"Csip-csip csóka,
vakvarjúcska."
Hogy jön össze a fenti gyerekvers és a Tisza-tavon élő varjú testű madár? A bakcsó jellegzetes Kvak-Kvak hangot hallat, népies neve sokszor kvakvarjú. De hívják még oláhpap, kakcsó neveken, vagy akár vasfejű vakkányának is.
Tudományos elnevezése Nycticorax = Éjszakai holló, ami arra utal, hogy szürkületkor lesz aktív, nappal csapatokban pihen a nádasokban, fűzfákon. Akár 5-6000 fős költőtelepeket is alkothat, ahol minden hímnek megvan a saját területe, melyet nagy tollborzolással és rövid, figyelmeztető kiáltásokkal védelmez.
Én leginkább kenuzás közben késő délutáni órákban találkoztam vele, de láttam már a Duna holtágainál is. Többnyire a nádas szélén gubbaszt, fejét szárnyai közé húzva, hatalmas vörös szemeivel figyeli minden mozdulatomat. Ha sikerül lassan megközelítenem, a fényképezőgépet élesre állítanom, különleges érzékkel éppen az exponálás pillanatában lép egy lépést hátra, a nádas takarásába.
A fenti példány szinte csodaszámba ment. Jól látszik, hogy valójában nem varjú, hanem gémféle, hosszú nyaka és gázló lába van. Ez utóbbi a párzási időszakban zöldről sárga vagy vöröses színűre vált, arcbőréhez hasonlóan.
Fészke egyszerű tákolmány, melyet a nádas jól rejtett zugaiba, vagy fűzbokrokra épít, s minden évben tovább bővíti, csinosítja. Évente 4-5 zöldeskék tojást rak.
Társas lény, mégis magányosan vadászik: halat, békát, kisemlősöket fogyaszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése