Kávé és az eső a Mostnica-szurdokban
Kedvenc helyem ez a rét volt. A közepén megálltam, körülöttem hegyek és a hegyekbe akadt felhők minden irányban! Csodálatos érzés volt!
Szerintem ez Szlovénia legklasszabb szurdokvölgye. Igaz eddig még csak háromban jártam, a Vintgar és a Tolmin-szurdokban, de azok túlságosan kiépítettek és túl sok az ember.
Itt vadregényes, érintetlennek tűnő erdőben sétálunk, néhol a sebesen vágtató folyó felett 10 méterrel vezető ösvényen, majd egészen a folyó partjáig lemerészkedhetünk. Számtalan vízesés, zöld, majd kék víz, habos hullámok, békésen szétterülő folyó látványa váltakozik az út során.
Másnap reggel korán ébredtem. Abban biztos voltam, hogy Bohinj felé nem megyünk innen többet a tegnapi kalandunk után, pedig nagyon szerettem volna végigjárni a Mostnica-szurdokot az igazi úton. Párom javasolta, hogy ma pihenjünk, hiszen fáj a lábam, ő meg tegnap tulajdonképpen kitúrázta magát, akár hetekig ellene hegymászás nélkül. Nagy kerek szemekkel néztem rá, csak nem képzeled, hogy egy ilyen helyen itthon maradok? Hívnak a Hegyek! No de azért kinéztem egy könnyebbnek és rövidebbnek tűnő útvonalat. A Tolmin-szurdokba megyünk! - jelentettem ki - a bejáratnál van kávézó. Ez számára is csábítóan hangzott, így nekiindultunk.
Egy óra autókázás után le is parkoltuk a kocsit az I. világháborús hősök nyughelye mellett, és megszemléltük a temetőt.
![]() |
| Egy régi ősi órás kacsa megkövült úszóhártyás lábfeje... (Nehogy elhidd!) |
![]() |
| Nem is értem, hogy tudja az áramlás ilyen szabályos téglalap formába rendezni a víz alatt a lehullott leveleket. |
![]() |
| Jobbra a barna kövek mellett a sziklák alatt van egy üreg. Onnan 20 fokos termálvíz tör elő a földből. Bár Szlovéniában is sok hőforrás akad, a Júliai-Alpokban ez mégis ritkaságnak számít. |
Legnagyobb meglepetésemre idei szlovéniai nyaralásunkkor egyetlen csepp eső sem esett! Még a Mostinicában sem, ahol eddig kétszer is jártam, mindkétszer zuhogott. Reméltem, hogy a korai indulás Budapestről azt eredményezi, hogy ezúttal eljutunk a Voje-völgyén át a vízesésig.
Így is lehetett volna, de ehelyett inkább 3 órát töltöttünk Maribor után egy dugóban, illetve a dugót kikerülő hegyi ösvényeken. Így késő délutánra értünk Stara Fuzinába, ahol megküzdöttem a Rettenetes Parkolóautomatával, majd szép délutáni fényekben vágtunk neki a szurdoknak. Egész más arcát mutatta így!