2026. augusztus 16., vasárnap

Kakukk

Erre a kakukkra egy augusztus közepi reggelen bukkantam. Békésen ült egy faágon. Egész közel engedett magához, így ezen fellelkesülve másnap is felkerestem. meglepődtem, mert ugyanott találtam, ahol előző napon. Most szinte hívogatott, kergetőzött velem. Mindig elém repült pár lépéssel. Leugrott elém a földre, megvárta, míg lefotózom, majd tovább repült. Kérdőn nézett rám: na, tudsz követni? Követtem egy darabig, míg végül rámunt, és messzire repült. 

Ezúttal csendben maradt, jellegzetes „kakukk” kiáltása leginkább április és július között csendül fel az erdőkben. A hím ezzel a nászhanggal csalogatja magához párját.

A kakukkról többnyire mindenki tudja, hogy nem az a kifejezett anyatípus. Nem épít fészket, és nem gondozza fiókáit. Ehelyett más madárfajok (például nádirigók, barázdabillegetők, vörösbegyek) fészkébe tojja tojásait.  

Erősen emlékeztet a karvalyra, és ez nem véletlen! Első pillantásra én ragadozó madárnak gondoltam. Ez segíti abban, hogy a madarak kimeneküljenek a revírjükből, amikor a kakukk érkezik, így marad idő arra, hogy a tojásait idegen fészekbe csempéssze.

A tojó képes olyan mintázatú és színű tojást rakni, amely megszólalásig hasonlít a gazdamadár saját tojásaira. Egy-egy tojó egész életében ugyanannak a gazdafajnak a fészkébe pottyantja csemetekezdeményeit. A kakukk mindössze 10–15 másodperc alatt képes meglátogatni a kiszemelt fészket, kikapni belőle egy eredeti tojást (amit gyakran megeszik), és lerakni a sajátját. Évente két tojásrakási időszaka van.

Bár nem gondozza fiókáit, azok - mondhatni - az anyatojással szívták magukba a kakukk mentalitást. Az alig 10-12 napos kotlás után kikelt kakukkfióka vakon és teljesen csupaszon, ösztönösen a hátára veszi a gazdamadár többi tojását vagy fiókáját, és egyesével kilöki őket a fészekből, hogy egyedül birtokolja a szülők figyelmét. A nevelőszülőknek fel sem tűnik, hogy a "fiókájuk" már háromszor akkora, mint saját maguk, végkimerülésig hordják nekik az ennivalót. 

Épp ezért foglal el speciális helyet a madárvilágban - állítja a CenWeb oldal.  A gazdamadarakon keresztül ugyanis jól jelezheti egy élőhely állapotát.

A tojónak két színváltozata is ismert, a vörhenyes és a palaszürke.  

Főleg rovarokkal,  hernyókkal táplálkozik. Egyes források szerint megeszi a szőrös hernyókat is, amik többnyire mérgezőek, szúrósak, más madarak nagy ívben kerülik ezeket. De a kakukk nem.   A sok szőrös hernyó elfogyasztása után a kakukk gyomrát olyan vastagon beboríthatja a szőr, hogy az már az emésztést is akadályozza. Úgy tartják, hogy a kakukk úgy szabadul meg szőrössé vált gyomrától, hogy leveti a saját gyomornyálkahártyáját, majd újat növeszt helyette.  (Forrás)

A kakukk megdöbbentően alkalmazkodóképes, az erdőktől a fás pusztákig mindenütt megtalálja a helyét.

A kakukkok Afrika trópusi területein vagy déli részein telelnek át. Egészen pontosan az idősebb kakukkok már júliusban útra kelnek, hiszen a tojásokat már letette, a továbbiakban mi dolga lenne errefelé? Gyakorlatilag inkább úgy mondhatnánk, hogy Afrikában él, csak tojást rakni jár hozzánk. Vajon ennek mi értelme van? Úgy olvastam, hogy rendkívül alkalmazkodó képes, és a helyi adottságokat figyelembe véve választ gazdamadarat. Miért nem Afrikában teszi ezt meg? Miért vállaja be ezt a hosszú utat? 

Nos ennek oka valószínűleg az európai rovar és hernyóbőség. Afrikában ilyenkor szárazság van, sokkal kevesebb a táplálék a madaraknak. Afrikában ugyanakkor nagy a konkurencia: több fészekparazita is él arrafelé, míg Európában nincs konkurenciája. Nos így már tényleg érdemes útra kelni. 





A fiatal fiókák teljesen egyedül, mindenféle szülői útmutatás nélkül találják meg az utat Afrikába, tisztán a beépített genetikai iránytűjükre hagyatkozva. Általában augusztus végén, szeptemberben vágnak neki a hosszú útnak. 

A röptét nem sikerült olyan jól lefotózni.






Végül egy érdekes, vagy inkább ijesztő történet egy okos kakukkról a CenWeb oldalán. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése