Két napja esett és zuhogott az eső végre! Néha, mintha dézsából öntötték volna a vizet. Igencsak jól jött az aszályos június után! Én pedig, megelégelve, hogy szobából nézem a viharok vonulását, úgy döntöttem, kilátogatok a Sánc-hegyre. Felkapaszkodtam a Kakukk-hegy lejtőjén és végigjártam a szokásos útvonalamat a Kakukk-hegy és a Sánc-hegy dolomitfalainak nagy részét. Mindenfelé - nem elszáradt, hanem - kiégett növényeket láttam. Épp azon morfondíroztam az egyik kilátópont felé tartva, vajon, elég volt-e nekik ennyi eső a megújuláshoz, amikor a magasba tekintve arra lettem figyelmes, hogy a Duna felett a szélre felülve rengeteg madár vitorlázott. Még sosem láttam itt ennyit, pedig sokszor jártam már erre! Némelyik egész közel jött hozzám, jól kivehető volt csodálatosan szép barna mintázatú teste és szárnya. Néha meglovagolták az áramlatokat, néha pedig összezárták szárnyaikat, olyanok lettek, mint egy bombázórepülő és nagy sebességgel zúdultak lefelé.
Legnagyobb bánatomra képtelen voltam lencsevégre kapni őket.
Ahogy egy helyen megálltam nézelődni a függőleges fal tetején, vijjogást hallottam a lábam alól. Meresztgettem a szemem, óvatosan előre is dőltem, végül sikerült megpillantanom a hang forrását. Ott ült az egyik kiszögellésben három viszonylag nagy madár. 30-40 cm-re saccoltam a termetüket. Próbáltam több oldalról is közelebb kerülni hozzájuk, de ezen a ponton ezt nem engedte a geometria, hacsak nem akarok én magam is szárnyra kapni.
Ám voltak oly kedvesek és egy idő után átrepültek egy másik kiszögellésre, amire már egész jól ráláthattam.
Valószínűnek tartom, hogy fiatal fiókák, akik épp szárnaikat próbálgatják.
 |
| Rajt előtt. |
 |
| Megpróbáltam svenkeléssel követni a röptét. |
 |
| Ennyire sikerült. |
 |
| A 400-as obival ennyire tudtam ráközelíteni. |
De nem csak vércsék keringőztek a magasban, hanem gyurgyalagok, sőt parti fecskék is.
Az előbbiek egyáltalán nem akartak értelmezhető közelségbe engedni magukhoz - így aztán csak ilyen gagyi képet tudtam készíteni róluk. Kicsit megphotoshoppoltam, hogy úgy nézzen ki, mintha nem a fotó lenne vacak, hanem direkt ilyen.
A löszfal tele volt gyurgyalag fészkekkel, a szülők szorgalmasan hordozgatták fiókáiktónak a betevő rovarokat, szitakötőket, méheket, darazsakat. Azt olvastam, a méhek és darazsak esetén gondosan kitépik a fullánkot, mielőtt a fiókáknak adnák őket.
A vércsék rájuk sem hederítettek, békésen tisztogatták tollaikat, vagy csak bámultak kifelé a fejükből. Úgy látszik a gyurgyalag nem tartozik azon kisebb madarak közé, melyek táplálékukat képezhetik.
Végül elunták a semmittevést, és bevonultak a fal hézagaiba, így én is búcsút vettem tőlük.
 |
| A Sánc-hegy a beliczay-sziget felől nézve. |
Egy nagyon szupi kis videó a vércsék életéről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése