2020. november 27., péntek

Első zúzmarás-ködös séta


Zúzmara lepi be a fákat, 
a kertet, a köveket, az ösvényt. 
Zúzmara lepi be a dőlt füvek élét, 
csikorog a csizma. 

Belepik a tiszafa bozontját,
 belepik a zúzmaraszőrök, 
belepik a drótokat, a kerítés sodronya 
csupa puha szálka. 

Csend van, a ködnek ütődnek 
a tompa zajocskák, 
alszanak a madarak, csipkepalota ma 
az otthonuk, ágyuk, 

az ezüstszínű baldachinok 
közt mesebelit álmodik a feketecinke.








2020. november 25., szerda

Zebegénytől Törökmezőig a Malom-patak mentén

Zebegénytől a Malom-patak mentén vezető zöld jelzésen indultam neki a (kb. 14 km-es) útnak. A faluban elhaladtam a  Boldogasszony-templom, majd a réteses előtt, és hamarosan elértem az erdőt. Szép, széles erdei úton vezet a jelzés, persze engem inkább a patak vonzott. Izgalmasabb a fák között vezető rejtett ösvényeken bejárni a tájat, még ha lassabban is halad az ember! Arról nem is beszélve, hogy jelzett útról alig látni a patakot, mely 2 méter mély, függőleges falú meder mélyén kanyarog. 
No meg a patak mentén igazi zsombékos, vizes élőhelyre bukkantam. Jó 2 kilométeren keresztül szegélyezi a patak partját. Az  első fagyok megcsípték már a tájat, sajnos későn érkeztem, és a megvilágított részeken a dér felolvadt már, aranysárga színekkel vonta be a nap a sás (?)  szálait.  A zsombékok közti árkokban azonban a fagy hideg lehelete tekergőzött, ezüsttel szórva a leveleket. 

Csodaszép volt és különleges. Nem is tudtam betelni vele, kattintgattam ész nélkül, itthon meg néztem az elpazarolt pixeleket, töröltem az egyformákat, de még így is maradt jó néhány. Nehéz volt választani, pedig ebből bőven elég csak egyet megmutatni. A többi ugyanaz pepitában. 
Végül erre a kettőre esett a választásom.
Illetve háromra.  De a harmadik csak a kutya miatt került bele. (Van olyan kutya nélkül is, de az tényleg pont ilyen, csak nincs fekete folt a közepén.) Az első azért, mert az a páromnak tetszett, szerinte dinoszauruszos időket idézi (miért?), a második pedig azért, mert nekem. 
A zsombékok sűrűn bókoló levelei között a mélyben ott kanyarog a Malom-patak. Még jó, hogy észrevettem, nem lett volna jó lezuhanni a mélybe. Talán nem látszik olyan jól a képen, de a patak két méterrel a lábaim alatt folyt, a függőlegesen letört partot pedig takarta a növényzet. 
A jelzett út jó darabig akár babakocsival is kényelmesen járható, néha azonban át kell kelni a patakon, csúszós köveken egyensúlyozva. Az őszi erdő csupasz fái tükröződnek a tükörsima vízen. 
Ezután az út széles mezőkön vezet át, a térkép sátorozó helyet jelöl. Kellemes lehet nyáron, árnyas fák között, a csörgedező patak mellett. 
Most a rét fele deres volt már, különleges látványt nyújtott a táj. Ki tudja miért pont ott van a DÉRVÁLASZTÓ vonal?
(Talán a fagylefolyás miatt? Amiről alig valamit találtam a Google-n, csupán csak annyit,  hogy ha ezt jól használjuk, akkor megterem kis hazánkban is a füge és a kivi. A fagylefolyási jelenségnek köszönhetően a téli éjszakákra jellemző kritikus hőmérséklet a dombokon nem alakul ki, hiszen a nehéz hideg levegő lehúzódik a völgyekbe.)
A zöld jelzés több turistaház, és egy jurta mellett is elvezet, majd a törökmezői halastavaknál a kék jelzésbe torkollik. 
Törökmezőhöz közeledve egyre több turistával találkoztam,  a jelzett út helyett inkább az erdészeti utakat választottam. Törökmezőn szép rétek, legelők, számtalan kisgyerekes család és út mellett parkoló autó fogadott. Így továbbra is erdészeti utakon haladva visszaereszkedtem Zebegénybe a kiindulási pontomra. 
Mire leértem, a lemenő nap különleges színorgiával örvendeztetett meg, beálltam a parton a többi bámészkodó mellé naplementét csodálni. 
Sikerült egy viszonylag ritka légköri jelenséget is lencsevégre kapni, teljesen öntudatlanul, nem is tudtam, mit látok, szimplán csak érdekes volt a kék folt a vörösló égen. A facebookon aztán  felvilágosítottak, hogy az bizony egy virga
Hogy? Te még sosem hallottál a virgáról? Sose szégyelld, én sem, de ha érdekel megnézheted és elolvashatod itt a vonatkozó bejegyzést. Én is azért rögzítettem, mert egy hónap múlva már úgy ki megy a fejemből, mintha sosem lett volna benne, s csak abban reménykedek, rátalálok majd a saját posztjaim között. 




2020. november 24., kedd

Őszi falevelek

 













Virga és a lyukfelhő

Békés, nyugodt nap után, a szellő sem mozdult, az eget vékony felhőréteg borította.  A nap eltűnt a látóhatár alatt, alulról azonban utolsó vérvörös sugaraival lángba borította a felhők alját. 

Egy ponton azonban a felhőben ellipszis alakú luk nyílt, valószínűtlenül kéklett át rajta az égbolt.

Mint utóbb kiderült, ez egy viszonylag ritka légköri jelenség, lyukfelhőnek hívják. Akkor keletkezik, amikor valami, pl. egy repülőgép áthalad a vékony felhőrétegen.

A felhőben a vízcseppek a magasban túlhűlt állapotban vannak, azaz 0 fok alatt még mindig folyékony halmazállapotúak.   Ekkor a repülőgép nyomán az áramló levegő nyomása lecsökken (mint tudjuk fizikából), a vízcseppek pedig a hirtelen lehűlés miatt megfagynak.  a kristályosodás láncreakcióban terjed tovább, kialakítva a "lyukat" az felhőben. Ez a lyukfelhő.

Majd a kialakuló jégkristályok a felszín irányába kezdenek hullani, és a lyuk mentén függőleges, vagy ferde irányú szürke- kék sáv alakul ki. Ez gyakorlatilag egy esősáv, ami azonban még földet érés előtt elpárolog, ezért effektíve csapadékhullás nem történik. 

Ezt a kísérőfelhőt nevezik virgá-nak, vagy hullósávnak

Mindez naplementével párosulva elképesztő látványt nyújtott!

forrás: Légköroptikai jelenségek

2020. november 17., kedd

Őszi séta a rácalmási ártéri tanösvényen

Megtapasztaltad már, hogy bizonyos dolgoknak megvan a saját helye és ideje? Néha nem is értjük, hogy kerültünk bele a szituációba, miért mentünk el arra a helyre, eseményre, miért pont azzal találkoztunk, akivel találkoztunk. Amikor ott vagyunk, azonban pontosan érezzük, hogy itt és most jó helyen vagyunk. 

A téridő bonyolult rendszerének  ama csomópontja, amit ÉN-nek nevezünk arra törekszik, hogy egységbe és harmóniába kerüljön a világgal.  Csak figyelni kell magunkra, a külvilág rezgéseire, észre kell venni  a hívó jeleket és készen állni a találkozásokra. Van, hogy sikerül nyitottnak lennem, és befogadni ami jön. 

Valahogy így alakult ez ezen a hétvégén. Régi barátokkal akartam találkozni, aztán amikor nem jött össze, a családot próbáltam rávenni egy pilisi vadregényre, végül azonban sógornőmmel látogattunk el Rácalmásra, a Nagy-szigetre. 

Hogy lett a több fős, nagy, erdei túrából tartalmas beszélgetésbe mélyedő ártéri kalandozás? Nos ez az univerzum akarata, egyszerűen ezt kellett tennünk. 

Ráadásul Rácalmáson egyszer régen már bóklásztam, de teljesen elfelejtettem. Akkor nyár volt, forróság, szúnyog  és árvíz, így csak a szigorúan vett széles erdei úton baktattam, s hamarosan menekültem a millió vérszívó elől.  Majd elfeledtem az egészet. 

Most azonban egymásra találtunk: érdekes beszélgetéssekkel, a sziget rejtett ösvényeivel, uszadékfákkal borított Dunaparttal, titkos holtágakkal,  varázslatos őszi színekkel, változatos erdővel, és boldogságtól megrészegedetten vágtázó kutyáinkkal.  


Számomra nagyon sok újdonságot hozott, inspiráló volt minden szempontból, feltöltött energiával!
Köszönöm!




Tüskés őzlábgomba

Idén többször is találtam ilyen gombát, erdőben jártomban. Másodszorra már egész jól felismertem koncentrikus körökben erőteljesen pettyezett félgömb alakú kalapjáról. 

Kalapja kúp alakúból púppal kiterülő, széle sokáig aláhajló. 

Lemezei sűrűk, szabadok, a tönkjén fehér gallér is található.

Mérgező, továbbá több  fajjal is összetéveszthető. A közepes termetű őzlábgombákat kerülni kell, mert mindig mérgezőek vagy nem ehetőek.

Forrás: Miskolci Gombász

Szarvasagancs gomba




 2–4 cm magas, karcsú, kezdetben tűszerű, később szélesen lapított alakú. 
 Felső része agancs szerűen elágazó. A szaporítósejtektől (konídiumok) fehéren lisztes, alsó része feketén nemezes.

A termőtestek a termőtestpárna kéregszerű részébe süllyesztettek, aprók, fekete színűek.
Márciustól májusig, ritkán már késő ősszel fejlődnek.

Az agancsgomba ágainak felső fehéres részéről porszerű sejtek válnak le, amelyeket a szél ugyanúgy terjeszt, mint az igazi spórákat. Ezekből is újabb gombatelepek keletkezhetnek. Ezek a porszerű sejtek láthatók a képen a gomba alatta a földön.


Többnyire elhalt lombos fák tuskóin nő. Egész évben találkozhatunk vele.






Forrás: Miskolci Gombász