Beliczay-sziget változásai

A Kakukk-hegy tetejéről lettem figyelmes a sziget közepén látható hatalmas irtásra, így egyenest arrafelé vettem az utam. 

Az elhagyott fürdőtől induló szokásos úton mentem be a szigetre,  és alig ismertem rá! 

Utoljára július közepén jártam erre, áradáskor,  akkor még minden a helyén volt. A fák szép egyenes sorban nézegették magukat az utat fedő víztükörben. 

Az erdei utakat sok helyen  kőzúzalékkal töltötték fel, gondolom, hogy a fával megrakott teherautók gond nélkül közlekedhessenek az erdőben. Sok helyen új utakat vágtak az erdősávok között. 

Hatalmas erdőrészek tüntettek el a föld színéről.

Csaknem 10 éve járom a szigetet, és sokszor találkoztam azzal a ténnyel, hogy itt fagazdálkodás folyik. Az elmúlt években rendszeresen megbolygatták az erdőt, felszántottak üres erdőrészeket és kanadai nyárral ültették be.  Ennek a fajtának különleges tulajdonsága, hogy gyorsan növekszik. Alig 10 év alatt már vágásra kész példányokkal számolhatnak a tulajdonosok, hogy aztán  faipari felhasználás céljából értékesítsék azokat. Készül belőle bútorfurnér, raklap, papír és forgácslap. 

Persze nem akarok álszent lenni, tudom, hogy szükség van ezekre a termékekre, és én is szeretem a fából készült használati tárgyakat a lakásomban. Mégis nagyon szomorú látvány volt az erdő. 

Az a rész, ahol nyár elején a legtöbb tőzike nőtt, teljesen kopár lett. Márpedig a nyári tőzike kedveli az árnyékos, párás erdei zugokat. 

Az várható, hogy pár éven belül a kivágott fák helyén a fák tuskóit géppel kifúrják, a földet ekével, nehéz tárcsával forgatják. Ezzel persze a teljes talajszerkezet átalakul. Tökéletesen meg lesznek bolygatva a 20 év alatt kialakult földrétegek. Persze most sem az igazi, hiszen az egészséges, igazi erdei talaj sok-sok évtized alatt alakul ki. Ha lehet hinni pl. ennek a videónak, akkor a szántás még a mezőgazdasági termőföldek esetében sem egészséges, hát még az erdőben!

Mellékállású kirándulóként persze fogalmam sincs, mi zajlik a talaj mélyebb rétegeiben, azt azonban még  a gyakorlatlan szemlélődő is látja, hogy az erdő alját  tavasszal ellepő hóvirág és csillagvirág gumókat bizony az eke kiforgatja, ezzel jelentősen csökken az állományuk.

Az egy éves, kb. másfél, kétméteres vesszőket szép rendezett sorokban telepítik a frissen kitisztított irtásra.  

Persze a következő években majd újra elszaporodnak - mondhatnánk, de sajnos ez sokkal lassabb folyamat. Ugyanis kezdetben a facsemeték még nem elég lombosak, közöttük igencsak vérszemet kap az aljnövényzet: csalán, szederinda, egyéb gyorsan terjedő hasznos és kevésbé hasznos zöldségek. Továbbá a nyári nap melege is védtelenül éri az árnyékot kedvelő elvirágzott töveket.   Sajnos mindezek következtében jelentősen csökken azon növények éllettere, melyek korábban oly szépen megéltek a nagy fák árnyas hűvösében. Továbbá a fiatal fák közét rendszeresen gépekkel tisztítják, ezzel tovább bolygatva a talajt. 

A fiatal fák között még sokáig kapálják a talajt. Kb. 5 év után erősödnek/lombosodnak be annyira, hogy már nem tud alatta megmaradni a nemkívánatos aljnövényzet. 

Így tűnt el a szigetről például a réti iszalag. Ezt a bánatos példányt  talán öt évvel ezelőtt találtam, alig tudtam rálelni, pedig tüzetesen keresgéltem akkoriban a nyomait. Azóta sem sikerült újra összeakadnom vele itt. 

2015-ben, az akkor 1 éve telepített erdő szélén akadtam rá erre az egyetlen példányra. 

A megbolygatott talajon feltörekvő gaz között eltűnt az egykoron szép számban található mocsári nőszirom is. Bár úgy vettem észre, idén a sziget újabb részein tűnt fel kisebb-nagyobb telepekben. 

A fentebb említett réti iszalag(os/nélküli) erdő idén 7 éves. Az előtte látható réten számtalan mocsári nőszirom virított egykoron. Jó pár éve nyomát sem találni itt. 

Ez a rész igazi mocsaras terület volt, amíg működött a termálfürdő a sziget szélén. (2013) Mióta elzárták az itt elfolyó víz utánpótlását, azóta a kis mocsár egyre kisebb lett. Valószínű az aszályos évek is hozzájárultak a vízfelület csökkenéséhez, majd teljes eltűnéséhez.   

A fenti képen látható mocsárra alig lehet ráismerni. Pedig ugyan arról a helyről fotóztam, mint 2013-ban. 

2015-ben telepített nyárfa erdő fiatal példányai láthatóak a kép bal felső szélén. Középen kiszáradt fák, melyeket nagyon sokat fotóztam az évek során. Mostanra teljesen kivágták őket. A róluk készült sorozat itt tekinthető meg. 

A fenti csemeték, idén, 6 év elteltével. A fenti képen középen átható halott fatörzsek mára teljesen eltűntek. Pedig még tavaly is fotóztam őket. 

A kivágott fák gyökerei egy hónap alatt újra kihajtottak. 

A sziget már sosem lesz ugyanaz, mint volt. Soha semmi nem lesz ugyanolyan. Várom a megújulást, várom a változást, és remélem, hogy az élet újra utat tör majd, és élvezhetjük a természet sokszínűségét. Aztán persze újra tarvágás és erdőtelepítés, hisz a gyárak nem zárnak be, az embereknek szükségleteik és igényeik vannak. 

Használjunk műanyagot, akkor megmentjük a fákat! Gondolták ezt  az 1860-as években, amikor az első szintetikus polimert előállították.   Sajna azóta tudjuk, mivel a műanyag nem bomlik el, mára már belefulladunk a szemétbe. Okosabban kell hát gazdálkodni, mérlegelni, vajon tényleg kell az a sok vacak, amit megveszünk fából, vagy fémből, vagy műanyagból? 

__________

Nem vagyok szakember, csak egy egyszerű természetjáró. Amit a bejegyzésben írtam leginkább saját tapasztalat, megfigyelés eredménye, illetve néhány tájékoztató tábla és némi kutakodás, valamint a józan paraszti ész terméke. Ebből adódó szakmai pontatlanságért vagy hiányosságért előre is elnézést kérek, kiegészítéseket szívesen fogadok.