Napkelte előtt érkeztünk a Zebegény melletti domboldalra, ahol a rétek nagy részét lekaszálták, de azért találtunk egy keskeny fűsávot, ahol kedvünkre fotózhattunk.
Hatalmas tölgyfa állt a rétek közepén. Csoda, hogy ilyen zöldek maradtak a levelei, ebben az extra forró, aszályos nyárban. Számomra a remény fája.
Hajnalban a lepkék még harmattól nedvesen bújnak meg a fűszálak között. Ahogy kel fel a nap, egyre magasabbra másznak, hosszú percekig szárítgatják szárnyaikat. Ez az az időszak, amikor óvatosan fűszállal együtt áthelyezhetőek fotózható helyre. Csápjaikat a kezeddel óvatosan megérintve még arra is rábírhatod őket, hogy a megfelelő profilukat mutassák.
Lehetett volna izgalmasabb, becsillanós háttér is mögöttük, de nekem valahogy ezek a tisztább hátterűek tetszenek egyelőre.
 |
| Panoráma a Duna felé. Ilyen hihetetlenül kék volt a víz. |
