Csurgó-kút, Ödön-forrás és ami közte van

Csurgó-kút látványos mészkő képződményei. 

Döbrönte falu széléről egy hangulatos erdőszéli pihenő mellől a zöld jelzésen indultunk útnak a Bittva patak felett átívelő gyalogoshídon keresztül. A patakon való átkelésre kínálkozik egy másik, sokkal nedvesebb lehetőség is: ugyanis az autóút híd nélkül vezet rajta keresztül. 

Mint az a képen is látszik, az Ödön-forrás felé vezető földút autóval és lovasszekérrel is járható, csak az első akadályt kell leküzdeni. 

Ödön-forrás

Bevallom, az Ödön-forrásig az a 2 kilométeres út nem túl izgalmas, de azért jólesett a szép, napsütéses márciusi napon a kiránduló családom aprajával és nagyjával beszélgetni, így észre sem vettük, ripsz-ropsz ott teremtünk. 

A forrás környéke nagyon megkapó, virágos, hangulatos kis tavacskával a kifolyónyílás alatt, kialakított tűzrakó hellyel, rönkházzal.

Ödön forrás legkorábbi említése 1381-ből Mánc kútja néven szerepel, és az egykori Mánchegykeresztúr nevezetű kis falu kútja volt. Mai nevét Vajda Ödön Pálról kapta, aki a Zirci Ciszterci Apátság apátja volt. 

El is határoztuk, hogy itt fogunk éjszakázni. No nem a rönkházban - melynek eredeti épületében még Fekete István is éjszakázott - , hanem a mellette lévő füves területen, sátorban.   Előtte azonban bejárjuk a környéket. 

Így tovább mentünk. Még kb. 2 km-t kellett haladni ezen a széles erdei úton, favágás zajával fűszerezve, fával megrakott utánfutós traktor dübörgött ki az erdőből, pöfögött az orrunk előtt.  

Aztán eljutottunk a kis tóig, s onnantól nagyon megváltozott az erdő és az én hangulatom is. 

Éger láperdő a Köves-patak mentén

A tavat a Köves-patak mentén duzzasztották fel, elhagyott ház, szép rét, és vadregényes erdő várt itt végre. 

Vörös acsalapu virága

Medvehagyma illat, nyugalom, napsütés és madárcsicser. Vágyhat-e ennél többre az egyszeri kiránduló? 

Nem, és mégis többet kap. Nevezetesen egy izgalmas láperdőt sok szálegyenes éger és körisfával, virágzó erdőaljával, és patakon átívelő mohás fatörzsekkel. 

A vízen vagy a kidőlt fatörzseken keltünk át, vagy térdig gázolva a vízbe, sárba süppedve, így az előbbit választottuk. 

Égerfák alulról - ilyet még nem fotóztam. 

Egy vízmosásban másztunk felfelé, az árok tetjén vaddisznókba botlottunk. Ha nem mozdulnak, észre se vettük volna őket a bokrok alatt.  Persze, ők ezt nem tudhatták, így méltatlankodva feltápászkodtak rejtekükből, és elkocogtak jöttünkre. 

 

A Bakony főként üledékes kőzetekből, dolomit, mészkő, márgából épül fel. A sekélyebb ár-apály területeken törmelékes kőzet, homokkő képződött. 

Ebben a völgyoldalban jól megfigyelhető a világossárga márga, homokkövek. 

Erdei madársóska - apró virágoskert egy kidőlt mohos fa tetején. 

Csurgó-kút

A Köves-patak mentén a zöld jelzésen érkezve a vízeséshez romantikus környezetben kialakított pihenőt találunk, esőbeállóval, padokkal, tűzrakó hellyel. Népszerű hely: majd az összes asztal foglalt volt. 

A vízesést azonban a patak mögött takarta egy szikla, ami leginkább úgy nézett ki, mint egy koponya, a két szemüreg jobbra néz, "haja" tovább nőtt, páfrányok formájában. 

Nem bírtam nyugodni, amíg ezt körbe nem járom! Míg a többiek pihengettek a padoknál, én felfedeztem a vízesést. 

A víz a hegy gyomrából egy szikla réseiből csordogál elő. Más képekkel összehasonlítva átlagosan alacsony vízhozammal. 

Kilátás a "koponya" tetejéről a vízesésre.

A Föld karsztos vidékein az édesvízi mészkövek gyakori képződménynek számítanak.  A Csurgó-kútnál a meszes kötőanyag kalcit, kvarc, dolomit és egyéb agyagásványok. A forrásnál taláható mészkövek anyagának összetétele eltérhet a vízesésnél kialakult képződmények anyagösszetételétől, melynek oka feltehetően az eltérő képződési hőmérséklet, illetve a növényi tevékenység. A forrásnál jellemzően egyenletes a hőmérséklet az év minden szakában, míg a vízesésnél a fő képződési időszak a nyári nedvesebb időszakokra tehető. 

A Csurgó-kút forrása által épített mésztufatömb és romantikus hangulatú szurdok. 

Tavaszi tőzike medvehagymával

A vízesés környékén persze medvehagyma- és virágdömping is fogadot. A szokásos tavaszi geofitonok közül kiemelném az itt nagy tömegben virágzó bókoló fogasírt. 

Ebéd után a zöld jelzésen mentünk vissza a korábbi kis tóhoz, majd a Köves-patak mentén folytattuk utunkat, medvehagyma és tőzike mezők között.

A tavaszi tőzikéknek különösen örültem, idén nem terveztem meglátogatni őket sem Csáfordjánosfán, sem a Huertlaki-tónál, sem máshol, így váratlan ajándékként könyveltem el a lehetőséget. 

Tavaszi tőzike és galambvirág ugyanazon fa tövében. 

 

Gombát sajna nem sokat találtam útközben, csupán néhány osztrák, vagy piros csészegombát, illetve  narancsos szélű szegett taplót. 

A patkon csak egy helyen kellett átkelni, de sokáig kerestük a megfelelő kidőlt fát, hogy mindezt száraz lábbal tehessük meg. A Polányi malomrom felé vettük az irányt. Egy öreg fűz társaságában találtunk rá.

 

Visszatérve a zöld kereszt jelzésre, újra a patak mellett kanyarogtunk. 

Itt a víz egy sziklafal mellett halad el. 

A sziklákkal szemközt pedig ilyen látvány tárult a szemünk elé. 

Izgalmas átkelő: egy fa épp keresztbe nőtt a patak felett. Nem tudom, emberkéz műve-e, vagy a véletlen hozta így, de mindkét oldalon stabilan a földbe süppedt a fa, és élt. Szép kényelmesen át lehetett sétálni a törzsén. 

Felkapaszkodtunk a fennsíkra, kiértünk az erdőből.  Szép, két vörös toronnyal rendelkező  házikó  állt még az utolsó fák alatt. Innentől megváltozott a táj képe. 

A látvány inkább hasonlított egy kastélykertre, mint bakonyi erdőre. Hatalmas vörösfenyők ácsorogtak csoportosan vagy magányosan a rétek között. 

Döbröntére az üdülőterület utcáján tértünk vissza, ahol a jó időnek köszönhetően rengetegen sétálgattak. 

Éjszakázás az Ödön-forrásnál

Ideje volt az éjszakai szálláshelyünk felé venni az irányt. Kiderült, a tesóm autója át tud kelni a vizen, ráadásul egy erdész azt mondta, ha ott akarunk éjszakázni, akkor behajthatunk az erdőbe, így nem kellett a cuccokkal megrakodva újra megtennünk azt a két kilométert. Urasan, autón érkeztünk. Hamar nekiláttunk a sátorállításnak, pálinkkával ünnepeltük megérkezésünket, tüzet raktunk, és jóféle paprikás krumplit készítettünk. 

Nagyon kellemes, szélcsendes idő volt, a tűz mellett nem is fáztunk. Sajna az egyik leányzó belázasodott, tesómék éjszaka hazaautóztak. Így nem hallhatták az őzek ugatását éjfélkor és a csendes eső kopogását hajnalban a sátor tetején. A reggeli madárkoncert elmaradt, helyette szemerkélő esőben kerestem gombát - sikertelenül. 

Reggeli után  a cuccunkkal a kezünkben lesétálnunk le a faluba az autónkhoz. 

Májvirág esőcseppel.