Már tavaly kigondoltam, hogy idén júniusban kéne végigjárni a hét tavat, mert nagyon szerettem volna a júniusi vegetációt is végigfotózni. Elég későn, június legvégén jutott erre lehetőségünk, de nagyon meg voltam elégedve az eredménnyel. Ráadásul tesóm és fia még egy Triglav csúcsmászást is beterveztek maguknak, ezért a csúcshoz sokkal közelebb kerestünk szállást.
 |
| Rjavo jezero - Prehodavcih előtti tó. A kép bal felső részén látszik a szállásunk 2064 méteren. |
Prehodavcih bivakszállása egynapos túrázással még számomra is elérhetőnek tűnt, így ezt céloztuk meg.
Planina Dedno Polje
Kora reggel indultunk Planina Blato parkolójából, tizennéhány kilós zsákokkal megpakolva. Tavalyi tapasztalatunk alapján a kaja odafent drága, ámde igen vacak, így kétnapi élelmet pakoltunk, és rengeteg vizet. Bár vízvételi lehetőség van a Koca pri Triglavski Jezerih-nél is 1600 méteren, és a szállásnál is van egy forrás, de tapasztalataim szerint a melegben, felfelé kell a bőséges folyadék utánpótlás.
Az első megpróbáltatások, az út legmeredekebb része a parkolótól Planina Dedno polje-ig tart, ahol 3 km alatt emelkedik az út 500 métert. Emlékeztünk, hogy tavaly itt remek aludtejet ettünk, valamint az út is széle tele volt kosborokkal és egyéb virágokkal, így nagy motivációval küzdöttük fel magunkat idáig. Persze aludtejeztünk.
 |
Planina Dedno Polje |
Innentől az út sokkal kellemessebbé válik. Egyrészt kevésbé meredek, másrészt sokkal virágosabb, zöldebb. A havasszépe virágzása már a vége felé járt, azért még el lehetett képzelni, milyne is volt teljes pompájában.
Csodállatos látvány volt! Ez az út legkitettebb része, dőlt rólam a víz, de hátamon a zsákkal guggoltam le minden egyes virághoz. Nem tudom, mi lett volna a könnyebb: levenni a zsákot, fotózni, újra felvenni és haladni tovább, megint levenni, stb..., vagy a zsákkal együtt guggolgatni. Mindenesetre így talán haladósabb volt. A többiek így is árkon-bokron túl jártak már.
Dvojno jezero
Az Iker-tavakhoz közeledve, izgatottam vártam a látványt. Most csupa zöld volt a táj. Pedig augusztusban ez volt a legszínesebb része ennek az útnak. Elő is kerestem a régi képeket, s valóban. Csupa elsárgult fű és termést érlelő havasi lórom hozta a sárgás és a barnás színt.
A tavak körül még nem virított a metélőhagyma és a ház felé vezető úton sem nyíltak még a virágok.
Mocivec, a ház mögötti utolsó tó körül még nagy tömegben virágzott a mocsári gólyahír.
 |
| Mocivec jezero |
Most kezdte bontogatni szirmait a turbánliliom is, ilen fantasztikusan buja növényi társulásban.
 |
| Az utunk során talált növényekről itt találhatsz részletesebb leírást. |
Ledvicah jezero
Elértük a mormoták, zergék és hegyi kecskék szintjét.
A tó mellett nyílik a havasi gyopár néhány példánya is. Idén is megtaláltam őket.
 |
| Sárga tárnicsok birodalma ez a sziklás-füves hegyoldal. |
Zeleno jezero
Ez a kedvenc tavam, az izgalmas, rózsás színű sziklaperemek miatt.
A tó mögött felkapaszkodva a sziklákon az alábbi látvány fogadott.
Prehodavcih - a csúcson
Jóval 7 óra után értem a csúcsra, a többiek már letelepedtek egy asztalhoz és javában fogyasztották a hazait. Párom kipróbálta a helyi menüt, és egész ehetőnek ítélte. Itt babgulyást is adtak, palacsintával. A palcsi tényleg jó volt.
A ház alatt, 10 perces sétatávra van egy forrás, ami egy tavat táplál. Ivóvízért oda kellett lemenni. Vicces volt látni a megfáradt túrázók arct, amikor rájöttek, hogy a vízért még lefelé kell még menni, s persze aztán vissza. Csak a legszomjasabbak vállalták be az utat.
 |
| A háttérben a Triglav csúcsát festi rózsaszínre a naplemente. |
 |
| Egy kis esti hangulat. |
Napkeltekor már talpon voltunk, együtt készülődtünk a csúcstámadást indítókkal.
Szép volt a napklete, de a legérdekesebb mégis az volt, hogy a kecskék összesen két helyen találták ehetőnek a füvet. Mindkét hely közvetlen az út mellett volt. S bár megriadtak, mikor arra ment valaki, mégis újra visszatértek, mert csak ott volt finom a fű.
 |
| Ezen a sziklán nem volt finom, át kellett menni a másikra! |
 |
| Itt viszon úgy tűnik kecske-mézeskalácsból van minden. Arra tippelek, hogy sós volt az a szikla! |
 |
| Visszatekintve a szállásra. Nagyon tiszta és jó állapotú volt a 24 fős bivak. (a képen a bal oldali) |
6 órakor a tesóm is fia útra kelt a Triglav felé. Néhány cuccot átvettünk a zsákjaikból, így hiába ettük ki a kaja nagy részét, újra nehéz lett a cucc. Fél 8 is lett, mire összeszedelődzködtünk és útnak indultunk. Már egy órája másztunk felfelé, csigalassúsággal, amikor elértük a csaknem 2200 métert. Ekkor a a távolból azt vettük észre, hogy valakik hevesen kiabálnak és pijjognak. Kiderült, tesómék a legnehezebb Triglav utat találták meg, csúszós, jege és függőleges volt, mindenféle biztosítás nélkül. Így visszafordultak. Mire elértek minket, már annyira fáradtak voltak, hogy nem akarták másik oldalról megközelíteni, így a csúcstámadás máskorra marad.
 |
| 2100 méter felett még voltak az utat takaró nagy hófoltok. |
 |
| Pihenő 2200 méteren, a Triglav sziklakertjében. |
 |
| Növénytársulás havasi zászpával és varjúhájjal. |
 |
| Táj nagyvirágú zergevirággal. |
 |
| A sziklakert növényei. Az utunk során talált növényekről itt találhatsz részletesebb leírást. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése