A fák titkos élete - erdei szuperorganizmus

Közösen jobban megy! 

Peter Wohlleben nem kevesebbet állít A fák titkos élete c. könyvében, mint hogy a fák igazi közösséget alkotnak, gyökereiken keresztül szoros kapcsolatban állnak egymással, kommunikálnak, sőt tápanyaggal is segítik egymást. 

Amikor először olvastam ezeket a gondolatokat, nagyon fellelkesültem, és bár tudom, hogy sok kutató megkérdőjelezi Wohlleben elméleteit, én mégis szeretném hinni, hogy minden úgy van, ahogy ő mondja. Az erdőben jártamban kerestem az Wood Wide Web létezésére utaló nyomokat. Az itt látható képekkel próbálom az általam értelmezett világot megeleveníteni. Mivel laikus vagyok, ezért lehetséges, hogy valamit tévesen értettem meg, bármiféle kiegészítést, javító észrevételt szívesen veszek. 

Egy igazi baráti páros fa ügyel arra, hogy ne fejlesszen túlságosan vastag ágakat a másik fa irányába, a lombkorona legerősebb ágait kifelé fejleszti.

De miért segítenék egymást a fák?

Egyetlen mondatban összefoglalva: Egy fa  csak annyira lehet jól, amennyire az őt körülvevő erdő is jól van.

Egyetlen fa nem tud kiegyensúlyozott helyi klímát kialakítani.

 Együttesen a sok fa ökoszsztémát alkot, csillapítja a szélsőségesen magas, vagy alacsony hőmérsékletet.  

 

Egyetlen fa ki van téve az időjárás viszontagságainak. kevésbé tud ellenállni  a viharoknak, hónak, esőnek, szélnek. 

Az erdei közösségben  nővő fák nagyon magas kort érhetnek meg, ezért megéri a közösséget fenntartani, és nem csak önmagával törődni. 
A fenti képen a a hosszúhetényi ősbükkös egyik 200 éves fája uralja hatalmas koronájával az erdő ezen szegletét. 

Ártéri erdő hihetetlen buja fatársulása - némelyik egyed jobban bírja a magas vízállást, másik pedig a szárazabb időszakok elviselésében tehetségesebb. Mindez elősegíti, hogy a közösség szélsőséges időjárási körülményeket is túléljen.  

Ha minden példány csak önmagával törődne, akkor jó néhányan fa nem élné meg az öregkort. A nyári forró nap kiszárítaná az erdőt, illetve a réseken besüvítene a szél és további fákat dönthetne ki.

 Dobogókő alatti hegyoldal a 2014-es ónos eső után. 

Hogyan kapcsolódik egymáshoz az erdei internet szövevényes hálózata? 

Ez a különleges hálózat a fák szerteágazó gyökérrendszeréből és az azokat behálózó gombafonalak sűrű szövedékéből áll össze. 

A fa gyökerei finom szőrpihéket növesztenek, hogy a felületüket megnagyobbítsák, ezzel még több vizet szívjanak fel. 

A fák a gyökérzetük révén összekapcsolódnak, támogatják egymást. Itt a part menti fák gyökerei közül a víz kimosta a földet, ezért jól látszik, hogy egymásba van gabalyodva a gyökérrendszer. 

  Olykor laza kapcsolat létesül a gombafonalak révén, amely beburkolja a gyökércsúcsokat, és segíti a tápanyagcserét. A fa többek között ásványi anyagokat kap a gombától, cserébe a gombát a fotoszintézis során előállított cukrokkal és egyéb tápanyagokkal látja el.

Az idősebb egyedek saját csemetéik felé kiterjedtebb hálózatot fejlesztenek ki, és tápanyagot, cukrot juttatnak el hozzájuk.

A kidőlt fák gyökérzete rendszerint az idő előrehaladtával egyre jobban elporlad, puhává válik, benövik a gombák, megrágják a bogarak. Néha azonban találni olyan gyökértörzsmaradványokat, melyek sok évtized után is kemények maradnak. Ráadásul ebből a régi famaradványból új kis fa fejlődik. Hogy lehetséges mindez? Talán a többi fa látja el tápanyaggal a még mindig élő gyökerein keresztül? 

Vajon különböző fajok egyedei is segítik egymást? 

Úgy tűnik, hogy a fák meg tudják különböztetni a saját fajuk egyedeit más fajoktól. Az egyes fajok között azonban versengés folyik a fény és tápanyagok tekintetében. 

Ezzel a két fával a Börzsönyben találkoztam. A bal oldalon egy bükk sima törzse, a jobb oldalon pedig egy tölgy barázdált kérge látszik. Szépen, barátságban állnak egymás mellett, csaknem összenőve. 

Legalábbis első pillantásra....

Bár a képen nem látszik jól, a "barátságuk" úgy alakult, hogy a bükk teljesen belenőtt a tölgybe! Hosszas szemlélődés után vettem észre, hogy a tölgyből kinövő kis ágakon bükk levelek lengedeztek!

Mi a helyzet a telepített erdőkkel? 

Telepített erdők esetén nincs idő kialakítani ezt a különleges kapcsolati hálót, ezért a telepített erdő fái sokkal védtelenebbek a betegségekkel és az időjárás viszontagságaival szemben is. Többnyire sokkal gyorsabban nőnek, mint őserdőben nevelkedett társaik, ezért fájuk nem annyira kemény, és rugalmas. Könnyebben kidőlnek egy nagy viharban, vagy letörnek ágaik a hó, ónos eső súlya alatt. A belőlük készített termékek sem lesznek olyan strapabírók.