A Vöröspocsolyás-hát a Budai-hegységben, Nagykovácsi közelében található, a Nagy-Kopasz tömbjének része. Nevét onnan kapta, hogy a talaja több helyen vörösagyag. A mélyebben fekvő részekben megülő vizet vörös színű dagonyává alakítják a vadak. Ide indultam ezen a kora reggeli tavaszi napon.
Az egyik pocsolyánál több négyzetméternyi terletet sűrűn borít a téltemető.
 |
| Az elvirágzott téltemető telep leveleinek érdekes struktúrája felülnézetből. |
Az utam egyenest a napba vezetett. Erősen hunyorogtam a szikrázó kora reggeli fényekben. A tavaszi erdő épp kipattanó friss zöld levelekkel borított fái között a langyos szellő szárnyán vidám madárcsicsergés kergetőzött.
A hegyoldalak sziklagyepeit a héricsek tenyérnyi harsány sárga virágai borították.
 |
| Hérics és valamelyik sás |
 |
| Mezei árvácska apró virágait sokáig keresgéltem a fűben, de aztán már ráállt a szemem, egymás után láttam meg őket. |
Pár éve még egész sok fekete kökörcsint találtam itt, most egyetlen példány próbált életben maradni egy hófehér szikla tövében. Gyanítom, eltűnéséért itt most kivételesen nem közvetlen az ember a hibás, hanem a muflon. A jelekből ítálve szép számban tanyázhatnak a réten. Sok helyen ki van kaparva a gyep. Ott létem alatt hallottam is hangos mekegésüket a szomszédos rét irányából.
 |
| A rét egyetlen fekete kökörcsin példánya. |
 |
Ezeket a Nagy-Szénáson fotóztam egy hete.  |
 |
| A rétről ilyen kilátás nyílik Nagykovácsi házaira. |
Hamarosan rátértem egy erdészeti útra, majd a háromszög jelzésen a csúcs felé vettem az irányt. Szeretem azt az ösvényt, nagyon vadregényesen kanyarog a tölgyesen át.
 |
| Elvirágzott leánykökörcsin |
 |
| Kicsit távolabb egy mesterséges itatót alakítottak ki az állatok számára. |
Végül megkezdtem az ereszkedést a hegyről. Előtte felkerestem a cseresznyés erdőrészt abban a reményben, hogy találok ott cseh kucsmagombát. Most sem találtam, mint ahogy az előző években sem, így nem voltam nagyon meglepve.
Leereszkedve a hegyről a szúnyoglábú bibircsvirágos réthez érkeztem. Ezen a réten sem találtam még soha a jelzett virágot, csak a kirakott tábla állítja, hogy van ott olyan május-júliusban.
A panoráma viszont nagyon tetszett.
Innen már az erdő alatt haladtam tovább. Ez a látvány állított meg. Először le sem akartam fotózni, mert mégis. De aztán mégis megláttam benne valami szépséget. Lehet, kicsit abszurd...
És hogy ne ezzel a képpel zárjam a bejegyzést, ideteszek még egy képet. Ez a látvány majd' minden alkalommal megfog, amikor erre járok. Főleg ilyenkor tavasszal, nagyon látványos az (invazív) amerikai aranyvessző szárainak vörös csíkjai.
