Dömsödi terápiás napok

Dömsödre a barátnőmhöz mentem vendégségbe, aki kapott kölcsön egy, a Duna partján fekvő kis nyaralót. A cél az életünk aprólékos átbeszélése volt, erre kb. 36 óra állta a rendelkezésünkre. :) Ritka alkalom, hogy ilyet két családanya meg tud engedni magának. Az elmúlt 22 évben még nem jött össze, hogy egyszerre mindkettőnknek legyen ennyi szabad napja. Úgyhogy nagy izgalommal álltam a dolgok elébe. Az eredmény minden várakozást felülmúlt, én teljesen felszabadultan és feltöltődve tértem haza. 

Olyan érzésem volt, mintha a 80-as évekbe csöppentem volna vissza. Mindehhez hozzájárult a part mentén sorakozó nyaralók hangulata, a Dunába nyúló stégekről alsónadrágban fejest ugráló fiatalok látványa, az elhagyatott parti büfé, a horgászok békés sziluettjét megfestő naplemente. 

A nyaralósoron lévő házak többsége a 70-80-as években épült. Kb minden 5. házban volt lent a tulajdonos, pedig hétvége volt.

Utak a Dunához. A víz hőfoka 28 fokos volt, mélysége 3-8 méter. Még sosem fürödtem a Dunában! Remekül hűsített az augusztusi forróságban.

Parti büfé egy szebb kor emlékét idézi: ide már inkább csak a tulaj ismerősei járnak sörözni.

A kikötő melletti kiskocsmában műanyag pohárból ittuk a fröccsöt és a barna sört.

A horgász sosem siet.

A távolból este zene szűrődött át a folyó felett, illetve - mint később kiderült - a szomszéd kertből is. Így teljes csöndet nem élvezhettünk, de kellemes aláfestő zenéje volt ez az éjszakai dumapartinknak. Mintha újra kamaszok lettünk volna - a 40 évesek problémáival. 

Kora reggel azért szakítottam egy kis időt arra, hogy biciklivel bejárjam a környéket.Az alábbi képen a lépcső két oldalán látható kínzóeszközök később még Ráckevére is átvittek minket, 8 napon túl gyógyuló sérüléseket okozva az ülepünk tájékán és komoly izomlázat gerjesztve combtájékon. Fék nincs. De sebaj! Ez is a retró része!

Dömsöd kedves kis falu. Több helyen is átszeli egy-egy Duna holtág, amit még mindig inkább nyaralók vesznek körbe. A holtágak vizeit benövi  a tündérrózsa, rucaöröme és egyéb vízi növényzet, számomra igen kedves hangulatot idézve ezzel elő. 

 

Dömsöd szépen próbálkozik visszaállítani régi dicsőségét, de sok itt a nagyon szegény ember. Ezért a falu igen vegyes képet mutat.

A főtéren  áll az 1873-ban épült Községháza, azaz ma a Dömsöd Nagyközség Polgármesteri Hivatala.

Az épület előtt gondozott park van, amelynek fái alatt található meg az első és második világháborúban elesett hősök emlékműve.

A község több templommal is rendelkezik. Az egyik az  1775-ben épült, műemléknek minősülő Dömsödi Református templom, amely egyhajós, copfstílusú épület. A másik a katolikus templom csak 1928-ban épült meg neogótikus stílusban. Az épületen több mívesen kidolgozott ólomüveg ablak található. A 3. templom Dab-on található, mely falu Dömsöddel együtt alkot egy közösséget. 

A villanyvezetékek mindig útban vannak.
Balról a református templom, jobbról a katolikus.

Jellemző dömsödi utcakép

Mély-szegénységben élők

A falu tele van hatalmas képekkel és szöveggel ellátott ismertető táblákkal. Tájékoztatnak a vízben található halakról, a nádasban és a parti fák között megbúvó madárkákról, valamint Petőfi házáról is.  Ugyanis itt laktak 1846-47-ig  a költő szülei és testvére, sőt maga a költő is töltött itt néhány hónapot. Itt írta pl.  "Levél Váradi Antalhoz" c. versét, melyben már ekkor megjósolta a vérzivataros időszakot, amely után majd emelt fővel és egyenes derékkal élhetünk. Petőfi forradalmi ciklusát ettől a versétől datálják. 

A Duna partján áll egy hatalmas, 350 éves mocsári tölgy, a Petőfi-fa. Nevét onnan kapta, hogy ezen fa alatt írta a "Piroslik már a fákon a levél" című versét. 

A 80-as években a fába villám csapott és lehasított belőle egy hatalmas darabot.  A ledőlt ágakból Polyák Ferenc fafaragóművész elkészítette Petőfinek és szüleinek a mellszobrát.

Balról jobbra: Hrúz Mária, Petőfi Sándor és édesapja, Petrovics Iván

Talán egy apró részletből jobban érzékelhető a fa impozáns mérete.

A fának  a villámsújtott részét betonnal kiöntötték, hogy tartsa fát. A betonba "kérget" rajzoltak. A fát hatalmas acélsodronyokkal a szomszédos nyárfához kötötték.

Hajnali nyugalom

 

Egy ritka, impozánsabb hajó.

"A pesti utcák holthideg kövén,
Hosszú, sötét árnyként vonult utánam
A csüggedés, az életunalom. –
Újjászülettem!... A falusi lég, a
Sötét erdőnknek zúgó lombjai,
Lombok fölött a csattogó madár,
A fák alatt a hallgatag virágok
Föléleszték elájult lelkemet;"
                      
Petőfi Sándor: Levél Váradi Antalhoz- részlet