2017. június 23., péntek

Liptói-havasok - tetőtől-talpig esőben


Cél a Liptói-havasok csúcsai
Kirándulásunk első napján szemerkélő esőre ébredtünk. A helyzet később csak fokozódott, az esőfelhők közül pillanatokra ugyan kidugta sugarát a nap, mégis megállíthatatlanul hullott az égi áldás. Amolyan szép csendes esőben indultunk hát a hegynek Pribilina-tól, 886 méterről. Az út végig a folyó mentén haladt felfele.Végső cél a Jakubina csúcsa.
Végig a folyó mentén haladtunk
Sajna intenzív fakitermelést folytattak a környéken, mindenütt kivágott fák, traktorkerék nyomok. A fák közül csak itt-ott bukkant ki a folyó, vad zúgását viszont folyamatosan hallottuk. 
A folyó egy épített gát tetjéről
Kb. 1200 m magasságban egy menedékháznál véget ért az erdészeti fakitermelés (leginkább fa hiányában). A táj is érintetlenebbnek tűnt, már amennyit az esőtől látni lehetett belőle. A terv az volt, hogy itt még jobban felöltözünk, és kb 3/4 óra múlva elérjük a kalibát, ahonnan kb. 1 óra múlva elérünk egy kis tavat, majd újabb óra múlva a Jakubinát. 
Fejünkbe húztuk a sapkát, kapucnit, esőkabátot és elszántan nekiindultunk a csúcsnak. A szél egyre erősebben fújta arcunkba az erősödő esőt. Az egyik gyerkőc döbbenten mutatta, hogy vizes a zoknija a cipőjében. Készségesen le is vette, és kért szárazat. Biztosítottuk arról, hogy a mienk is vizes, és felesleges szárazra cserélni, mert 2 másodpercig sem őrizné ezt az állapotot. Egyre kevesebb meggyőződéssel haladtunk felfelé. 
Egy ponton ember magasságú aljnövényzet között átkelve a maradék szárazan maradt ruhánk is átnedvesedett, de hamarosan elértük a kalibát.
Legnagyobb meglepetésemre a gyerekek szülei a hátizsákból egy rend száraz ruhát varázsoltak elő a fiaik és lányaik számára. A száraz ruhákra szemeteszsákokat húztunk, erre igazítottuk az átvizesedett ruhadarabokat. A srácok megnyugodva, vidáman és szárazon fogyasztották ebédjüket a dunsztkötésben.
Bár az út szép időben innen válik igazán varázslatossá és izgalmassá, mi mégis úgy döntöttünk, ebben az időben nem megyünk tovább. Visszafordultunk, és pár óra múlva 16 km-rel és 600 m szintkülönbség legyőzésével a lábunkban már a forró zuhany alatt melegedtünk. 


Tátrai fenyők a Nagy Pusztítás után 13 évvel

2004-ben hatalmas vihar 170-200 km/h széllökésekkel vonult át a Magas-Tátra hegycsúcsain és nagy területeken tarolta le a gyönyörű fenyőerdőket. Döbbenetes látványt nyújtott akkor a kopár hegyoldal. Mindenütt gyökerestül kifordult fákat lehetett látni. 
Mostanra már látszanak az új élet nyomai. A ritkásan álló, megtépázott öreg fenyők lábánál növekednek a csemeték. Persze ebből messziről mit sem venni észre, csak a magányos fák sziluettjeit mutatkoznak meg a távolból. 




A vihar után ott maradt kidőlt fák legnagyobb ellenségének a szú bizonyult. 10 évvel a természeti katasztrófa után annyira elszaporodott, hogy az egészséges, élő erdőket is megfertőzte, és szinte ugyanakkora pusztulást okozott, mint a vihar.

Majdnem lemaradtam a Kő-pataki-tóról Tátralomnicon

Tátrai kirándulásunk második napjára egy könnyebb túrát terveztünk: Tátralomnicra, lanovkával. Mivel aznap még haza is akartunk autózni, így gyakorlatilag csak a délelőtt állt a rendelkezésünkre. Ám a reggel 8 órás indulással kissé megcsúsztunk, és fél 11-kor sikerült az összes gyereket összeszedni, és a cuccokkal együtt az autókba rendezni. Mire Lomnicra értünk eltűntek az esőfelhők az égről, hatalmas gomolygó fehér hab ölelte körbe a csúcsot. 

Ezzel szemben  erős szél kerekedet és az összes lanovkát és felvonót leállították. Kissé csalódottan álltunk a hegy lábánál, a gyerekek nem sok erőt éreztek magukban a tegnapi 16 km hegymenet után. 
Azért nekiindultunk. A csúcsra 2 átszállással lehetne feljutni, mi az első megállót, a "női startot" céloztuk meg, hátha addigra eláll a szél, és onnan kényelmesen feljuthatunk legalább az Enciánra, az Obszervatóriumhoz. 
Az út 2,5 km hosszan vezetett felfelé, kanyargós, kényelmes aszfaltúton. Mi ehelyett egyenesen felfelé haladtunk a  sípályákon, margaréták, és egyéb harangvirág szerű mezei csodák között.  Innen még 1 óra 45 percnyi utat írt felfelé a tájékoztató tábla, amit elég szűkösnek éreztünk, lévén, még vissza is kell utaznunk Budapestre, továbbá meredek kaptatónak látszott az út lentről. (Nem csak annak látszott, az is volt, mint később kiderült). A  lanovka pénztára ugyan zárva volt, mégis azt láttuk, hogy a kabinok folyamatosan mozgásban vannak. Amikor megpróbáltunk bejutni a beszálló részhez, simán adtak is jegyet 12 euróért. Igaz csak egy irányba,  felfelé, amit kicsit rablásnak éreztünk, hiszen lentről 20 euróba került volna az egész oda-vissza. Gyanúsnak tűnt a jegyvásárlás, s bizonytalanok is voltunk, most le van zárva, vagy nincs lezárva a szél miatt?  MIÉRT CSAK FELFELÉ SZÓL ??? :) Reméltük, azért nem szakad le velünk együtt az építmény. 
10 perc alatt a hegyen voltunk, 1751 méteren, közben egyre jobban kitisztult az ég,  és körbejárván a Kő-pataki-tavat (Skalnaté pleso), megcsodálhattuk annak vizében az ég visszatükröződő kékjét. Vagy zöldjét, attól függően, hogy honnan néztük. 
Egy ösvényen a hegyek felé vettük az irányt, ahol a völgyben még havat is láttunk, és lezúduló vízeséseket. Csodálatos panoráma tárult a szemünk elé. A Lomnici csúcsnak azonban nem vágtunk neki.
A tó völgy felőli oldalán egy híd vezet át, ami alatt a tó vize a mélybe zúdul. 

Innen vezet az út az obszervatóriumhoz, ahova már szintén nem jutottunk fel, mivel indulnunk kellett hazafelé. 
Az út lefelé is nagyon izgalmas volt. A kb. 7 km-t sziklás bokapróbáló terepen másfél óra alatt tettük meg, közben csodaszép tájban gyönyörködhettünk. 
Egy ponton az út egy erdőn keresztül vezetett, ahol a buja aljnövényzet zöldje kápráztatott el bennünket. 
Végül 4 órára értünk vissza a parkolóba. Bár csak villámlátogatás volt, éreztem, hogy sok lehetőséget tartogat még ez a hely, és mindenképp vissza kell még ide jönni egy csúcstámadással egybekötött túrára, vagy egyéb körutakra (Tar-pataki vízesések), mégis e nélkül az út nélkül nem éreztem volna teljesnek tavaszi tátrai kirándulásunkat. 

Valami közeledik



2017. június 14., szerda

Élet a Kornyi-tónál

A Káli-medence egykori természetes növénytakaróját a cseres és molyhos-tölgyes erdők jellemezték. A XVIII-XIX. században az itt élő emberek egyre intenzívebb szőlő- mandula- és baracktermesztésbe fogtak a hegyoldalakon, a laposabb területekről pedig a terjeszkedő szántóföldek és legelők szorították ki az erdőket. Ekkoriban a szarvasmarha legeltetés volta a legáltalánosabb gazdálkodási forma. A szürke marha gulya ma is jelentős feladatot lát el a medence gyepterületének természetvédelmi kezelésében.
A Kornyi-tó környéke ma természetvédelmi terület, melyen a Theodóra-tanösvény vezet végig.  Dombjain száraz legelők és cserjések találhatók, sok helyütt találkozhatunk időszakosan működő forrással is, melyek vízhozama a lehullott csapadék mennyiségétől függ.
Épp egy ilyen forrás mellett pillangókat fotóztam, amikor hangos bégetéssel rontott rám a melegtől tikkadt juh- és kecskenyáj. Épp csak annyi időm maradt, hogy elkaptam a kutyám pórázát és pár lépéssel eltávolodva a forrástól figyeltem, ahogy a nyáj a vízbe trappol és szomját oltja. 
A gyepterületek tavasszal virágban gazdag színfoltjai a vidéknek. Található itt tavaszi hérics,  pókbangó, többféle kosbor, és remélhetőleg ősszel kikericset is találni fogok. 
Lila ökörfarkkóró, pókbangó, pacsirtafű,

A Káli-medence sajátos vízrendszere és a kőzettani sajátosságok miatt a Kornyi-tó környékén kisebb-nagyobb vizes élőhelyet is találunk. Letérve az útról a fűzsombékok között átvágva meglepetésszerűen akár bokáig érő vízben találhatjuk magunkat, mely az aljnövényzet takarásában nem látszik. 
Bár a mocsaras területek nyárra sokszor kiszáradnak. mégis jellegzetes vízkedvelő növényeket találhatunk itt. Ilyen például a szibériai nőszirom, sajna én egyetlen szálat sem találtam, helyette azonban a mocsári nőszirom sárgájában gyönyörködhettem. Természetesen a gyékény és a sás kiterjedt állományaival is találkozhatunk.
Található itt számtalan kosborféle: mocsári kosbor, hússzínű ujjaskosbor, vitézkosbor, szúnyoglábú bibircsvirág.  Ezek közül és nem mindegyikkel találkoztam. 
Agárkosbor összes árnyalata:
Sömörös pettyeskosbor meglepetés volt, a héricses réten találtam rá. A mocsári kosborra pedig a rét melletti szomszédos tónál, pár héttel később.  
A Sásdi-legelő is időszakosan vízzel borított legelő, melyről azonban a vízszabályozás következtében árkokkal vezették el a vizet, így a vízzel borított tavaszi időszak is jelentősen lerövidült. Ma egy európai uniós élőhely-helyreállítási pályázat keretében olyan műtárgyakat létesítenek, melyek segítségével megnövelhető a terület talajvízszintje, s remélhetőleg regenerálódnak a vizes élőhelyek.
Az egykori kőfejtő mélyedéseiben kis tavacska búvik meg, mely a térség karsztvízrendszerének vízszintjét mutatja, többnyire még a legforróbb nyáron sem szárad ki, így a vízi állatok ideális élőhelye lehet.

2017. június 10., szombat

Séta a Vintgar-szurdokban

Hom és Boršt közötti sziklafalak között hömpölygő zöld Radovna folyó ezen szakaszát csak 1891-ben fedezték fel, mivel száraz lábbal addig gyakorlatilag megközelíthetetlen volt. Ma fából készült dongaút vezet egyenesen a folyó fölött 1,6 km hosszan. Nekem hazánk varázslatos Dera-szurdokát juttatta az eszembe, kb. 10-szeres nagyításban...
A szurdokba belépőjegyet kell venni, melynek ára 5 euro. Ennek ellenére hosszú emberkígyó araszolt a szűk úton, sokszor alig tudtunk elhaladni a szembejövők  mellett. 
A látvány azonban kárpótolt mindenért! Csoszogtunk és bámultunk, bámultunk és fotóztunk.  Leginkább folyó színeit és zúgóit.
Elérve a mesterséges gátat - mely egy vízműhöz tereli a vizet -5 méter magas lezúduló vízoszlopban gyönyörködhetünk. Innentől kezdve a folyó a kissé a fák takarásában, mélyebben folytatja útját, hogy a szurdok végén 16 méteres magasságból a mélybe vesse magát.
Íme a  Šum  vízesés:
Innen ugyanezen az úton juthatunk vissza a kiindulási pontunkra, másik irányból is megszemlélve az utat, újabb kincseket fedezhetünk fel, amit esetleg idefele észre sem vettünk.
Türelmes emberek valóságos kavicstorony erdőt építettek a folyó partjára.
  Persze a virágok mellett itt sem tudtam tétlenül elmenni, lencsevégre kaptam őket:
 Kétféle kis madár is röpködött a víz fölött. A bal oldali a vízirigó. Hihetetlen ügyességgel bukik le a víz alá és akár perceket is eltölt ott vízi bogarakra vadászva. A jobb oldali, színesebb karcsúbb madárka pedig a hegyi billegető hím. Párjával kergetőztek előttünk, mi meg árgus szemekkel figyeltük, mikor ülnek meg egy pillanatra valamelyik közeli sziklán. Persze túl messze voltak, és túl kicsik az objektívjeinkhez képest mégis örültünk, amikor lencsevégre kaptuk őket!

Azok a változatos íriszek

Hazánkban több, összesen nyolc nőszirom faj él, ezek közül hét védett, egyedül a mocsári nőszirom nem élvez védelmet.

Apró nőszirom

Valaha valóságos szőnyegként borította a Kárpát-medence több kistáját, így a Pest környéki homokhátakat is. Mára a tépdeséstől erősen megritkult. Gyakran forgatják ki a kopárok fásításakor is. Rendszerint sziklagyepekben, löszfalak szélén virít. Március–májusban nyílik. Változatos színekben megtalálható, a sárgától, a csaknem fehérbe hajló világoskéktől a sötétliláig.








Homoki nőszirom

Kis termetű, csakúgy, mint az apró nőszirom, alig arasznyi magasra nő meg.  Homoki gyepek, tölgyesek, sziklagyepek védett faja, eszmei értéke 10 000 forint. 

Törpe nőszirom

A legkisebb hazánkban előforduló nőszirom, főleg karsztbokorerdők, homoki, szikes rétek dísze. Áprilisban virágzik. Eszmei értéke 5 000 Ft.

Magyar nőszirom

10–30 cm magasra nő.  Az április-májusban nyíló virágai ibolyakékek vagy lilásvörösek. Fokozottan védett endemikus faj, eszmei értéke 50 000 forint.

Botanikus a a talpán, aki a fentebb felsorolt növényeket meg tudja különböztetni egymástól. A pontos leírásról további információk a Növényhatározó honlapon találhatóak.

Fátyolos, vagy Korcs nőszirom

Láp és mocsárréteken, enyhén szikes réteken fordul elő. Én Nagykáta közelében, Turján-vidéken  találtam rá. Az intenzív gyepgazdálkodás, illetve élőhelyeinek lecsapolása miatt kihalófélben lévő faj. A nevében a "korcs" szó arra utal, hogy a maghéz csúcsi része meddő. Május-júniusban virágzik. Nagyon hasonlít a szibériai nősziromra, csak talán mg kecsesebb. Eszmei értéke 10.000 Ft. 



Toktermései hatszögletűek, csúcsosak. 

Tarka nőszirom

Sztyeppeken, bokorerdőkben, melegkedvelő tölgyesekben fordul elő. A szárított virág kellemes illata az ibolyáéra emlékeztet, ezért helyenként ibolyagyökérnek is hívják. Május-júniusban virágzik.




Pázsitos nőszirom

Inkább mészkedvelő, száraz, ligetes tölgyerdőkben, karsztbokorerdőkben, törmelék- és sziklaerdőkben, irtásréteken, erdőszéleken, utak mentén fordul elő.
Védett növényfaj, eszmei értéke 5000 Ft. A hosszúm keskeny kard alakú levelek csaknem teljesen eltakarják a tövüknél meglapuló virágokat, alig vettem észre őket. 
Állítólag kajszibarack illatú. Május-júniusban virágzik. 

 Sárga nőszirom vagy mocsári nőszirom

Vizek partján, mocsarakban, liget- és láperdőkben, vízzel borított vagy időszakonként elárasztott, tápanyagban gazdag, mérsékelten savanyú talajokon nő. A virágzási ideje május-június között van. 

Régen a sárga nőszirom gyökeréből hashajtót, vas-szulfáttal keverve pedig fekete festéket készítettek.

Szibériai nőszirom

Felálló szárú faj, egyik legkarcsúbb a nőszirmok között. Belül üreges. Május és júniusban virágzik vizes élőhelyeken, patakok, tavak partján, mocsaras területeken, vizes réteken. Már majdnem megtaláltam a Káli-medencében, de aztán mégis elkerültük egymást.
Végül Ásotthalmon találtam rá. 
Láprét az erdő szélén



 


Toktermései lekerekítettek