Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "Mostnica" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése
Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "Mostnica" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése

2017. július 19., szerda

Kávé, vagy nem kávé? - ez itt a kérdés!

Párom kedvenc időtöltése hogy egy-egy kávézóban akár órákat is elücsörög, elmélázva az élet dolgain. Én azonban egyáltalán nem iszom kávét, és az ott töltött átlag 5. perc után rángani kezd a lábam, és mehetnékem támad. Irány a hegyek, vagy a vízpart, vagy mindegy, csak ki a természetbe! Így aztán már kapcsolatunk elején megállapodtunk abban, hogy a békesség kedvéért ő marad a kávézókban, én pedig megyek a hegyekbe, aztán majd este elmeséljük... 

Kávé és az eső a Mostnica-szurdokban


Most viszont úgy alakult, hogy együtt mentünk nyaralni, családilag, mégpedig Szlovéniába, a Bohinj-tó környékére, és a súlypontot a kirándulásokra gondoltam helyezni. Így aztán, amikor elindultunk meghódítani a Mostinca-szurdokot, senki nem emlegetett kávét. Ragyogó napsütésben, jókedvűen indultunk a hegynek Stara Fuzinából. Az esőkabátokat javaslatomra a kocsiban hagytuk, minek cipelni? 
Hamarosan egy hídon átkeltünk a patak fölött és egyre meredekebb kaptatón haladtunk. Vártuk az útleírások alapján beígért hihetetlen alakzatúra mosott sziklák között kanyargó fantasztikus zöld vizet, de a folyó mélyen a lábunk alatt kanyargott. Kb. 1 óra séta után elértünk egy útelágazáshoz. Ekkor jöttünk rá, hogy nem a megfelelő úton jöttünk: valóban közvetlen a Mostnica két oldalán  vezetett volna a turistaút, de valahogy eddig egyik kirándulásunkkor sem sikerült megtalálni a kopott és következetlen jelzéseket. ( a jelzések teljesen ötletszerűen váltanak pirosról sárgára, majd vissza, ritkán vannak elhelyezve, és az elágazásokban szinte soha, viszont ahol van, ott meglehetősen kopott. Csak a Vintgar-szurdokban nem tévedtünk el, de ott egyetlen, egy ember széles dongaút vezet végig a folyó fölött.) Így viszont spóroltunk fejenként 3 eurót, ennyi lett volna a belépő, ha a megfelelő úton jövünk.
Nos az elágazásnál folytattuk volna az utunkat a Voje-völgye felé, amikor leszakadt az ég. Először persze annak rendje-módja szerint csak figyelmeztetett, hogy esni fog. Mivel épp egy menedékházhoz értünk, így bementünk és rendeltünk - egy kávét. A kávé gyakorlatilag a bőrig ázástól mentett meg minket, 1 órán keresztül zuhogott, mintha dézsából öntenék. Majd újra kisütött a nap és kavargó felhők között folytattuk utunkat a Voje-völgyén át a vízesésig.
Kedvenc helyem ez a rét volt. A közepén megálltam, körülöttem hegyek és a hegyekbe akadt felhők minden irányban! Csodálatos érzés volt!
Néhány 10 méterrel a vízesés előtt fordult egyet a vihar kedve, és újra nyakunkba próbált zúdítani egy lavórnyi vizet, de éppen egy hangulatos kis vendéglőhöz érkeztünk, ahol újfent kávét rendeltünk. Innen már csak tényleg néhány lépés volt a vízesés, amit már igazán dobogó szívvel és száraz ruhával csodáltunk meg. 
Visszafelé végre a folyó partján sétáltunk a megtalált úton, ámde ekkor az eső csendesen újra szemerkélni kezdett, így a vízmosta sziklák élményt egész rövidre fogtuk. 
A 12 km-es utat 6 óra alatt tettük meg, ebből nagyjából 2 órát töltöttünk hangulatos erdei fogadókban, kávézással és beszélgetéssel. A kávé ebben az esetben az esőkabátot pótolta.

2023. augusztus 8., kedd

Mostnica - szurdok újra esőben

Szerintem ez Szlovénia legklasszabb szurdokvölgye. Igaz eddig még csak háromban jártam, a Vintgar és a Tolmin-szurdokban, de azok túlságosan kiépítettek és túl sok az ember. 

Itt vadregényes, érintetlennek tűnő erdőben sétálunk, néhol a sebesen vágtató folyó felett 10 méterrel vezető ösvényen, majd egészen a folyó partjáig lemerészkedhetünk. Számtalan vízesés, zöld, majd kék  víz, habos hullámok, békésen szétterülő folyó látványa  váltakozik az út során. 

Érintetlen táj

Nincsenek pallók, és láncok, deszkák és korlátok. 
Néhány híd ível át a folyó felett, jó onnen lenézni a mélyben száguldó vízre. 
Még nem sikerült napsütésben végigjárni a szurdokot, de szerintem igazán jól áll neki az eső. Misztikus hangulat alakult ki, ahogy a vízpára bebújt a fák közé. 


Vízesések, zúgók


A víz a sziklákba sok helyen vájt járatokat, alagutakat, üstöket, öblöket, változatos formák alakultak ki.


A folyó a magasból







A szurdok végén a fogadó mögött láthatóvá válnak a hegyek. itt kezdődik a Voje-völgye. A fogadóban finom az erdei gombaleves és az áfonyás pite. 




2022. augusztus 21., vasárnap

Tolmin-szurdok

Másnap reggel korán ébredtem. Abban biztos voltam, hogy Bohinj felé nem megyünk innen többet a tegnapi kalandunk után, pedig nagyon szerettem volna végigjárni a Mostnica-szurdokot az igazi úton. Párom javasolta, hogy ma pihenjünk, hiszen fáj a lábam, ő meg tegnap tulajdonképpen kitúrázta magát, akár hetekig ellene hegymászás nélkül. Nagy kerek szemekkel néztem rá, csak nem képzeled, hogy egy ilyen helyen itthon maradok? Hívnak a Hegyek! No de azért kinéztem egy könnyebbnek és rövidebbnek tűnő útvonalat. A Tolmin-szurdokba megyünk! - jelentettem ki - a bejáratnál van kávézó. Ez számára is csábítóan hangzott, így nekiindultunk.

Isonzo és Doberdo csata emlékhely

Egy óra autókázás után le is parkoltuk a kocsit az I. világháborús hősök nyughelye mellett, és megszemléltük a temetőt. 

1915 és 1917 között Olaszország és az Osztrák-Magyar Monarchia közötti harcok színtere volt a Soca (Isonzó) folyó vidéke és Doberdo. Az olaszok 11 alkalommal próbálták áttörni a monarchia  védelmi állásait, de mindannyiszor kudarcot vallottak. Az állóháborúban 550 ezer osztrák és magyar, valamint 1 millió olasz katona esett el. Végül a monarchia csapataihoz német katonák is csatlakoztak, ami végre eldöntötte a csata sorsát. Ekkor sikerült áttörni az olaszok védelmi vonalát, és megszerezni a kívánt területeket.   Tolmin volt a csata legfontosabb hídfőállása. 
A környék tele van a  harc  emlékeivel, Kobarid körül egy egész körtúrát építettek erre a tematikára. 
Ebben a temetőben az osztrák-magyar katonák névtelen síremlékei sorakoznak. Önkénytelenül is elcsendesedtünk, szinte tapintható volt a levegőben a régi idők szomorúsága a békés idilli táj ellenére is. 
Továbbsántikáltunk a jelzett úton a szurdok irányába, amit negyed óra alatt el is értünk.  Általában nem tetszettek Szlovénia házai, de az alábbi fotón lévő épület  nagyon illett a táj hangulatához. 
Mintha már sárgulnának a lombok. Lehet, hogy csak a szárazság miatt? Bár itt az avarszőnyeg normális nyár végi avarszőnyeg volt, nem úgy, mint nálunk. 


Tolmin-szurdok


A szurdok parkolójánál tényleg ott állt a kis vendéglő, megkávéztunk, majd a pénztárnál mérsékelt sorbanállás után leperkáltunk fejenként 10 eurót, és beléptünk a beléptetőkapun. A tömeg meglepően nem volt nagy, Vintgar-szurdokos emlékeim alapján sokkal rosszabbra számítottam. Jó néhány lépcsőn leereszkedtünk a  folyóhoz, ahol sokan pihentek a vakítóan fehér sziklákon, néhányan fürödtek a jéghideg (kb 10 fokos), kristálytiszta vízben. 



A szurdoknak több ága is van, olyan, mintha egy 9 karú polip  karajain tekerednénk be a sziklák közé. Eltévedni, vagy kihagyni valamelyiket szinte lehetetlen, minden ki van táblázva,  sorszámmal van ellátva.  
A hegyfalak között pedig  hidakon és egy függőhídon lehet átkelni. 
Szép íveket vájt a mészkőbe a víz.

Egy régi ősi órás kacsa megkövült úszóhártyás lábfeje... (Nehogy elhidd!)

Nem is értem, hogy tudja az áramlás ilyen szabályos téglalap formába rendezni a víz alatt a lehullott leveleket. 

Jobbra a barna kövek mellett a sziklák alatt van egy üreg. Onnan 20 fokos termálvíz tör elő a földből.
 Bár Szlovéniában is sok hőforrás akad, a Júliai-Alpokban ez mégis ritkaságnak számít. 


Medve- szurdok (Medvedova Glava)


A szurdok egyik ága a Medve-szurdok. Ez itt a két folyó találkozása.

A mediterrán éghajlat és a szurdok mélysége, valamint a magas páratartalom  miatt buja növényzet fedi a sziklaoldalakat. 
A folyó felülről.

A szurdok erről a két sziklafal közé ékelődött szikláról kapta a nevét. Olyan, mintha egy medve feje lenne. Még a növények is a haja, a szeme a nyelve és az orra helyére nőttek. 
Kis vízesés felülről. 

A távolban már látszik a közeledő esőzóna. 
Hamarosan nyakunkba kaptuk a vihart. Erős széllökésekkel és ferdén  hulló esővel érkezett az zápor. 


Azért még lőttem egy képet a szurdokról az Ördög-hídról (Hudicev Most). El sem tudom képzelni, hogy építhették ide ezt a hidat, ilyen szédítő magasságba a szurdok fölé! Pedig a túraleírások szerint Szlovénia tele van nagy magasságba épített, szűk sziklaszorosokat összekötő építményekkel, és mindent Ördög-hídnak hívják. 

Végül a híd mögötti alagútban vártuk, hogy kicsit csillapodjon a vihar. 
Látvány a hídról a Tolminka folyóra. 

Még esőben lesántikáltunk a hegyről, és beültünk száradni és enni  egy jó levest az ominózus  kávézó-étteremben. 


2025. július 5., szombat

Mostnica szurdok - ezúttal napfényes időben

Legnagyobb meglepetésemre idei szlovéniai nyaralásunkkor egyetlen csepp eső sem esett! Még a Mostinicában sem, ahol eddig kétszer is jártam, mindkétszer zuhogott. Reméltem, hogy a korai indulás Budapestről azt eredményezi, hogy ezúttal eljutunk a Voje-völgyén át a vízesésig. 

Így is lehetett volna, de ehelyett inkább 3 órát töltöttünk Maribor után egy dugóban, illetve a dugót kikerülő hegyi ösvényeken. Így késő délutánra értünk Stara Fuzinába, ahol megküzdöttem a Rettenetes Parkolóautomatával, majd szép délutáni fényekben vágtunk neki a szurdoknak. Egész más arcát mutatta így! 




Nem siettünk, felmásztunk minden sziklára, megbámultuk a kis zúgókat, csodálltuk a htalmas vízmosta üstöket, sziklaíveket, madáritatókat, a sziklákat színező mohát és fényeket. Figyeltük a víz hullámainak játékát lábainknál. 






Mire elértük az út felét, a szurdok tetején a menedékházat, késő délutánra járt az idő. A család leszavazta a még plusz 6 km-t és inkább az esti tóban fürdésre szavazott, így megadtam magam a közakaratnak, és visszafordultunk.