Az alpesi szalamandrával én Tirolban futottam össze, a Grossglockner környéki lejtőkön, nem sokkal azután, hogy elállt az eső. Kiderült, sógornőm Szlovéniában is fotózott egyet.
Jellegzetes szalamandra tekergőzéssel haladt át előttünk az úton, kis híján ráléptem, nagyot ugrottam ijedtemben, ő meg szoborrá dermedt. Így nem volt nagy kihívás a fotózása sem. Modellt állt, majd sietve távozott. El sem akartam hinni, hogy szalamandra, bármennyire is hasonlít, hiszen fekete testét nem tarkították színes narancs, vagy sárga foltok.
Mint megtudtam, társas élőlény, tucatjával élnek együtt kövek, mohák alatt. Ebben nagyban különbözik foltos rokonától, ami sokkal jobban kedveli a magányt.
Szárazság idején inaktívvá válik, összezsugorodik.
Egyszerre csupán két eleven utódot hoz a világra. Minden körülmények között szárazon szüli kicsinyeit, még akkor is, ha van víz a közelben. Még a fiatalok sem igényelnek vizet a fejlődésükhöz.
Bogarakat, meztelen csigákat, férgeket eszik.
Természetesen védett állat, sajnos az élettere folyamatosan csökken a légszennyezés, vizes területek lecsapolása, mezőgazdasági tevékenység miatt.
Tattermandl
Tirolban Tattermandl nevet adták ennek a kis állatnak, mely jelentése: "rémületes, remegő emberke" jelent. Talán jellegzetes mozgása és sötét színe insprálta a névadót.
További nevei: Quatterpetsch, Wegnarr, Regenmandl.
Az alpesi szalamandrával leginkább az Alpokban találkozhatunk, Szavoja, Svájc, Tirol, Salzburg, Felső-Ausztria, Stájerország, Karintia, Krajna, valamint Bajorország és Württemberg egyes, az Alpokhoz kapcsolódó hegységeiben.
Többnyire a 600-2800 méter közötti magasságban fordul elő, különösen a nedves erdőkben, patakvölgyekben, illetve az erdőhatár felett, a törpefenyő-övezetben. Eső után, akár nappal is, gyakran tömegesen jelenik meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése