Csóri horgok és csúcsok

Csór község központjából a Magyar utcán utcán kanyarodtunk fel, majd a zöld jelzésen hamarosan elértünk egy indokolatlan fa japán kaput, ahonnan azonban remek kilátás kínálkozott a falura. 

A zöld jelzést hamarosan felváltotta a piros.  Az út nagy részén jórészt  (valószínűleg tájidegen) fenyveserdő között haladtunk. Kiérve az erdőből a képen is látható aljnövényzet borította a mezőt. (Mi lehet ez?)

A Keleti-Bakony ezen pontján a völgyeket úgy hívják, hogy "horog". A túra során két bal horgot és egy jobb horgot terveztünk be. Kanyarogva vezet végig rajtuk az út. Néha azonban elcsábultunk a horgokat közrefogó hegygerincek láttán, és inkább ott folytattuk az utunkat. 

Az egyik horog: keskeny völgy, már egészen árnyékos az áprilisi lombzáródás után. Kora tavaszi virágok nyomai azonban még fellelhetők: hóvirág, gyöngyikék, keltikék, boglárkák elvirágzott maradványit láttuk. 

A horgokból kiérve a fennsíkon drámai, -vagy szavannai? - hangulatot idéznek az öreg mandulafák.

Egykori burjánzó mandulás. Márciusban még biztos mutat virágba borulva. Ha nem felejtem el, itt a helyem jövőre. 

Kankalinos erdőalja

Itt még levendulaültetvény is van!

Későre járt már az idő, mire visszaértünk kiinduló pontunkhoz. 

Dinnyési fertő tavasszal

Dinnyést épp elhagyva, a falu határában, a tanösvény elején kecskék és birkák legelésznek egy elkerített részen. Nem messze tőlük egy kisebb tavacska, a távolban a  Velencei-hegység csúcsai.
A kis kecskék bohókásan ugrándoztak, lökdösték egymást. Sehogy sem tudtak megmaradni a képen látható sziklán, minduntalan lecsúsztak róla. Ezen az sem segített, hogy egyszerre akart mind felmászni rá. Végül elfáradtak a próbálkozásban és már csak ez a kettő maradt ott...

A tanösvény vetett földek mellett vezet el, egész a fertőig, ahol a nádat télen learatták. Jellegzetes kévékbe kötve az út mentén várják az elszállítást. 

Friss hajtások a nádasban. Süppedős talaj, a távolból békák dala, és különös madárhangok, mintha szél süvítene és/vagy sziréna zúgna.

Naplemente pitypang bóbitákkal

A kiszáradt szikes talaj látványa meglehetősen szürreálisan hat a sötétben. Olyan mintha havas lenne az egyébként zöldellő táj. 

A határban

Cseresznyevirágzás

Kőfej

Az alábbi sziklában láttam meg ezeket a fejeket. Megtalálod őket a képen? Te is találsz még hasonlókat?

Őserdő a Keleti-Bakony peremén: Burok-völgy

Bakonykútiból induló kék jelzésről a sorompónál tértünk le balra, innen már a piros jelzés vezet végig a szurdokvölgyön, ahol persze jelzés nélkül sem lehet eltéveszteni az utat: az alig 10 méter széles völgykatlan medvehagymával sűrűn borított alján kanyarog a csapás, mely sokszor kidőlt fák fölött vezet.

A hegyoldalban sziklák, a sziklákban üregek, barlangok néznek felénk hívogatóan. Mivel 20 km-es túrát terveztem és későn indultunk, így ezek meghódítását most passzoltuk.

 Úgy egy órai menetelés után ezt a vízesés koptatta sziklaszurdokot nem tudtuk mégsem kihagyni. 

Jelenleg nem zubogott semmiféle víz innen, teljesen száraz volt a meder, de a látvány így is magával ragadt.
Kb a vízesés felénél találtuk ezt a bogarakkal bemászott őzkoponyát és lábat.

Végül is csak a vízesés tetejéig kapaszkodtunk fel a legömbölyített szélű sziklákon, aztán visszamásztunk a virág és  medvehagyma illatú völgybe.

Itt továbbra is hatalmas, kidőlt fákat kerülgettünk, hol jobbról, hol balról, de leginkább a törzsek fölött kellett átmásznunk. A völgy közepén egy méter széles mélyedés jelezte, hogy itt akár még víz is folyhatna, most azonban csak néhány kisebb pocsolyát, dagonyának használt tavacskát találtunk. 

Medvehagyma és a közte megbúvó egyéb tavaszi virágok
 (balról jobbra:
medvehagyma,  bogláros szellőrózsa,
 madársóska, aranyos veselke, salátaboglárka). 

Amikor megéheztünk egy fatörzsre telepedtünk, retkest, kenyeret és sajtot ettünk, hozzá friss medvehagymát szakítottunk. Igazán fenséges volt. Ja igen: rajtunk kívül ember egy szál se.

Úgy az út felénél a kutya már nagyon unta a fatörzseken ugrálást, elég vicces volt, hogy simán át is mászhatott volna némelyik alatt, de az elöl menő falkavezér a fa FÖLÖTT ment át, így ő is ugrott. A vége felé már inkább csak vánszorgott, kétszer is visszacsúszott egy hatalmas fatörzsről ugrás közben. 

Több, mint 10 km-en keresztül vezetett az út a Burok-völgy sűrű medvehagymásában.  A vége fele megszaporodtak a szembejövők,  a terep is kényelmesebb lett. A piros jelzésről áttértünk a piros keresztre, s  Mátyás király-barlangját elhagyva hamarosan kiértünk Királyszállás közelében egy aszfaltozott útra, ahol számtalan autó parkolt, ami megmagyarázta a szembe jövő emberáradatot. Mi mindenesetre az első lehetőségnél visszakanyarodtunk balra, a hegygerincen, jelzetlen úton terveztük visszatérni Bakonykútiba. Az erdészeti földút békésen és eseménytelenül kanyargott a fák között, egyszer a távolban néhány hatalmas szarvas vágott át előttünk az úton. Az erdőben egyébként több helyen is éreztük az átható vadszagot. 

Úgy a 17. km táján azt jelezte a térképem, hogy balra szép kilátás várható. Le is tértünk a jelzett irányba és valóban találtunk egy sziklaperemet, füves fennsíkkal, ahonnan beláthattuk az egész Burok-völgyet, a lombosodó hegyoldalt. Igazán pazar látvány volt. 

Itt aztán az a gondolatunk támadt, hogy visszaereszkedünk a  völgybe, és  a kiszáradt vízesésesen újra felmászva a széles patakmederben folytatjuk az utunkat. 

Így is történt. Meglepődtem, a völgyből meglehetősen járhatatlannak tűnt a szurdok oldal, most azonban könnyedén találtunk ösvényt, és hamar le is ereszkedtünk a mélybe, mely a késő délutáni napsütésben még varázslatosabbnak tűnt.  

Hamarosan újra a vízesés tetején álltunk, és a murvás mederben folytattuk az utat.  

Mindenfelé össze-vissza dobált fatörzsek festői rendezetlenségben, újra másztunk és bújtunk, majd amikor az "út" az ellentétes irányba kanyarodott, felmásztunk a hegyoldalon és a (piros ill. kék) jelzett útra rátérve egy fenyőerdőn keresztül, gyantaillattal körüllengve tértünk vissza Bakonykútiba. Bakonykúti egyébként szintén megér egy délutánii fotózást, erről sajna most lemaradtunk, mivel kicsit túlméreteztük így a sétát, mind időben, mind távolságban. Összesen 26 km-t tettünk meg, ami eddigi életem leghosszabb túrája volt, és magam is meglepődtem azon mennyire jól bírtam. 

Korlátozások idején

Maradj otthon! 

Szuper, most legalább lesz időm, módom és lehetőségem, hogy házi restanciáimat bepótoljam. Például átültethetném a virágaimat, rendbe rakhatnám az erkélyt,  lemoshatnám az ablakokat!

Dömörkapu kora reggel

Nagy lelkesedéssel vágtam bele a munkába, elfogyott 50 liter virágföld, pár kiló egyenletesen szétterült az erkélyen, körömkefével súroltam tisztára a járólapot. Néhány cserépből Dézi utólag kirángatta a virágokat és csontot ültetett a helyükre, fekete orrával ügyesen elfedte a kiálló részeket.  Majd meglátjuk, kacsintottam rá, de azért valószínűtlen, hogy csirkék fognak nőni a belőle...

Közben kis lábaival beletapicskolt a földbe, így sötét kutyamancs nyomok vezettek végig a lakáson is.  Sebaj, porszívózni sem árt!

Kőhegyi-tó most némi vízzel telítve. Régen állítólag még csónakázni is lehetett ebben a tóban. Jelenleg csak tavasszal mutatkozik némi víz benne.

Gyors kutyaséta, majd lehuppantam a monitor elé, nekilátva az iskolai teendőknek. Videót vágtam, tananyagot készítettem, ellenőriztem a kiadott feladatokat. Belemerültem a lehetőségekbe, magával ragadtak az újonnan felfedezett módszerek és ismeretek. Vajon hatékony lesz ez így? Tudunk együttműködni a diákokkal?  Dézi a lábaimnál fekszik, beszédes kutyaszemekkel bámul rám. Mélyet sóhajt, örül, hogy együtt a falka, az ablakhoz megy, bámul kifelé, majd vissza rám.

Híd a Bükkös - patak felett

Kimegyünk sétálni, csak ide, a környékre. Az utcán alig van ember, de veszettül unom a 12 éve koptatott aszfaltot. Itt a tavasz, virágba borulnak a  fák, rügyeznek a bokrok, hív az erdő! De hív a számítógép is, lázasan dolgozik az agyam, érzem, hogy  a digitális világ beszippant.

Salabasina-árok - egy őszi túra leírása>>

Maradj otthon!

Remek, akkor most lesz időm továbbképezni magam. Újabb és újabb információk után kutattam a neten, már azt sem tudtam, mibe is vágjak bele, megint eltelt egy nap, este van, fészkelődök a székben, nem bírok mozdulni, fáj minden tagom, elgémberedtem. Tanárként egész nap rohangálok a padsorok között, elszoktam a rengeteg órás ücsörgéstől.

Burok-völgy, igazi őserdő a keleti Bakonyban

A reggeli torna közben ropog minden porcikám, a hátamba beleáll a görcs, mintha hatalmas terheket cipelnék a hátamon. A fejem zsong, benne kavarognak a gondolatok, rendet kéne tenni odabent. A környékbeli erdőkben kirándulók tömegei andalognak az ismert utakon. Fél - meg nem gondolt - gondolatonként jön szembe egy-egy család gyerekestül, kutyástul. Köszönök, félreállok, kerülök. Hazamegyek. 

Börzsöny, Makkos-vadászház közelében.

Odahaza a család  egy szobában nyüzsög, fortyognak a felgyülemlett energiák, az unalmat vagy a feszültséget levezetendő szinte kiszámítható rendszerességgel a hűtő előtt sűrűsödünk össze. 

Maradj otthon!

Kizárt dolog.

Napóleon kalapja

Fáj minden tagom. Feszült vagyok. Nem tudok több új ismeretet befogadni. Kell a szabad tér, a magány, a feltöltődés. Az erdő. 

Odakint hét ágra süt a nap. 

Még jó, hogy van néhány hely, ahol a madár sem jár!

Bükkös-patak kora reggeli órákban -- A Bükkös-patak pirosló hunyorai>>

Eldugott, nehezen járható ösvények a Pilisben, rejtett őserdők Bakonyban, hosszú, eseménytelen utak a  Börzsönyben, varázslatos völgyek a Velencei-hegységben. 

Hálát adok az égieknek, van autóm is, ez most igazi áldás nekem.  Ki jön velem? Néha egyik, néha másik családtagom velem tart, így aztán mindenkinek jut ideje egyedül is lenni, kell a szabad tér otthon is. 

Velencei-hegység "gyapjaszsákjai" - téli túra leírása>>

Körülöttünk béke, nyugalom, a fák vírusmentes nyugalommal magaslanak mellettünk, őket aztán nem érdekli ez az egész felhajtás, lengetik ágaikat, bontják rügyeiket, hozzák a sok friss hajtást, levelet. 

Szerencsére madár azért jár erre, csupa fütty és csicser az erdő, ember azonban rajtunk kívül egy szál se. Hiába, korán van még, és út sem nagyon vezet erre, kidőlt fák alatt mászunk át, majd fölöttük egyensúlyozunk, így haladunk egyre beljebb az erdőben.

Salabasina-árok - egy téli túra leírása >>

A szurdok végén már jelzett út vezet, mégsem jut el ide senki, messze van a népszerű, ismert helyektől. Hát maradjon csak ez így. Akik ismerik ezeket a helyeket úgyis tudják, merre jártunk, aki meg nem... olvashatott róla a blogomban korábban, de ha mégsem, rátalálhat a neten, vagy a térképen éppúgy, mint én.

Velencei-hegység egy varázslatos szurdokvölgye   - téli túra leírása>>

Hiába a korlátozás, én mégsem leszek sem konyhatündér, sem a háziasszonyok gyöngye, hogy is lehetnék, amikor süt a nap, vagy fúj a szél, vagy esik az eső, vagy hideg van, vagy meleg, de mindig tökéletes kiránduló idő?