A zászpa hatalmas leveleivel már kora tavasszal találkozhatunk szinte bármelyik hegységünk erdeiben. Összefutottam vele a Budai-hegységben, Pilisben, Bakonyban is. Leginkább gyepes-hegyes vidékeket kedveli, hegyi erdők tisztásait, és az erdőszéleket, valamint a hegyi réteket és legelőket, kedveli a nyírkos, lápos részeket egyaránt. A zászpa a lombos erdőktől kezdve felhatol a havasokig.
Hazánkban a fehér zászpa a leggyakoribb, a keleti és déli vidékek hegységeiben találkozhatunk vele. Az északi hegységeinkben inkább a zöld zászpa található, Erdélyben és a Dunántúlon a fehér zászpa mellett a fekete zászpa is megtalálható.
Erősen mérgező. Az ókorban a görögök elmebaj ellen, láz-, ideg-, fájdalomcsillapításra használták. Ma már közvetlenül nem használják mérgező volta miatt, vérnyomáscsökkentő alkaloidjait a gyógyszeripar használja fel, de korábban hajszeszek alkotóeleme volt a hajhagymák erősítésére alkalmazták.Finomra megőrölt porával állatok részére bőrélősdik elleni hintőporok és kenőcsök készülnek belőle. Alkalmazták tüsszentőporokba is. Magjától a baromfi elpusztul.
Indián törzsek a fajt nyílméregként is használták.
Ezek után már érthetőek népi nevei: fehérhunyor, ördögrokolya, prüsszentőfű, tyúkbolondító
Március
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése