A lányom és az ő esküvői ruhája

 

A lányom férjhez megy. Pontosabban már férjhez is ment, illetve ... ez tulajdonképpen bonyolult. A lényeg, hogy a lagzi majd szeptemberben lesz, de addig is készülünk az esküvőre. Ki így, ki úgy. 

Szép és izgalmakkal teli a várakozás!  

Viki maga varrta az esküvői ruháját. Közös projektjük volt a húgával, együtt mentek ruhaszalonról ruhaszalonra, hogy ötleteket merítsenek. Sok ruhát megnéztek, felpróbáltak, anyagokat mustrálgattak. Ez volt az ipari kémkedés kora. Ezután sorra járták az anyagboltokat és kinézték a megfelelő kelméket. Elkészítették a szabásmintát, és készítettek egy próbaruhát zöld színben. 

Majd szép lassan, hétről-hétre alakult a fő attrakció, a fehér ruha is. Kriszti segédkezett a ruhapróbáknál, a testhez igazításnál, a szoknya felhajtásánál. Jól érezték, hogy nekem ehhez nincs türelmem! Persze fázisfotókat küldtek időről-időre, de már nagyon vártam, hogy  lássam a kész alkotást, és elmehessünk egy próbafotózásra. 

Végül elkészült a MŰ, és egy forró nyári hajnalon elindultunk ruhát fotózmi.  A korai kelésnek köszönhetően a lányok nagyokat ásítoztak. 

Elkövettem azt az amatőr hibát, hogy - bár évek óta járok ide sétálni, virágokat fotózni - most előre nem jártam be a terepet, így nem tudtam, pontosan hol is vannak azok a virágok, amik előtt fotózkodni akarunk.
A ruha meglepően nehéz volt, és aggódtam, nehogy összegyűrődjön, vagy kiszakadjon, úgyhogy jobb lett volna célirányosan haladni, nem csak kóvályogni az ösvényeken.  

Kriszti vállalta az öltöztető szerepét. Nagy gyakorlattal segített fel és levenni a ruhát, elrendezte a redőket.

 

Nagy gyakorlatom nincs a portré fotózásban, egyetlen derítőlapot vittem, vakut sem használtam, de nagyon élveztük az akció minden pillanatát.  

Csuda jó érzés volt nézni őket!

 

A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy nem tudom, hogy fotózzak úgy, hogy a fények is jók legyenek  mégse legyen árnyékban a modellem arca. Így aztán a legtöbb képen csukva van a szeme, vagy oldalra néz. 

Próbáltam háttal állítani a napnak, de akkor nagyon sötét lett az arca, hiába derítettem a derítőlappal. Így aztán maradt a szembe nap és a  szende, szűzies tekintet. 

Ez azért lett a kedvenc képem, mert itt nagyon emlékeztet a kislánykori mivoltára, amikor menyasszonyosat játszott. 

Esküvői dekoráció készítése >>