Késő délutáni sétára indultam a Remete-szurdokban, úttalan-utakon, a hegyre fel, lehetőleg még sosem járt úton, egyenes felfelé, amerre a legmeredekebb. Nem túl magas a hegy, szikláról-sziklára kapaszkodva hamar felértem, ezen az oldalon tán még sosem jártam, vagy csak nagyon régen: Néztem Máriaremete házait a völgyben amott az a templom, nicsak, arrafele szoktam jönni bringával - ismertem rá a helyszínekre így madártávlatból.
Aztán leereszkedtem a völgybe, a másik oldalon újra felkapaszkodtam a szurdok másik oldalán. Hamarosan elértem a gerincet, elsétáltam az egykori bányafal felett.
Az ösvényen a szurdok bejárata felé haladva épp egy kitett, sziklásabb részen kezdtem lefelé ereszkedni.
Szép panoráma mutatkozott a szemközti hegyoldal barlangja felé, amikor egy kismadár reppent le mellettem a földre, és nem is nagyon akart onnan távozni. Alig 2 méternyire volt, és békésen ugrándozott a fű között, fellépdelt a sziklákra, közben kis csőrével csipkedte a lehullot magokat.
Óvatosan közelítettem felé. Nem reppent el, de arrébb tipegett. Tartotta a távolságot közöttünk. Így aztán leültem a földre, és figyeltem, mit csinál.
Nem tűnhettem veszélyesnek számára, mert aztán inkább a magokra koncentrált, meglátott egyet maga előtt, izgatottan odaugrált, felkapta. Úgy tűnik, volt olyan, amelyik mélyebben szúródhatott a földbe, mert időnként fejét erőteljesen jobbra balra ingatta, miközben csőrével szántotta a talajt.
Itthon aztán megszakértettem a Google Lens-szel, és kiderült, hogy havasi szürkebegy, mely a magashegységek sziklás területein költ.
Úgy írja az Internet, meglehetősen bizalmas madarunk, mely akár 1-2 méterre is bevárja az embert, s valóban, pontosan ez tötént.
Ősszel hegységekről melegebb területekre vonul, ilyenkor találkozhatunk vele idehaza kőfejtőkben, bányafalakon, sziklás területeken.
Nyáron pókokat, rovarokat, férgeket eszik, télen pedig (gyom)magvakat, kisebb terméseket.
Ez fantasztikus jó, köszi Kati!
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik!
Törlés