Az éjszaka sötétje oszladozni kezdett. A nap még nem bukkant fel a szemközti part fái mögött, de az árnyak már alakot öltöttek. A hódcsalád hazafelé tartott. A part mellé frissen letört, illatos nyárfagakat sodort a szél.
- Micsoda csodás lakoma! - gondolták és rögtön falatozni kezdtek.
Gurmi azonban nem érte be ennyivel. Észrevett egy finom falatot beljebb, a szárazföldön. Nagy lendülettel vágott neki az útnak. Nagy döccenésekkel átmászott a part menti köveken, elérte a sóderes részt. Az apró kavicsok minden lépésnél csikorogtak a mancsa alatt.
Már jó pár métert megett, amikor gyanakodni kezdett. Megéllt, beleszimatolt a levegőbe:
- Hm. Lehet, hogy ott jár valaki? - Kicsit tétovázott. Visszafordult, a víz felé, várt. De orrát újra megcsapta a frissen hullott fűzfagally édeskés illata.
– Eh, pár perc az egész! – biztatta magát, és újra a fák felé vette az irányt.
Hamarosan ággal a szájában, szapora léptekkel trappolt a biztonságot jelentő víz felé.
A szíve hangosan kalapált a mellkasában, minden visszahulló kavics zörrenésére összerándult, de végül elérte a folyót. Nesztelenül csusszant a vízbe.
Végre! Kényelmesen elhelyezkedett, a nagy ágat maga elé fektette. Elégedetten nézegette, gusztálgatva végigszagolgatta, majd nagyot harapott a közepébe. Miután az utolsó zsenge levelet is elropogtatta, nekiállt a mellette lévő másik nyárfakéreg rágcsálásának,
Ekkor jelent meg mellette Murmi. Szeme sarkából csalafintán pislogot testvérére.
- Kaphatok belőle egy falatot én is? - kérdezte a tekintete.
- Már megint potyázni akarsz! Szerezz magadnak te is! - morrantott vissza.
De Murmi nem tágított.
"Talán a levelek mögött nem veszi észre, ha harapdálok belőle egy kicsit."
Épp belemerült a falatozásba, amikor Gurmi észrevette. Szörnyen felbőszült!
Faággal a szájában támadt testvérére. Ráugrott a hátára, sűrű bundájába mélyesztette körmeit.
Murmi jobbnak láttta, ha beljebb úszik a folyón, és megvárja, hogy lenyugodjon testvére.
Gurmi újra nekiállt a falatozásnak. Jóizűen rágcsált és ropogtatott. Ám Murmi nem tudott ellenállni a csábításnak. Újra Gurmi háta mögé settenkedett.
Ám Gurmi résen volt. A lombos ággal újra hatalmasat csapott Murmi felé.
Az ijedtében átugrott Gurmi másik oldalára, és jobbnak látta végleg menekülőre fogni a dolgot.
Végre Gurmi zavartalanul efogyaszthatta a hajnali lakomát, majd ő is hazafelé vette az irányt.
A lak bejáratánál érte utol a megszeppent Murmit.
- Úgy szerettem volna én is egy falatot... - szipogta Gurminak.
Gurmi látta testvére lógó orrát, és a haragja nyomtalanul elpárolgott. Odalépett hozzá, gyengéden összeérintette vele a nedves orrát, majd mancsaival óvatosan fésülgetni kezdte Murmi hátán a bundát. Murmi megkönnyebbülten horkantott egyet, és viszonzásul ő is tisztogatni kezdte Gurmit.
Végül megbékélve bújtak kuckójukba nappali nyugovóra.
Előző rész | Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése