2020. március 25., szerda

Kockások nyomában az Őrségben

Régi vágyam, hogy a saját szememmel láthassak a szabad természetben kockásliliomot. Sajna Budapest közelében nincs élőhelye ennek a különleges növénynek, azért kénytelenek voltunk autóba ülni, és mintegy két és fél óra autózással az Őrségbe utazni. Már tavaly is kutattunk itt a virágok után, a lelőhelyét fel is fedeztük, csak éppen áprilisban későn érkeztünk, már az összes tő elvirágzott. Most viszont  a varázslatos éger láperdőben hamarosan rá is találtunk a kockás kelyhekre. Ott vannak megbújva  a fák tövében, az elszáradt tavalyi ágak-bogak között.
Latin nevét állítólag a rómaiak kockavető poharáról kapta (fritillus), bár én nem sok hasonlatosságot látok a pohár és a virág között, azon kívül, hogy mindkettő öblös, és a virág szirmain világosabb, négyzet (kocka) alakú foltok találhatók.  Nevezik még   vadtulipánnak és fekete tulipánnak is. 
A mocsári kockás liliom (Fritillaria meleagris), vagy más néven kotuliliom. Ez utóbbi nevét onnan kapta, hogy a láprétek kiszáradt felső rétegét kotu-nak nevezik, ez pedig eme növényke kedvelt élőhelye. 
Védett növény, eszmei értéke 10.000 Ft., épp a láprétek eltűnése miatt számít veszélyeztetett fajnak. Kedveli a nedves, időszakosan vízzel borított erdőket, réteket. 
Messziről nem nagyon világlik ki a bíbor, 15-20 cm-es száron bókoló virágzat. Ahogy kerülgettük a cuppogós tócsákat, szinte lépésről lépésre fedeztük fel az újabb példányokat. 
A Zala megyében élő kockásliliomok többsége sötét vörösesbarna alapszínű, míg a Beregi-síkon a halványabb virágú tövek gyakoribbak.  Remélem majd találok egyszer hófehér, vagy sárgás színváltozatot is. 





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése