2026. november 12., csütörtök

Római-fürdőig a Gaja-patak hűlt helyén

Úgy terveztük, az esti fotós workshop előtt még teszünk egy rövid sétát Bakonynánáról a Római-fürdőig. Gondoltuk, erre az alig 2 kilométeres útra bőven elég 4 óra. Tévedtünk. Annyi apró fotóznivalót találtunk útközben, hogy végül rohanni kellett, hogy ne késsük le a naplementét Tésnél. Mindennel elszöszöltünk, amivel csak lehetett. Színes pókálóval, apró gombákkal, meg a színes tájjal. 

 No de ne szaladjuk ennyire előre! Bakonynánán deres falevelek sorakoztak az ösvény mentén. Arra számítottunk, az erdőben még több lesz belőlük, de ott nem fagyott meg a pára, így maradt a hihetetlenül kék víz és az azon úszkáló szivárványszínekben pompázó falevelek. 

A Gaja-patak felső részén még itt-ott volt víz a mederben. Folyónak azért nem nevezném ezt a fajta vizet, inkább álló tócsáknak. Sok helyen zöld volt a teteje a moszatoktól. 

Sok kő tetején találtam borsóköveket. A folyó a talajból mészet old ki, ezek válnak ki a köveken mészkőlerakódások formájában. Néány helyen még apró zöld moszatok is telepedtek meg rajta. 

Ahogy haladtunk a vízesés felé, úgy fogyott el a víz a patakból. Már csak színes levélfolyam lepte a száraz medret és a partot. 


A Római-fürdő közelében a többtörzső hatalmas bükkfa fotózása késztetett megállásra. Most is elkápráztatott egymásba fonódó gyökérrendszere. 

Végre elértük a vízesést, illetve annak hűlt helyét. A víz hiányának ellenére is impozáns látvány volt.