Napról napra tovább tartott a világosság és rövidült a sötétség időszaka. Az emberek csapatostul sétáltak le a Folyóhoz, és pontosan a Terasz mellett álltak meg vizet bámulni. A gyerekek kavicsokat dobáltak a habokba, a kutyák hangos placcsanásokkal vetették magukat a mélybe.
Mindeközben a Terasz rejtett oldalán megkezdte esti készülődését a hódcsalád.
Elsőnek Murmi érkezett. Elterült a vízben és a magával hozott apró gallyat rágcsálta. Körülötte apró rezgésekkel terjedt tova a víz.
Nemsokára betoppant Hódnagy is. Figyelmesen hallgatta a beszűrődő zajokat.
- Á, csak a szokásos. - legyintett megnyugodva, majd lekanyarított egy ágat a belógó nyárfákról és rágcsálni kezdte.
- Ezt pont meg tudom enni, amíg minden elcsendesedik.
Hamarosan Gurmi és Szuszka is beúszott, hogy együtt falatozzanak a többiekkel.
- Mmmm, nyam-nyam, micsoda csodás ízek! - lelkendezett Gurmi.
- Huhú, elbújtam! Itt megtalálsz? - incselkedett Szuszka.
Közben a nap egyre lejjebb került az égen, a tájra félhomály borult. A kétlábúak hazafelé vették az irányt. Minden elcsendesedett.
– Itt az idő! – érkezett meg Murmi és Cserke is. – Hova megyünk ma?
– A Kis Tóhoz – vezényelte az éppen megérkező Hódanyó.
Hangtalanul merültek el a mélyben és erőteljes farkcsapásokkal eveztek a Folyón FELFELÉ.
A Kis Tó idilli képét mutatta. A partján friss fű zöldelt, kányavirág sárgállott. A tóban puha moszatok lengedeztek. Ide igyekezett a hódcsalád.
A Kis Tó egészen el volt zárva a Folyótól. Ahhoz, hogy úszkálhassanak benne, át kellett kelni a Gáton, ami nem volt veszélytelen, még ilyen késő este sem. Így aztán amint elérték a tóhoz vezető átjárót, óvatosan a szárazföldhöz úsztak.
A Gát másik oldalán a meredek lejtőn fürgén ereszkedtek a vízbe, majd hangtalanul eltűntek a moszatok között. Kis fejüket csak a legélesebb szemű szemlélődők vehették észre a sötét tófelszínen.
- Gyere kergetőzni Szuszka! - vetett vidám bukfenceket Cserke. Szuszka a játéktól megrészegülten csatlakozott hozzá.
A többiek azonban a tó távolabbi partjain kikapaszkodtak legelni. Hódanyó egész messzire cammogott, majd hamarosan ropogós fűvel a szájában tért vissza.
- De nem, minden csendes. Nincs veszély! - legelt tovább megnyugodva.
Murmi is a partra mászott. Nagyokat harapott a friss fűből.
Időnként gyanakodva emelte fel a fejét:
- Nem jár erre valaki? Nehogy elkapja a grabancomat!
Gurmi pedig Murmival átellenben talált ízletes falatokat. Két lábra állva pont elérte a zamatos faleveleket.
Hamarosan Hódnagy is csatlakozott hozzá, örömmel üdvözölték egymást.
Közben öreg este lett, az eget sűrű felhők takarták, mély sötétség borult a tájra. A hódcsalád azonban most érezte igazán biztonságban magát. Az éj leple alatt bejárták a Kis Tó és az Öböl minden zegét-zugát.
