A Zelenci-forrástónál már jártam tavaly, de annyira különlegesnek találtam, hogy mindenképp meg akartam nézni idén is. Úgy tereztem, napkeltére érkezem, és reményeim szerint ilyen korán egyedül leszek a tónál. Meglepődtem. Népes csapat állt a megfigyelő toronyban, mind a napkeltét várták.
Talán így még különlegesebb hangulata volt a reggelnek. Senki sem akarta megtörni a végtelen csendet, ha kellett, hangtalanul mozgott és áhitattal nézte, ahogy a nap megvilágítja a szemközti hegy hófehér sziklacsúcsát. Először vörösre festette, majd narancsba borította, később sárga lett. A táj hangulata is ennek megfelelően változott.
Ekkor a többiek távoztak, egyedül maradtam a toronyban és vártam, hogy a napsugarak betörjenek a völgybe, bebújjanak a fák levelei közé kiemelve azok zöldjét. Igaz, hogy addigra kifehéredett a hegycsúcs, de a táj vibrált.
 |
| A szomszédos Blata-mocsár |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése