Séta a Vintgar-szurdokban

Hom és Boršt közötti sziklafalak között hömpölygő zöld Radovna folyó ezen szakaszát csak 1891-ben fedezték fel, mivel száraz lábbal addig gyakorlatilag megközelíthetetlen volt. Ma fából készült dongaút vezet egyenesen a folyó fölött 1,6 km hosszan. Nekem hazánk varázslatos Dera-szurdokát juttatta az eszembe, kb. 10-szeres nagyításban...

A szurdokba belépőjegyet kell venni, melynek ára 5 euro. Ennek ellenére hosszú emberkígyó araszolt a szűk úton, sokszor alig tudtunk elhaladni a szembejövők  mellett. 

A látvány azonban kárpótolt mindenért! Csoszogtunk és bámultunk, bámultunk és fotóztunk.  Leginkább folyó színeit és zúgóit.

Elérve a mesterséges gátat - mely egy vízműhöz tereli a vizet -5 méter magas lezúduló vízoszlopban gyönyörködhetünk. Innentől kezdve a folyó a kissé a fák takarásában, mélyebben folytatja útját, hogy a szurdok végén 16 méteres magasságból a mélybe vesse magát.

Íme a  Šum  vízesés:

Innen ugyanezen az úton juthatunk vissza a kiindulási pontunkra, másik irányból is megszemlélve az utat, újabb kincseket fedezhetünk fel, amit esetleg idefele észre sem vettünk.
Türelmes emberek valóságos kavicstorony erdőt építettek a folyó partjára.

  Persze a virágok mellett itt sem tudtam tétlenül elmenni, lencsevégre kaptam őket:

 Kétféle kis madár is röpködött a víz fölött. A bal oldali a vízirigó. Hihetetlen ügyességgel bukik le a víz alá és akár perceket is eltölt ott vízi bogarakra vadászva. A jobb oldali, színesebb karcsúbb madárka pedig a hegyi billegető hím. Párjával kergetőztek előttünk, mi meg árgus szemekkel figyeltük, mikor ülnek meg egy pillanatra valamelyik közeli sziklán. Persze túl messze voltak, és túl kicsik az objektívjeinkhez képest mégis örültünk, amikor lencsevégre kaptuk őket!