A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hegy. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hegy. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. szeptember 28., vasárnap

Változások

Mišelj vrh csúcsa a szállásról

Az életben egyetlen biztos van: a változás. Állítólag ezt maga a nagy Herakleitos is megfogalmazta, emígyen: "Az egyetlen állandó a változás maga."

Nem akarok filozófia mélységekbe merülni itt a blogon a téma kapcsán, csak néhány kép erejével szeretném megmutatni, alig néhány perc, óra, vagy egyetlen nap alatt hogyan tud megváltozni a táj arculata, hangulata az időjárás változásai alapján. 

Öröm vot nézni, elmerelülni a fény játéka által generált látvány változásában. 

A képek délután 4 és reggel 8 óra között készültek, van olyan, ami között csak 5 perc a különbség. 

Nem sikerült mindig ugynabbol a szögből, pozícióból fotózni, ennyire nem voltam tudatos. A képkivágásokat sokszor épp az akatuális fényviszonyok, felhő-átvonulások is befolyásolták. 

Látvány a Hét tó völgye sziklavonulatai felé




Napkelte a Triglav csúcsa felett 




Úton felfelé és másnap lefelé 






2018. április 1., vasárnap

13+1 érdekes sziklaalakzat Magyarországon

A természet erői izgalmas sziklaképződményeket hoztak létre az évmilliók során. Némelyiket a föld belső ereje, vulkánok, földrengések alapították, másokat a víz ereje formálta. Karsztforrások, patakok, eső. Megint mások a szél és az időjárás viszontagságai következtében, illetve az előzőek együttes hatásaként vették fel mai alakjukat.

2017. október 29., vasárnap

Az Alpok repülőről

Már sokszor repültem magas hegyek felett, de vagy felhő takarta őket, vagy sötét volt, így még sosem láttam milyenek.



2017. augusztus 26., szombat

A hegy szelleme

Öröm és bánat.
Boldogság és szívbéli nagy fájdalom.
Arra születtél, hogy boldog legyél. Azt keresed, ami örömmel tölt el. 
A bánatot, a fájdalmat pedig megpróbálod elkerülni, lehetőleg nem is beszélni róla.
Pedig a bánat jó.
A szomorúság, a lelki fájdalom segít előre lépni. Változni. Azt jelzi, hogy valami elmúlt és valami másnak, újnak kell következnie.
De az irányt saját magadnak kell megtalálnod. Ezek lesznek a válaszaid az életed kérdéseire.
Ez leszel TE.
Az öröm megerősít, a bánat előre lendít, ha jól bánsz vele.
A boldogság pedig ennek a kettőnek a dinamikus, egymást alakító egysége, örökké változó állapot.
Vagy nem.

2017. július 19., szerda

Studor hegy arcai

Nyaralásunk alatt úgy adódott, hoyg a Studor hegy közelében volt a szállásunk. Így reggelente, amíg a többiek aludtak kisétáltam a hegyhez és minden nap lefotóztam.
Vihar előtt, szivárvánnyal. A fotózáskor nem is vettem észre a szivárványt, csak amikor a panorámaképet összetettem a gépen.

Szaturnusz a gyűrűjével.

Legyen egy napfényes is

Kávé, vagy nem kávé? - ez itt a kérdés!

Párom kedvenc időtöltése hogy egy-egy kávézóban akár órákat is elücsörög, elmélázva az élet dolgain. Én azonban egyáltalán nem iszom kávét, és az ott töltött átlag 5. perc után rángani kezd a lábam, és mehetnékem támad. Irány a hegyek, vagy a vízpart, vagy mindegy, csak ki a természetbe! Így aztán már kapcsolatunk elején megállapodtunk abban, hogy a békesség kedvéért ő marad a kávézókban, én pedig megyek a hegyekbe, aztán majd este elmeséljük... 

Kávé és az eső a Mostnica-szurdokban


Most viszont úgy alakult, hogy együtt mentünk nyaralni, családilag, mégpedig Szlovéniába, a Bohinj-tó környékére, és a súlypontot a kirándulásokra gondoltam helyezni. Így aztán, amikor elindultunk meghódítani a Mostinca-szurdokot, senki nem emlegetett kávét. Ragyogó napsütésben, jókedvűen indultunk a hegynek Stara Fuzinából. Az esőkabátokat javaslatomra a kocsiban hagytuk, minek cipelni? 
Hamarosan egy hídon átkeltünk a patak fölött és egyre meredekebb kaptatón haladtunk. Vártuk az útleírások alapján beígért hihetetlen alakzatúra mosott sziklák között kanyargó fantasztikus zöld vizet, de a folyó mélyen a lábunk alatt kanyargott. Kb. 1 óra séta után elértünk egy útelágazáshoz. Ekkor jöttünk rá, hogy nem a megfelelő úton jöttünk: valóban közvetlen a Mostnica két oldalán  vezetett volna a turistaút, de valahogy eddig egyik kirándulásunkkor sem sikerült megtalálni a kopott és következetlen jelzéseket. ( a jelzések teljesen ötletszerűen váltanak pirosról sárgára, majd vissza, ritkán vannak elhelyezve, és az elágazásokban szinte soha, viszont ahol van, ott meglehetősen kopott. Csak a Vintgar-szurdokban nem tévedtünk el, de ott egyetlen, egy ember széles dongaút vezet végig a folyó fölött.) Így viszont spóroltunk fejenként 3 eurót, ennyi lett volna a belépő, ha a megfelelő úton jövünk.
Nos az elágazásnál folytattuk volna az utunkat a Voje-völgye felé, amikor leszakadt az ég. Először persze annak rendje-módja szerint csak figyelmeztetett, hogy esni fog. Mivel épp egy menedékházhoz értünk, így bementünk és rendeltünk - egy kávét. A kávé gyakorlatilag a bőrig ázástól mentett meg minket, 1 órán keresztül zuhogott, mintha dézsából öntenék. Majd újra kisütött a nap és kavargó felhők között folytattuk utunkat a Voje-völgyén át a vízesésig.
Kedvenc helyem ez a rét volt. A közepén megálltam, körülöttem hegyek és a hegyekbe akadt felhők minden irányban! Csodálatos érzés volt!
Néhány 10 méterrel a vízesés előtt fordult egyet a vihar kedve, és újra nyakunkba próbált zúdítani egy lavórnyi vizet, de éppen egy hangulatos kis vendéglőhöz érkeztünk, ahol újfent kávét rendeltünk. Innen már csak tényleg néhány lépés volt a vízesés, amit már igazán dobogó szívvel és száraz ruhával csodáltunk meg. 
Visszafelé végre a folyó partján sétáltunk a megtalált úton, ámde ekkor az eső csendesen újra szemerkélni kezdett, így a vízmosta sziklák élményt egész rövidre fogtuk. 
A 12 km-es utat 6 óra alatt tettük meg, ebből nagyjából 2 órát töltöttünk hangulatos erdei fogadókban, kávézással és beszélgetéssel. A kávé ebben az esetben az esőkabátot pótolta.

2017. április 21., péntek

Hegyek mindenütt - Bihar-hegység

Erdélybe érkezésünk napján esős, hideg idő fogadott, és másnap is sapkát, sálat, téli bakancsot húztunk, úgy próbáltuk megközelíteni a Pádis-fennsíkot. Havas, járhatatlan utak fogadtak minket,  hiába próbáltuk megközelíteni a számtalan beígért látványosságot, térdig érő hóra nem számítottunk április közepén. 
Így  néhány próbálkozás után feladtuk a kísérletezést.
Kárpótlásul az útról számtalan kilátópontról csodálhattuk a felhők közül kibukkanó tájat. órákig álltunk az út szélén, lestük a felhők vonulását, figyeltük a természet fényjátékát, hova esik vajon legközelebb egy kis napfény!




2015. augusztus 20., csütörtök

Madonna di Monte Castello és a hegycsúcs

Szokásos reggeli sétánkra indultunk lányommal, találomra kiválasztva az irányt. Hagytuk magunk meglepni, és bíztunk abban, hogy valami jó helyre bukkanunk. Pár perc autókázás után megpillantottunk egy táblát: "Madonna di Monte Castello". Éreztük, hogy épp ezt kerestük, követtük hát az irányt, és hamarosan le is parkoltunk a kegyhely felé vezető út alján. Innen közel fél órás kanyargósan emelkedő meredek út vezetett a templomhoz, az utat Jézus életét bemutató festmények szegélyezték: a hegy lábánál a jászolban fogadta a királyokat, a keresztre feszítésnél éreztük, hogy nem lehetünk messze, a mennybemenetel után már valóban célegyenesbe jutottunk.
A kegyhelyet a 17. században egy vár maradványaira emelték. Az idők folyamán többször átépítették, több épületet is emeltek köré, sőt egész új építésű részeit is felfedezhettük a komplexumnak. Talán ezért van az, hogy a templom belülről sem mutatott egységes képet, számtalan stílusú szobor és freskó díszítette, egyáltalán nem volt harmonikus a látvány.
Innen egy kálvária út vezetett tovább a hegycsúcson álló kereszthez. Meredek hegyi kaptatón lépkedtünk felfelé, az egyik kanyar után -meglátva az előttünk álló utat - egymásra néztünk: Menjünk még? 
Szerencsére mentünk, mert hamarosan egy kilátóponthoz értünk, Ahonnan megcsodálhattunk a kolostort és  háttérben a Garda-tó kékségét.
Ezért a látványért igazán megérte!
Szédítő volt a mély, fényképezőgépem mögé bújva éreztem csak magam biztonságban.

Az út menti sziklafalakon megfigyelhettük a fiatal lánchegység kialakulásának jól kivehető nyomait. Engem teljesen elbűvölt a látvány.
 Vajon mit kérdez a hegy?
Az alábbi virágnak sárga változatával Magyarországon is találkoztam (sárga hagyma), de ebben a színben itthon még nem láttam.A neve szarvas hagyma, és állítólag nem sok köze van a sárga hagymához attól eltekintve, hogy pont úgy néz ki, csak a színe más.
Újra a ciklámen...