Szuperhód

A lábak

A hód hátsó lábujjai között teljes úszóhártya feszül. Ennek köszönhetően a hátsó lábak hatalmas felületű „evezőként” működnek, amelyekkel a hód gyorsan és hatékonyan képes hajtani magát a vízben.

A fogak

A hódok metszőfogainak elülső felszínét kemény, vasban gazdag zománcréteg borítja. Ez adja a fogak jellegzetes, sötét narancssárga színét. A metszőfogak, mint a régcsélóknak általában, egész életük során megállás nélkül nőnek, ezért folyamatosan rágnia kell valamit. A fogak hátsó része puhább dentinből áll. Amikor a hód kemény fát rág, a hátsó dentinréteg gyorsabban kopik, mint a vasalt elülső zománc, így a metszőfogak vége mindig vésőéles marad.

Alsó metszőfog oldalról. 

A nyelv

Érdekesség, hogy a hódok képesek a szájuk belső bőrlebenyeit (az ajkaik hátsó részét) összezárni a metszőfogaik mögött. Atökéletes zárásban a nyelvük is a segítségükre van. Ez lehetővé teszi számukra, hogy a víz alatt is ágakat rágjanak vagy szállítsanak anélkül, hogy víz jutna a torkukba vagy a tüdejükbe.

A bajusz

A hód bajusza nem csupán szőrzet, hanem egy rendkívül finom és összetett érzékelőrendszer, amely a sötét, zavaros vizekben és a koromsötét hódvárakban való tájékozódásban segíti.

A bajusz kiterjedése nagyjából megegyezik a hód fejének és testének szélességével. Ez segít az állatnak felmérni, hogy befér-e egy szűk víz alatti járatba vagy sziklarésbe, megelőzve, hogy beszoruljon.

A farok

Bár a hód farka pikkelyesnek tűnik, a borítása valójában kemény, szarusodott bőrből és apró, lapos pikkelyszerű képződményekből áll, amelyek között elvétve finom szőrszálak bújnak meg.

Úszás közben a hód főként a hátsó lábaival hajtja magát, a farkát pedig kormánylapátként használja az irányváltáshoz és a merülési szög beállításához. 

Nehéz ágak cipelésekor a farok ellensúlyként segít megőrizni az egyensúlyt.

Amikor a hód a hátsó lábaira áll, hogy fát rágjon vagy építkezzen, a farkát a földre támasztja. Ez a hárompontos alátámasztás elengedhetetlen stabilitást biztosít számára.

Ha a hód veszélyt észlel, a farok széles felületével akkorát csap a víz felszínére, mint egy puskalövés. Ez a hangjelzés messzire elhallatszik, és azonnal figyelmezteti a család többi tagját, hogy merüljenek a biztonságot nyújtó víz alá.

A farok dúsan hálózott érrendszerrel rendelkezik. Meleg időben vagy intenzív fizikai munka során a hód több vért áramoltat a szőrtelen farokba, így a felesleges hőt a vízen vagy levegőn keresztül leadja.

A hód a farkában jelentős mennyőségű zsírt képes elraktározni a szűkös téli hónapokra, így a farok vastagsága az évszakoktól és az táplálékkínálattól függően változhat.

Ezen az oldalon további érdekes információkat olvashatsz a hódok életéről, elterjedésükről.

Réti farkaspók és a kikericsek

A fák még sötéten keretezték a rétet, de lombjuk felett már világosodott az ég. A mezőn apró harmatcseppek telepedtek a kikericsekre, az erdő mély csendjét pedig időről időre a távolból érkező szarvasbőgés szakította meg. A szél sem rezdült.

A farkaspók még az éjszakai vadászat lázában égett. Szaporán szaladt hosszú lábain, miközben potrohán ezernyi kölyke lapult. Két óriási szemével hirtelen észlelte, amint hatalmas lábak közelednek felé minden irányból. Hol balra kanyarodott, hol jobbra keresett szabad utat. Könnyedén mászott fel a fűszálakra, amelyek alig hajoltak meg a súlya alatt, végül az egyik fűcsomó tövében lapult meg.

„Elkéstem” – gondolta, amint egy erős fénysugár vakította el mind a nyolc szemét. – „Felkelt a nap.”

Ám a fénysugár hamar eltűnt, körülötte azonban egyre több árnyék gyülekezett. Újra menekülni próbált, és felmászott egy rózsaszín virágra, hogy körülnézzen: merre is kellene mennie? 

Aztán megint nekivágott. Fürgén haladt a talajba vájt otthona felé, míg végül eltűnt a függőleges járatban. Végre biztonságban van, megnyugodhat.

___________________

A réten pedig nekiálltunk a fotózásnak. Ameddig a szem ellátott, mindenfelé őszi kikerics borította a kaszálót. A  fotózást ezúttal Kaszás Norbert segítette, elképesztő türelemmel és sok jó tanáccsal látott el minket. Minden percét nagyon élveztem ennek az alkalomnak. Külön köszönet Norbinak az elképesztő törődésért. 

Egy virág, három háttér, három hangulat. 

 

Egy multiexpo próbálkozás. 

Később Norbival teljesen újragondoltuk a képet, megmutatta, hogy lehetne másképp kiemelni a szép fehér, talajon fekvő kikerics szárakat. Sajnos a talaj színét mégsem sikerült teljesen eltüntetni, csak PS-sel tudnám megoldani, ezért is kísérleteztem a multiexpoval. Korábban sosem gondoltam arra, hoyg egyetlen kép beállítása ennyi időbe kerülhet és ilyen aprólékos szöszölős munkát jelent. A fotózás végére agyilag is jól elfáradtam. Nagyon tanulságos volt. 

Pillanatképek a Beliczay-szigetről - szeptember

Az öböl gát felöli oldala egyrá apokaliptikusabb látványt nyújt. A hódok rágta fák nem bírták az aszályos időszakot. 

A Duna vízszintje néha pár centit megemelkedett, de csak azért, hogy utána annál alacsonyabbra süllyedjen újra vissza. 

A hódvár környékén zajlik az élet. A hódok biztonságos járatot építettek a hódvár bejáratától a vízig. 

Felhős reggel a Duna felett. 

Csomós palka. Eddig még nem láttam errefelé ezt a növényt.

A csomós palka folyók és patakok nyílt zátonyain, homok- és iszappadjain, időszakos vízállásokban, mocsárréteken és hullámtereken él. Gyakran pionír  növényként elsőként jelenik meg a frissen lerakódott, nedves folyóiszapon vagy a visszahúzódó árvizek után szabadon maradt területeken. Most leginkább a kiszáradó tómedrekben találtam néhány tövet. 

Sűrű, bojtos gyökérzetével megköti a laza folyóparti homokot és iszapot, így csökkenti a talajeróziót. Emellett a mocsári növényzet részeként hozzájárul a vizek természetes öntisztulásához.

Ártéri erdei hangulat füzikével. 

Seregély

Jégmadár sziluett. Egyre többször ül be a hódvár körüli ágakra. 

Végre megjelentek a gévagombák!

Csúszka

A csúszka a lombos és kevert erdők, parkok, valamint a fás kertek elragadó, örökmozgó kis madara. A télen is nálunk maradó csúszka egész életére választ magának párt, és területüket elszántan védik együtt  minden más madárral szemben.

Atyafi

A csúszka nemcsak mozgásáról, hanem hangjáról is azonnal felismerhető. Nagyon korán, már január-február környékén elkezdi tavaszi énekét, amely egy határozott, tisztán csengő, retyegő vagy füttyentő hangsor: „pü-pü-pü” vagy „tyi-tyi-tyi”. A régi népnyelvben emiatt helyenként „atyafi”-nak is hívták, mert éneke olyan, mintha egy éles füttyel szólítana meg valakit a lombkoronából.

A kis kőműves

Fészkelőhely gyanánt elhagyott harkályodvakat vagy mesterséges faodvakat választ, de van egy komoly problémája: az odú bejárata gyakran túl nagy számára, így a nagyobb versenytársak (például a seregélyek vagy a nagy fakopáncs) elvennék tőle, vagy a ragadozók könnyen hozzáférnének. A csúszka ezt úgy oldja meg, hogy sárral, agyaggal és nyállal kevert „habarccsal” leszűkíti az odú bejáratát pontosan akkorára, hogy csak ő férjen be rajta.

Az egyetlen madár, amely fejjel lefelé is tud mászni a fán

A fakopáncsok és a fakuszok is ügyesen másznak a fák törzsén, de kizárólag felfelé – a farktollaikra támaszkodva. A csúszka ezzel szemben az egyetlen olyan hazai madár, amely lefelé, fejjel lefelé is képes spirálvonalban futni a fatörzsön. Farkát nem használja támasztékként; a trükk a rendkívül erős lábaiban és a hátrafelé néző, hosszú, kampós hátsó ujjában rejlik, amellyel csodálatosan meg tud kapaszkodni a kéregben.

Téli raktárak

A csúszka nem vonul el télen, állandó madarunk. A hideg hónapokra felkészülve ősszel óriási raktárakat halmoz fel: bükkmakkot, tölgy makkot, mogyorót, napraforgómagot és fenyőmagvakat rejt el a fák kéregrepedéseibe, moha alá vagy zuzmók tövébe. Lenyűgöző memóriával rendelkezik, és a tél folyamán a legtöbb elrejtett magot képes visszakeresni.

Kemény héjú magvakat (mogyorót, makkot) könnyedén fogyaszt, pedig a csőre nem olyan vastag, mint a pintyeké. A megoldása zseniális: A magot beékeli egy fatörzs mély kéregrepedésébe (mintha satuba fogná), majd felülről, teljes testsúlyát és erős, hegyes csőrét bevetve kalapácsszerű ütésekkel szétbontja a héjat. Ez a hangos koppintás messzire hallatszik az erdőben. Én is erre a hangra lettem figyelmes, majd körülnézve észrevettem a madarat a fán. Elsőre azt hittem, harkály...

Hajnal a Tápióságban

 

A Fotósuli második terepgyakorlatát Suhayda László vezette,  a téma továbbra is a makrófotózás volt.

Napkeltés sziulettfotózással kezdtünk, ami egyáltalán nem hozott lázba. Majd harmatcseppes pókhálókkal folytattuk a sort. A végére nagyon le akartam fotózni a háló közepén vízgyöngyöket görgető kis ízeltlábút, ám sehogy sem sikerült, amit szerettem volna. Itthon aztán annyira idegesített, hogy nem tetszettek az elkészült képek,  hogy legszívesebben újra kimentem volna pókhálót keresni. 

Végül az őszi kikericses réten kötöttünk ki. Hallottam újdonságokat is a virág fotózásával kapcsolatosan, mind technikai értelemben, mind kivitelezés szempontjából. Őszintén szólva nem sok türelmem volt ahhoz az aprólékos munkához, amit a makrofotózás jelent.  A végére azonban mégis kedvem telt benne, bár a végeredménnyel ez esetben sem vagyok megelégedve, pontosabban szólva teljesen bizonytalan vagyok. 

Kodály körönd

Aki turistaként Budapesten jár, szinte biztosan végigmegy legalább egyszer az Andrássy úton, amely  a főváros talán leglátványosabb sugárútja. A kiegyezés után, gróf Andrássy Gyula miniszterelnök kezdeményezésére épült, hogy tehermentesítse a túlzsúfolt Király utcát, és elegáns összeköttetést teremtsen a belváros és a Városliget között.

Az utat pompázatos paloták és bérházak szegélyezik, ahogy pedig közeledünk a Hősök tere felé, egyre több zöld előkert bukkan fel. Az impozáns épületek és a terebélyes öreg fák lombkoronája együtt adja az Andrássy út különleges, patinás hangulatát.

Mindig nagy csodálattal mentem végig ezen az úton, most azonban lehetőségem nyílt egy egészen más nézőpontból is megismerni: a nemrég felújított Hübner-udvar egyik tornyából nézhettem körül Budapest felett. Számomra különösen személyessé tette a látogatást, hogy a tornyok helyreállításához szükséges statikai terveket a testvérem és cége készítette. 

A körönd épületei utcaszintről is látványosak, a magasból azonban egészen más arcukat mutatják. Fentről kirajzolódik a körönd szabályos formája, jobban érvényesül a négy palota elhelyezkedése.

A Kodály körönd éppen ott fekszik, ahol az Andrássy út városiasabb része fokozatosan átadja helyét a kertes villáknak és palotáknak. A kör alakú teret négy monumentális bérpalota fogja közre. Díszes homlokzataikkal, tornyaikkal, íves vaskerítéseikkel és előkertjeikkel kissé olyanok, mintha négy kastély őrizné a sugárút kereszteződését.

A Hübner-udvart az 1880-as években Bukovics Gyula tervezte Hübner Nándor építési vállalkozó számára. A második világháborúban bombatalálat érte: két tornya és hátsó részének egy része elpusztult. Az épület hosszú évtizedekig csonkán állt, a közelmúltban azonban átfogóan felújították, és az elveszett tornyokat is újjáépítették. Kár, hogy az indiai étterem neon felirata továbbra is ott éktelenkedhet a neoreneszánsz épület homlokzatán. 

Mire felértünk az épület tornyába a nap épp eltűnt  a háztetők felett.  A megszokott épületek ebből a magasságból hirtelen egy nagyobb városi díszlet részeivé váltak.  

Különösen érdekes volt felülről látni a körönd többi palotáját. Szemben áll a 2014-ben súlyos tűzkárt szenvedett Vasutasház is, amelynek teteje és felső szintje szinte teljesen elpusztult. Azóta ezt az épületet is helyreállították, a magasból kölönösen látványos volt a homlokzata. 

A körönd  egyik legfeltűnőbb háza a színes, gazdagon díszített homlokzatú, úgynevezett sgrafittós ház. Ennél a technikáná több, eltérő színű vakolatréteget hordanak a falra, majd a még friss felső réteget minták szerint visszakaparják. Így előtűnik az alatta lévő, más színű vakolat, és rajzos, gyakran figurális díszítés keletkezik. Nem lesz egyszerű felújítani ezt az épületet!  

Ezzel átellenben álló épületben élt Kodály Zoltán. 

Ahogy leszállt az est  az éjszakai háztetők sötétje fölött szépen kirajzolódott a kivilágított Gellért-hegy, az Országház, a Bazilika, a Halászbástya, a Budai Vár és az óriáskerék, a másik irányban a Hősök tere és a Vajdahunyad vára is. A észak-nyugat felé a MOL Campus tornya magasodott, tetején vörösen villogó jelzőfényekkel.

Sokszor jártam már az Andrássy úton, de ezen az estén mégis úgy éreztem, mintha most látnám először.