2022. június 18., szombat

Bodrogzug kis ágain

A Bodrogzug kis ágai már tavaly is elkápráztattak, igaz akkor csak egy kis ízelítőt kaptam belőle,  így idén szervezett túra keretében látogattunk vissza. Ezt utólag kicsit bántam, 30 ember ücsörgött 5 kenuban. Szerencsére valahogy középen leszakadtunk a társaságtól, így mégiscsak magunkban evezgettünk a Bodrog-zugi főcsatorna csendes vizén. A szervezett túrának köszönhetően legalább szereztünk némi helyismeretet is, így jövőre már bátrabban vágnék bele egy önálló felfedezőútba.  

A Bodrogzug fokozottan védett természetvédelmi terület, látogatása csak engedéllyel lehetséges, amit azonban a  www.bodrogzug.hu oldalán pár ezer forintért online is meg lehet vásárolni. 

A több, mint 4000 hektárnyi  védett területet lefűződő holtágak, csatornák szelik át, a vizek közti rétek magas füvei hajlongtak az erős szélben. A réteket sok helyen morotvatavak és mocsaras területek váltják fel, melyeket az általunk bejárt csatornáról persze nem lehet látni.  Egykoron  a  rétekre kihajtották az állatokat legelni. Manapság egyre jobban eltűnnek a legelők, teret hódít az erdő. 

Talán a legkülönlegesebb ezen a részen, hogy ez az egyetlen terület Magyarországon, amit még mindig minden évben ellep a víz a tavaszi áradások során. Legközelebb április végén kell lejönnöm ide!

Tokaj széléről a Bodrogon felfelé indult a túra, majd két kilométer múlva jobbra, a Zsaró-éren kanyarodtunk be. Hamarosan egy zsiliprendszeren kellett átkelni. Ezután már igazi csodavilág fogadott. 

A fákon, gémek, kócsagok, bakcsók csücsültek, közeledtünkre sem mindig reppentek tova, megszokták a kenusokat.  A folyó szélét vízitök és kolon mezők szegélyezték. a parton beerdősült terület rejtette a szúnyogokat és a madarakat. 

Partra szállási lehetőség nem akadt túl sok, így pár óra múlva már erősen izegtünk-mozogtunk, fájlaltuk az alsó felünk minden részletét, beleértve a kinyújtózásra vágyó lábainkat, tekergőzni akaró derekunkat és sajgó fenekünket is.  

A látvány azonban mindenért kárpótolt. Virágzó tündérrózsa, mocsári nefelejcs, kéklő égbolt, zöldellő fák mindenfelé. 

tavi káka virága


Az előttünk levő műtárgynál átemeltük a kenut egy rövid szakaszon. A vízben piócák lesték, mikor tapadhatnak a bokánkra, de kicseleztük őket.

Mocsári nefelejcs szegélyezte a nádast.

Az átemelés után, úton a kilátóhoz. (Zalkodhoz közel) 


Kikötöttünk. A hajók nevei egy-egy bodrogzugi növény nevét viselik. 

A tavaszi áradások miatt a terület jó része még mindig járhatatlan. Másnapra kerékpártúrát terveztünk, mely átvezetett volna Zalkod és Olaszliszka között, de túravezetőnk azt mondta, nem járható arrafelé az út. Kerékpárral legalábbis biztos nem, így újraterveztük az

Panoráma a kilátóból. 

A lemaradókat bevontatták. 
Gólyatalálkozó - tán épp azt tárgyalják meg, hogy cserkésszék be a békákat...


Az estét Tokajban töltöttük, sétával és lángosozással, az éjszakát pedig egy szöcskékkel teli szúnyogmentes réten. 

Az előtérben a lósóska, vagy havasi lórom, esetleg órom, bábilló vagy bábikó. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése