A következő címkéjű bejegyzések mutatása: medvehagyma. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: medvehagyma. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. április 12., vasárnap

Medvehagymázás Diósjenő körül

Gyönyörű, tavaszi időnek ígérkezett, amikor nekiindultunk Diósjenőről a már bejáratott vidám társasággal. KI si melegedtünk, ahogy felfelé kapaszkodtunk a zöld jelzésen. 

Fiatal bükk növekszik kiszáradt anyafája tövében. Vajon honnan szerzi a tápélálékát? A szomszédos fák segítik a növekedését? 

Bükkfatapló verseny

A Gál-rétnél a Kemence - patak melletti ösvényre kanyarodtunk. Vadregényes patakvölgyben gyorsan csordogált a víz. 

Vidám társaság

A Musli-háznál megebédeltünk/teáztunk/kávéztunk. Addigra annyira hideg lett, hogy reszkettünk ültünkben. Hova lett a mai tavasz-ígéret? 
Így aztán gyorsan továbbálltunk, és nekilendültünk a hegynek a Csóványos felé. Szép rendben sorakoznak a telepített bükkös ezüsttörzsű fái. 

Belső erő és egyensúly fejlesztése thai-chi-vel. 

A bükk, ami belenőtt a sziklába. 


A Csóványos környékén még hóvirágot is találtunk. 

Keltike mezők között vitt az utunk. Ilyen rózsaszínes szélekbe hajoló fehér virágzatú keltikét még nem láttam eddig. 

Eddig alig találkoztunk túrázóval, a hegycsúcs környékén azonban megszaporodott a számuk. A kilátóban pedig nagy volt  a nyüzsgés. A legfelső szinten egy nő kapaszkodott az ajtóba, azt sikoltozta: Nem megyek ki! Egy férfi próbálta a kezénél fogva kirángatni a "Nem félelmetes, gyere már!" felkiáltással. Majd a nő átváltott pánikszerű: "Fogd a gyerek kezét!" halálsikolyba. Így aztán gyorsan kattintottam egy képet az alig ébredező tájról és gyorsan elhagytam a kilátót.
A Fultán-kereszt felé vettük az irányt. Újra néptelen utakon jártunk, a nap szépen sütött, végre nem fáztunk, pedig lefelé mentünk. 

Árválkodó vörösfenyő egy irtás közepén. (lombhullató)

Kis tó a Fultán-kereszt közelében. Nem tudom,  vajon ez is Bobmbatölcsér-tó e, de békalencse volt benne bőven. 

A Fultán-keresztnél lehuppantunk a padokra, kicsit megborzongtunk Fultán János erdész szomorú véget ért történetén, majd békésen napfürdőztünk. Végre melegen sütött a nap! 
Ez is a tavaszt jelenti. 

Úton a medvehagymás felé Diósjenő panorámája.

Kis bolyongás után meglett a medvehagymás is. 

Levezetőül még sétáltunk egyet a Sváb Sándor által 1906-ban építtetett kastély parkjának egy részén. A kastély ma a Dr. Göllesz Viktor Rehabilitációs Intzet nevet viseli.  A parkot vélhetőleg 1910-ben tervezhették. 

Egy fa a parkból


2025. március 16., vasárnap

Szürkegémmé vált bakcsó, medvehagyma vadászat esőben és majdnem gumit javítottam

Vértesszőlősön szálltunk le a vonatról, ráhajtottunk a kerékpárútra, mely egész Dunaalmásig egész jó minőségben áll a bicajosok rendelkezésére. Nagy lendülettel indítottunk, igyekeztünk mielőbb kimelegedni,  ruházatunk - enyhén szólva - nem illett az időjáráshoz. Azért egy fotó erejéig megálltunk a Derítő-tó partján. Kattintgatás közben is éreztem, hogy  kúszik be a hideg a kabát minden apró nyílásán, így jobbnak láttam tovább hajtani. Eltekertünk az Öreg-tó mellett, ahol a rossz idő ellenére meglepően sokan sétáltak. Áthajtva a városon a Fényes tanösvény mellett visz a kerékpárút, majd hamarosan az Által-ér vadregényesebb részein tekertünk. 


Meglepően hamar leértünk a Dunához. A parton a hideg ellenére is ücsörögtünk kicsit, bámultuk a folyó méltósággal hömpölygő vizét. Éreztem, hogy itt nem tudunk sokáig maradni, viszont a nap vége még messze volt. Ekkor eszembe jutott a tatabányai Medvehagyma tanösvény. Felvetettem, hogy elmehetnénk oda, Vértesszőlőstől csak 13 km. Lányom rábólintott és lelkesen útra keltünk. 


Visszafelé tekerve már messziről kiszúrtuk az Által-ér partján ácsorgó  madarat. Hatalmas, tojás alkú lény volt, elsőre úgy tippeltem, bakcsó lesz az! Közeledtünkre kíváncsian  kinyújtotta hosszú nyakát, majd jobbnak látta szárnyra kelni. Ekkor vált egyértelművé, hogy egy gyönyörű szürke gémmel van dolgunk. Kicsit előre repült, majd landolt, tőlünk kb 50 méterre. Békésen ácsorgott, míg kb. 10 méterre megközelítettük, ekkor megismételte az előbbi műveletet. Vitorlázva repült, szél ellenében, közvetlenül a kanyargó patak felett. Biztos távolságban landolt, majd ahogy közelebb kerültünk újra repülőrajtott vett, s ez így ment, csaknem egész Tatáig. 

Már többször megfigyeltem kenuzás közben a kócsagok hasonló viselkedését, és nem értem. Olyan egyszerű lenne a menetirányunkkal ellentétes irányba repülnie, és akkor végérvényesen megszabadulna bosszantó társaságunktól. De valami miatt nem így tesznek. Sőt, ebből a "felvezető" ritmusából még a szemből érkező biciklista sem tudta kizökkenteni. Kicsit sajnáltam, hoyg folyton megzavarjuk méltóságteljes ácsorgásában. Próbáltam lassan megközelíteni, lapulni, nagyobbat kerülni, mindhiába. 

Lehetséges, hogy  inkább a birodalmát akarta bemutatni nekünk?

Persze nagyon szerettem volna lefotózni, ámde nem hoztam a teleobjektívet, így itthon az AI-t kértem meg, generálja oda a képre a gémet. Kicsit veszekedni kellett vele, míg sikerült az emlékképeimhez hasonlatos, nyakát behúzó, bakcsó szerű madarat produkáltatnom vele. Az éppen landoló madárral azonban elsőre megbirkózott. Persze sokkal jobb lenne, ha saját fotó lenne az eseményről, de az én madaram olyan apró, hogy fogadjunk, észre sem veszed a második fotón!


Annyira elmerültünk a madárral való versengésben, hogy észre sem vettük, hogy beértünk a városba. Azt is csak ekkor észleltük, hogy a lányom biciklijének hátsó kereke teljesen leeresztett. Szomorúan néztem magam elé: no, ilyen csúfság! Sehol egy valamirevaló férfi! Csak nem nekem kell itt gumit foltoznom?  

Kiderült, hogy nem, Kriszti felfedezett a neten egy  kerékpárkölcsönzőt, ahol a két fiatalember épp filmet nézett a stagnáló forgalomra való tekintettel. Kérdésünkre készségesen nekiálltak kereket szerelni,  ám kiderült, a gumi nem is lukas, csak fel kell pumpálni, és kész. Amíg pumpáltak, addig óvatlanul elszpoilereztem a film végét, amitől nem voltak túl boldogok, így kétszeresen is örültek, mikor újra útra keltünk. 

Rajtunk kívül még az eső is rázendített, szitált és szemerkélt, apró szemei lebegtek a levegőben. Szinte nem is esett, hanem egyszerűen ott volt. Ennek leőnye, hogy lányom méltóztatott felvenni az esőkabátomat, így anyai szívem megnyugodhatott, nem fog halálra fagyni az egy szál pulcsijában, én azonban csak remélni tudtam, hogy a pamut nadrágom nem fogja teljesen magába szívni a vizet. 
A továbbiakban az esőve mit sem törődve tekertünk Tatabányáig, majd tovább, a medvehagymás felé. 
Az utolsó 5 km alatt az út nem vészesen, de  folyamatosan emelkedett, ráadásul egy főúton haladt, mellettünk autók zúgtak el. Nem mondom, hogy ez volt a legkellemesebb rész, de végül sikerrel abszolváltuk. Lányom ugyancsak elfáradt, a medvehagymás közepn egyszerűen levetette magát a földre, elővette maradék ebédjét és elfogyasztotta. Mindeközben tépdestem az apró  hagymaleveleket. Nem volt túl szapora munka, de végül összejött egy levesre való. 
Innen Alsógalla vasútállomás csupán 4 km, lefelé, azt céloztuk meg és reméltük, hoyg a vonatban lesz fűtés. 

Nem volt. 

Kiderült, Budapesten egy csep eső sem esett, és kétszer olyan meleg volt, mint a Gerecsében. 
Mindezek ellenére, vagy éppen ezért, remekül éreztül magunkat, úgy terveztük, kedden majd napsütésben tekerünk egyet az erdőben. 

2024. április 20., szombat

Vértes és a medvehagyma

Tatabánya melletti Síkvölgy erdő alját ellepi a medvehagyma. Fennséges látvány a záródó lombkorana  alatt hófehéren világító virágszőnyeg. Erős hagymaillat, és döngicsélő méhek és egyéb bogarok zümmögése tölti be a levegőt. 

A tanösvényen a tájékoztató táblákon - véleményem szerint - teljesen indokolatlan medvehagymával készíthető ételrecepteket olvashattam volna, ha érdekelt volna. De nem. Ehelyett belemerültem a virágok fotózásába. 

Ha már eljöttem Tatabányáig, gondoltam bóklászok egyet a környéken. Vitányvár csak egy ugrás, tavaly már amúgyis terveztem, hogy erről az oldalról is megmászom. Így nagynehezen elszakadtam a medvehagymás erdőtől, és egyre fogyatkozó mennyiségű virág között ballagtam a vár felé. 


Kihagytam néhány tavaly már meglátogatott kilátópontot, először jelzetlen erdészeti utakon haladtam, majd rácsatlakoztam az országos kékre. Ilyen szép csillaghúros erdőszélek mellett halad a kék jlezés. 

A várfalról több irányba is letekinthetünk a lábaink alatt elterülő erdőre, ami így tavasszal csodásan friss zöld színekben pompázott. 


A vár jellegzetes fája úgy tűnik kiszáradt. 

A várat valószínűleg a tatárjárás előtt építtették a Csákyak.  A törökök 14 évig ostromolták sikertelenül, majd végül mégis bevették. Ezután többször váltott gazdát a vár, míg végül Pálffy Miklós elfoglalta, és 1697-ben felrobbantotta, hogy többé ne tudja bevenni az ellen. Végül falainak köveit felhasználták a helyi házak építéséhez, a vár állapota folyamatosan romlik. Íme egy kép, hogy nézhetett ki fénykorában, itt pedig virtuális sétát tehetünk a középkori vitányvár digitálisan rekonstruált épületében és környékén. 

Vitányvár falai - az egykori lakótorony maradványa


Egy brutál legenda Vitányvár urának, Hédervári Imrének és  Krimhildának szerelméről szól. Krimhilda a szomszédos Gerencsérvár urának volt a leánya, és nem óhajtott atyja által kijelölt nemeshez menni feleségül, helyette Imre megszöktette és a várába vezette. A bősz atya szonnal ostromolni kezdte a várat, de nem tudta bevenni azt, egész addig, míg egy álnok szolga el nem árulta egy titkos folyosó létezését, ahol beosonva épp a várúr szobájába jutott, ahol egyrészt leütötte a gaz csábítót, másrészt lányát befalaztatta. Nos, mai szemmel kissé végletesnek és meggondolatlannak tűnhet a problémák ilyetén rendezése, de a középkor férfi és szülőközpontú autoriter világában tán ez mégsem volt szokatlan. Lássuk be, egy lány dolga mégiscsak a családi vagyon gyarapítása és a pozíció megerősítése házassága által.  Mindenesetre a történet bizonyára másképp alakult volna, ha egy okos feleség megeteti elébb az urát, és  ágyba viszi az ostrom előtt. 
A történet azonban szerencsére itt nem ért véget. A lányt egy kedves szolgáló egy kis ablakon keresztül ellátta élelemmel, másrészt Mátyás király fülébe is eljutott a dolog, aki, mint afféle jó kirány rögtön igazságot tenni. Gerencsér várában a lánya elvesztése és tettei miatt depresszióba esett apa fogadta, aki roppantmód megörült annak, hogy lánya még mindig él, sőt, időközben Hédervári is magához tért, így aztán nagy lakodalmat csaptak és mindenki boldogan élt tovább, gondolom teljes békében após pajtival, hisz csudába egy fejbevágással és a szerelmem befalazásával!

Ezeken tűnődve értem a Gráciák bércéhez, melynek panormája már tavaly is lenyűgözött. Ezúttal alulról közelítettem meg a sziklaperemet egy rövid, ámde  meredek ösvényen kapaszkodtam fel a dolomit sziklaperemre. 

180 fokos panorámában gyönyörködhetünk, mely a Természetjáró szerint nem valami változatos, mégis sehol egy ház, csak az éritnetlen erdő  látványa. Egyszerűen pazar! Így tavasszal a sokféle zöld talán mégis változatosabbá teszi. Felettem hollók repkedtek most is, akárcsak tavaly. 
Visszaereszkedve a völgybe a piros jelzés felé vettem az irányt. A Vörös-luk nevezetű barlangot szerettem volna megtalálni, és a közében jelzett másik kilátópontot. Végül járatlan utakon vágtam át a barlang felé. Ilyen szép zöldbe borult (salátaboglárka mező)  völgyön vezetett utam. 


Páfrányosban

A kék jelzés melletti meredélybe jelezte a Vörös-lyuk-at a térkép. Meglehetősen nehéz megközelíteni, én azért felkapaszkodtam a bejárathoz, ami alig ember méretű hasadék. Állítólag odabent még 8 méteren kereztül kanyarog az alagút, nem hívogatott, így nem másztam be. 

Elzarándokoltam a térképem által  egy sziklaperemhez jelezett kilátóponthoz. 

Innen hazafelé vettem az irányt. Először a kék jelzésen, majd egy erdészeti úton haladtam tovább ilyen szép zöld  erdőben. 

Szikla az út mentén. 


A Vértes is tele van virággal! Főleg az őzsaláta sárga levelei virítanak, találtam zászpát, hagymás fogasírt, gólyaorrt, kardos madársisak kosbort, agárkosbort, tisztesfüvet, szurokszegfűt, csak hogy néhányat soroljak a sok közül. 

2024. március 18., hétfő

Csurgó-kút, Ödön-forrás és ami közte van

Csurgó-kút látványos mészkő képződményei. 

Döbrönte falu széléről egy hangulatos erdőszéli pihenő mellől a zöld jelzésen indultunk útnak a Bittva patak felett átívelő gyalogoshídon keresztül. A patakon való átkelésre kínálkozik egy másik, sokkal nedvesebb lehetőség is: ugyanis az autóút híd nélkül vezet rajta keresztül. 

Mint az a képen is látszik, az Ödön-forrás felé vezető földút autóval és lovasszekérrel is járható, csak az első akadályt kell leküzdeni. 

Ödön-forrás

Bevallom, az Ödön-forrásig az a 2 kilométeres út nem túl izgalmas, de azért jólesett a szép, napsütéses márciusi napon a kiránduló családom aprajával és nagyjával beszélgetni, így észre sem vettük, ripsz-ropsz ott teremtünk. 
A forrás környéke nagyon megkapó, virágos, hangulatos kis tavacskával a kifolyónyílás alatt, kialakított tűzrakó hellyel, rönkházzal.
Ödön forrás legkorábbi említése 1381-ből Mánc kútja néven szerepel, és az egykori Mánchegykeresztúr nevezetű kis falu kútja volt. Mai nevét Vajda Ödön Pálról kapta, aki a Zirci Ciszterci Apátság apátja volt. 

El is határoztuk, hogy itt fogunk éjszakázni. No nem a rönkházban - melynek eredeti épületében még Fekete István is éjszakázott - , hanem a mellette lévő füves területen, sátorban.   Előtte azonban bejárjuk a környéket. 
Így tovább mentünk. Még kb. 2 km-t kellett haladni ezen a széles erdei úton, favágás zajával fűszerezve, fával megrakott utánfutós traktor dübörgött ki az erdőből, pöfögött az orrunk előtt.  
Aztán eljutottunk a kis tóig, s onnantól nagyon megváltozott az erdő és az én hangulatom is. 

Éger láperdő a Köves-patak mentén

A tavat a Köves-patak mentén duzzasztották fel, elhagyott ház, szép rét, és vadregényes erdő várt itt végre. 
Vörös acsalapu virága

Medvehagyma illat, nyugalom, napsütés és madárcsicser. Vágyhat-e ennél többre az egyszeri kiránduló? 
Nem, és mégis többet kap. Nevezetesen egy izgalmas láperdőt sok szálegyenes éger és körisfával, virágzó erdőaljával, és patakon átívelő mohás fatörzsekkel. 

A vízen vagy a kidőlt fatörzseken keltünk át, vagy térdig gázolva a vízbe, sárba süppedve, így az előbbit választottuk. 

Égerfák alulról - ilyet még nem fotóztam. 

Egy vízmosásban másztunk felfelé, az árok tetjén vaddisznókba botlottunk. Ha nem mozdulnak, észre se vettük volna őket a bokrok alatt.  Persze, ők ezt nem tudhatták, így méltatlankodva feltápászkodtak rejtekükből, és elkocogtak jöttünkre. 
 
A Bakony főként üledékes kőzetekből, dolomit, mészkő, márgából épül fel. A sekélyebb ár-apály területeken törmelékes kőzet, homokkő képződött. 
Ebben a völgyoldalban jól megfigyelhető a világossárga márga, homokkövek. 

Erdei madársóska - apró virágoskert egy kidőlt mohos fa tetején. 

Csurgó-kút

A Köves-patak mentén a zöld jelzésen érkezve a vízeséshez romantikus környezetben kialakított pihenőt találunk, esőbeállóval, padokkal, tűzrakó hellyel. Népszerű hely: majd az összes asztal foglalt volt. 
A vízesést azonban a patak mögött takarta egy szikla, ami leginkább úgy nézett ki, mint egy koponya, a két szemüreg jobbra néz, "haja" tovább nőtt, páfrányok formájában. 
Nem bírtam nyugodni, amíg ezt körbe nem járom! Míg a többiek pihengettek a padoknál, én felfedeztem a vízesést. 

A víz a hegy gyomrából egy szikla réseiből csordogál elő. Más képekkel összehasonlítva átlagosan alacsony vízhozammal. 
Kilátás a "koponya" tetejéről a vízesésre.

A Föld karsztos vidékein az édesvízi mészkövek gyakori képződménynek számítanak.  A Csurgó-kútnál a meszes kötőanyag kalcit, kvarc, dolomit és egyéb agyagásványok. A forrásnál taláható mészkövek anyagának összetétele eltérhet a vízesésnél kialakult képződmények anyagösszetételétől, melynek oka feltehetően az eltérő képződési hőmérséklet, illetve a növényi tevékenység. A forrásnál jellemzően egyenletes a hőmérséklet az év minden szakában, míg a vízesésnél a fő képződési időszak a nyári nedvesebb időszakokra tehető. 
A Csurgó-kút forrása által épített mésztufatömb és romantikus hangulatú szurdok. 

Tavaszi tőzike medvehagymával

A vízesés környékén persze medvehagyma- és virágdömping is fogadot. A szokásos tavaszi geofitonok közül kiemelném az itt nagy tömegben virágzó bókoló fogasírt. 

Ebéd után a zöld jelzésen mentünk vissza a korábbi kis tóhoz, majd a Köves-patak mentén folytattuk utunkat, medvehagyma és tőzike mezők között.


A tavaszi tőzikéknek különösen örültem, idén nem terveztem meglátogatni őket sem Csáfordjánosfán, sem a Huertlaki-tónál, sem máshol, így váratlan ajándékként könyveltem el a lehetőséget. 

Tavaszi tőzike és galambvirág ugyanazon fa tövében. 
 
Gombát sajna nem sokat találtam útközben, csupán néhány osztrák, vagy piros csészegombát, illetve  narancsos szélű szegett taplót. 
A patkon csak egy helyen kellett átkelni, de sokáig kerestük a megfelelő kidőlt fát, hogy mindezt száraz lábbal tehessük meg. A Polányi malomrom felé vettük az irányt. Egy öreg fűz társaságában találtunk rá.
 
Visszatérve a zöld kereszt jelzésre, újra a patak mellett kanyarogtunk. 
Itt a víz egy sziklafal mellett halad el. 
A sziklákkal szemközt pedig ilyen látvány tárult a szemünk elé. 
Izgalmas átkelő: egy fa épp keresztbe nőtt a patak felett. Nem tudom, emberkéz műve-e, vagy a véletlen hozta így, de mindkét oldalon stabilan a földbe süppedt a fa, és élt. Szép kényelmesen át lehetett sétálni a törzsén. 
Felkapaszkodtunk a fennsíkra, kiértünk az erdőből.  Szép, két vörös toronnyal rendelkező  házikó  állt még az utolsó fák alatt. Innentől megváltozott a táj képe. 
A látvány inkább hasonlított egy kastélykertre, mint bakonyi erdőre. Hatalmas vörösfenyők ácsorogtak csoportosan vagy magányosan a rétek között. 
Döbröntére az üdülőterület utcáján tértünk vissza, ahol a jó időnek köszönhetően rengetegen sétálgattak. 

Éjszakázás az Ödön-forrásnál

Ideje volt az éjszakai szálláshelyünk felé venni az irányt. Kiderült, a tesóm autója át tud kelni a vizen, ráadásul egy erdész azt mondta, ha ott akarunk éjszakázni, akkor behajthatunk az erdőbe, így nem kellett a cuccokkal megrakodva újra megtennünk azt a két kilométert. Urasan, autón érkeztünk. Hamar nekiláttunk a sátorállításnak, pálinkkával ünnepeltük megérkezésünket, tüzet raktunk, és jóféle paprikás krumplit készítettünk. 
Nagyon kellemes, szélcsendes idő volt, a tűz mellett nem is fáztunk. Sajna az egyik leányzó belázasodott, tesómék éjszaka hazaautóztak. Így nem hallhatták az őzek ugatását éjfélkor és a csendes eső kopogását hajnalban a sátor tetején. A reggeli madárkoncert elmaradt, helyette szemerkélő esőben kerestem gombát - sikertelenül. 
Reggeli után  a cuccunkkal a kezünkben lesétálnunk le a faluba az autónkhoz. 
Májvirág esőcseppel.