Másnap reggel korán ébredtem. Abban biztos voltam, hogy Bohinj felé nem megyünk innen többet a tegnapi kalandunk után, pedig nagyon szerettem volna végigjárni a Mostnica-szurdokot az igazi úton. Párom javasolta, hogy ma pihenjünk, hiszen fáj a lábam, ő meg tegnap tulajdonképpen kitúrázta magát, akár hetekig ellene hegymászás nélkül. Nagy kerek szemekkel néztem rá, csak nem képzeled, hogy egy ilyen helyen itthon maradok? Hívnak a Hegyek! No de azért kinéztem egy könnyebbnek és rövidebbnek tűnő útvonalat. A Tolmin-szurdokba megyünk! - jelentettem ki - a bejáratnál van kávézó. Ez számára is csábítóan hangzott, így nekiindultunk.
Isonzo és Doberdo csata emlékhely
Egy óra autókázás után le is parkoltuk a kocsit az I. világháborús hősök nyughelye mellett, és megszemléltük a temetőt.
1915 és 1917 között Olaszország és az Osztrák-Magyar Monarchia közötti harcok színtere volt a Soca (Isonzó) folyó vidéke és Doberdo. Az olaszok 11 alkalommal próbálták áttörni a monarchia védelmi állásait, de mindannyiszor kudarcot vallottak. Az állóháborúban 550 ezer osztrák és magyar, valamint 1 millió olasz katona esett el. Végül a monarchia csapataihoz német katonák is csatlakoztak, ami végre eldöntötte a csata sorsát. Ekkor sikerült áttörni az olaszok védelmi vonalát, és megszerezni a kívánt területeket. Tolmin volt a csata legfontosabb hídfőállása.
A környék tele van a harc emlékeivel, Kobarid körül egy egész körtúrát építettek erre a tematikára.
Ebben a temetőben az osztrák-magyar katonák névtelen síremlékei sorakoznak. Önkénytelenül is elcsendesedtünk, szinte tapintható volt a levegőben a régi idők szomorúsága a békés idilli táj ellenére is.
Továbbsántikáltunk a jelzett úton a szurdok irányába, amit negyed óra alatt el is értünk. Általában nem tetszettek Szlovénia házai, de az alábbi fotón lévő épület nagyon illett a táj hangulatához.
Tolmin-szurdok
A szurdok parkolójánál tényleg ott állt a kis vendéglő, megkávéztunk, majd a pénztárnál mérsékelt sorbanállás után leperkáltunk fejenként 10 eurót, és beléptünk a beléptetőkapun. A tömeg meglepően nem volt nagy, Vintgar-szurdokos emlékeim alapján sokkal rosszabbra számítottam. Jó néhány lépcsőn leereszkedtünk a folyóhoz, ahol sokan pihentek a vakítóan fehér sziklákon, néhányan fürödtek a jéghideg (kb 10 fokos), kristálytiszta vízben.
A szurdoknak több ága is van, olyan, mintha egy 9 karú polip karajain tekerednénk be a sziklák közé. Eltévedni, vagy kihagyni valamelyiket szinte lehetetlen, minden ki van táblázva, sorszámmal van ellátva.
A hegyfalak között pedig hidakon és egy függőhídon lehet átkelni.
 |
| Egy régi ősi órás kacsa megkövült úszóhártyás lábfeje... (Nehogy elhidd!) |
 |
| Nem is értem, hogy tudja az áramlás ilyen szabályos téglalap formába rendezni a víz alatt a lehullott leveleket. |
 |
| Jobbra a barna kövek mellett a sziklák alatt van egy üreg. Onnan 20 fokos termálvíz tör elő a földből. Bár Szlovéniában is sok hőforrás akad, a Júliai-Alpokban ez mégis ritkaságnak számít. |
Medve- szurdok (Medvedova Glava)
A szurdok egyik ága a Medve-szurdok. Ez itt a két folyó találkozása.
A folyó felülről.
A szurdok erről a két sziklafal közé ékelődött szikláról kapta a nevét. Olyan, mintha egy medve feje lenne. Még a növények is a haja, a szeme a nyelve és az orra helyére nőttek.
Kis vízesés felülről.
Azért még lőttem egy képet a szurdokról az Ördög-hídról (Hudicev Most). El sem tudom képzelni, hogy építhették ide ezt a hidat, ilyen szédítő magasságba a szurdok fölé! Pedig a túraleírások szerint Szlovénia tele van nagy magasságba épített, szűk sziklaszorosokat összekötő építményekkel, és mindent Ördög-hídnak hívják.
Látvány a hídról a Tolminka folyóra.
Még esőben lesántikáltunk a hegyről, és beültünk száradni és enni egy jó levest az ominózus kávézó-étteremben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése