Éjszaka hideg volt. Mit hideg? Valóságos dermesztő fagy! Az erdő fáinak ágain megcsillant a csillagok remegő fénye. A vaddisznók orra véresen túrta a csonttá fagyott földet, a szarvasok lába sem tudta kikaparni a hó alól a sárba ragadt magokat. Így aztán az állatok inkább összebújva melegítették egymást vackaikon, s várták, hogy felkeljen a nap. Az erdő csendes volt. A völgyben csordogáló patak hangját dobozba zárta a jég. Igazi mély, téli csend honolt a sötét éjszakában.
Lassan pirkadt. Egy pillanatra, mintha lángba borult volna az erdő, de csak a nap festette vörösre a fák ágait. Ettől a színtől remény költözött az erdő lakóinak szívébe. Talán egy pillanatra még pittyegő csicsergést is lehetett hallani.
Igen! Egy kis madár kukkantott ki odujából, a pijjogás azt jelentette: nocsak, süt a nap, melegszik az idő? Ezt közelebbről is meg kell szemlélnem!
Kireppent hát a lakása előtti farönkre és szapora pislogások közepette konstatálta, hogy idekint még mindig rettentő hideg van! Merre lehetnek a többiek?
A távolból súlyos léptek alatt roppant meg a hó kemény teteje. Ki lehet az? Biztonságos magasságba kéne repülni - gondolta, de a hideg súlyos teherként nehezedett rá, mozdulni sem tudott. Csak a szemét forgatta, becsukta és kinyitotta, csendesen lapult a mohás fatörzsön.
Mégis észrevették! Mi lesz most? Mit akarnak ezek? Jó darabig csak álltak és nézték egymást. A kismadár és az a két másik.
Mit bámulnak ennyire? - töprengett a csúszka. - Talán megfagytak, azért nem mozdulnak? Különösen hideg ez a hely most! Vagy egy varázsló mondott rájuk rontást, és azért nem tudnak továbbmenni? No, megpróbálom kiszabadítani őket! Megmutatom, hogy kell mozogni!
Ebben a pillanatban a madár felreppent és megkezte táncát egy közeli fatörzsön föl meg le, hol fejjel lefelé közlekedett az ágakon, hatalmas, horgas karmait mélyeszve a fába, majd a fa törzsén csavarvonalban körbe kapaszkodott, szemmel szinte követhetetlen sebességgel. Hol itt tűnt fel, hol meg amott. Ha a ritmus úgy kívánta csőrével kopogtatta a fák kérgét, majd apró ugrásokkal felfelé haladt, majd újra lefelé. A két vándor mosolyogva nézte egy darabig, majd tovább indultak. A csúszka pedig megnyugodva, hogy sikerült a mozgásba táncolni a látogatókat, elindult, hogy megkeresse téli éléskamráját és a gondosan összegyűjtött tartalékból alaposan bereggelizzen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése