb. 1 km után elhagytuk az árok legszebb részeit, itt a patak becsatlakozik a turistaútra. De mi továbbra is a patakmederben haladtunk, s nem bántuk meg!
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgck_1vEaTPfgzBM0rqyqyWWKN_l6WQFIum9-nfCUYTdOGpIxH2_pRUHMVh_VGgA3CzKy1c94H6EHZkBN0SSmO1z9-nOt_jxpSycs6xhKPnHFrK09s0IvGaNz29a3EyOZGt26_AA1lhB4E/w640-h426/_DSC0732.jpeg)
Továbbra is jégfalak között haladtunk és még egy utolsó meglepetés szikla is várt ránk. A középső szikla beékelődött a szurdok két fala közé. Átkúszhattunk volna alatta, de mi inkább átmásztunk fölötte. A szikla mögött mély, köves, lábtörős, jeges-vizes gödör várta, hogy csapdába essünk.
De mint minden, ez is véget ért egyszer, s a még mindig havas erdőben tavaszi meleg napsütésben, jó tempóban sétáltunk vissza Tar-ra.
További fotók elképesztő jégcsapokról: >>