2018 TOP 10

Az idei évben ha lehet még nehezebb volt kiválasztani 10 képet ebbe a listába. Valahogy egyiket sem találtam méltónak arra, hogy bekerüljön ebbe a listába. Végül az alábbiak mellett döntöttem.

Az idei év az életem három fontos területén tartogatott kihívásokat. (munka, gyerek, párkapcsolat) Nehéz év volt, nagy leckéket kaptam, sokat tanultam. Sokszor úgy éreztem magam, mint ez a növényke a sziklán. Kapaszkodtam egy biztos pontba, eddigi létem tapasztalataiba, körülöttem vihar tombol mindenfelé, én pedig túlélni próbálok. A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy a problémák egy részének megoldása nem rajtam múlott, ezért sokkal inkább csak fájdalmas külső szemlélője voltam az eseményeknek, mint aktív alakítója.

 

Ez a szárcsa fióka igazán jól el tud rejtőzni a magasban köröző ragadozó szeme elől! idén egész sokszor akadtam össze állatokkal, és többé-kevésbé értékelhető képeket is sikerült készítenem róluk. Erről itt olvashatsz bejegyzést.

idén sem a virágoké volt a főszerep, sokkal jobb fotókat készítettem róluk az előző években. Mostanában valahogy nincs türelmem hozzájuk. Ez a cseppekkel borított csillagvirág fotó  azonban még év végén is megragadta a tekintetemet. További idei virágfotóimat itt nézheted meg.

Zuhogó esőben érkeztünk Csáfordjánosfára. A tőzikék az eső súlya alatt görnyedve egész a vízhez tapadtak.

Az elmúlt években számtalan képet készítettem kökörcsinekről. Nehéz így újat alkotni a témában. Ez a fekete-fehér kép azonban újdonság volt számomra. 

Ez a hajóroncs részlet az idő állandóságát és örökkévalóságát jelentette számomra.
Ki hitte volna,hogy odabent hódok tanyáznak?

 

Idén kaptam egy makro közgyűrű sort, így néhány próbálkozásom a mikrovilágba vezetett.

Ez a kép teljesen váratlanul toppant elém. Épp békésen beszélgettünk a Római-part ücsörögve, amikor a két kisgyerek leült velünk szemben és minden feszélyezettség nélkül eszegették fagylaltjukat, rólunk tudomást sem véve. azon versenyeztek, kinek nagyobb a fagyija és ez eszembe juttatta gyerekkoromat.
Különösen felejthetetlenné teszi a képet, hogy egy ponton a kisfiú felállt, hátat fordított nekünk, majd szabad kezével elővette a kukiját a nadrágjából és a Dunába pisilt.  Majd békésen folytatta a nyalakodást.

 

Az utcai fotózás nem az én műfajom, Prágában járva mégis megpróbálkoztam vele. Kár, hogy a képhez nem tudok zenét is kapcsolni, de a hangulatot a zeneeszköz hangja teszi teljessé.

Továbbra is elvarázsol az erdő, a fák rendje, sosem unom meg fotózni őket!

Legszebb túrák 2018

Virágfotóim 2018

Találkozásaim az állatokkal 2018