A csúszka a lombos és kevert erdők, parkok, valamint a fás kertek elragadó, örökmozgó kis madara. A télen is nálunk maradó csúszka egész életére választ magának párt, és területüket elszántan védik együtt minden más madárral szemben.
Atyafi
A csúszka nemcsak mozgásáról, hanem hangjáról is azonnal felismerhető. Nagyon korán, már január-február környékén elkezdi tavaszi énekét, amely egy határozott, tisztán csengő, retyegő vagy füttyentő hangsor: „pü-pü-pü” vagy „tyi-tyi-tyi”. A régi népnyelvben emiatt helyenként „atyafi”-nak is hívták, mert éneke olyan, mintha egy éles füttyel szólítana meg valakit a lombkoronából.
A kis kőműves
Fészkelőhely gyanánt elhagyott harkályodvakat vagy mesterséges faodvakat választ, de van egy komoly problémája: az odú bejárata gyakran túl nagy számára, így a nagyobb versenytársak (például a seregélyek vagy a nagy fakopáncs) elvennék tőle, vagy a ragadozók könnyen hozzáférnének. A csúszka ezt úgy oldja meg, hogy sárral, agyaggal és nyállal kevert „habarccsal” leszűkíti az odú bejáratát pontosan akkorára, hogy csak ő férjen be rajta.
Az egyetlen madár, amely fejjel lefelé is tud mászni a fán
A fakopáncsok és a fakuszok is ügyesen másznak a fák törzsén, de kizárólag felfelé – a farktollaikra támaszkodva. A csúszka ezzel szemben az egyetlen olyan hazai madár, amely lefelé, fejjel lefelé is képes spirálvonalban futni a fatörzsön. Farkát nem használja támasztékként; a trükk a rendkívül erős lábaiban és a hátrafelé néző, hosszú, kampós hátsó ujjában rejlik, amellyel csodálatosan meg tud kapaszkodni a kéregben.
Téli raktárak
A csúszka nem vonul el télen, állandó madarunk. A hideg hónapokra felkészülve ősszel óriási raktárakat halmoz fel: bükkmakkot, tölgy makkot, mogyorót, napraforgómagot és fenyőmagvakat rejt el a fák kéregrepedéseibe, moha alá vagy zuzmók tövébe. Lenyűgöző memóriával rendelkezik, és a tél folyamán a legtöbb elrejtett magot képes visszakeresni.
Kemény héjú magvakat (mogyorót, makkot) könnyedén fogyaszt, pedig a csőre nem olyan vastag, mint a pintyeké. A megoldása zseniális: A magot beékeli egy fatörzs mély kéregrepedésébe (mintha satuba fogná), majd felülről, teljes testsúlyát és erős, hegyes csőrét bevetve kalapácsszerű ütésekkel szétbontja a héjat. Ez a hangos koppintás messzire hallatszik az erdőben. Én is erre a hangra lettem figyelmes, majd körülnézve észrevettem a madarat a fán. Elsőre azt hittem, harkály...
