A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tata. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tata. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. március 16., vasárnap

Szürkegémmé vált bakcsó, medvehagyma vadászat esőben és majdnem gumit javítottam

Vértesszőlősön szálltunk le a vonatról, ráhajtottunk a kerékpárútra, mely egész Dunaalmásig egész jó minőségben áll a bicajosok rendelkezésére. Nagy lendülettel indítottunk, igyekeztünk mielőbb kimelegedni,  ruházatunk - enyhén szólva - nem illett az időjáráshoz. Azért egy fotó erejéig megálltunk a Derítő-tó partján. Kattintgatás közben is éreztem, hogy  kúszik be a hideg a kabát minden apró nyílásán, így jobbnak láttam tovább hajtani. Eltekertünk az Öreg-tó mellett, ahol a rossz idő ellenére meglepően sokan sétáltak. Áthajtva a városon a Fényes tanösvény mellett visz a kerékpárút, majd hamarosan az Által-ér vadregényesebb részein tekertünk. 


Meglepően hamar leértünk a Dunához. A parton a hideg ellenére is ücsörögtünk kicsit, bámultuk a folyó méltósággal hömpölygő vizét. Éreztem, hogy itt nem tudunk sokáig maradni, viszont a nap vége még messze volt. Ekkor eszembe jutott a tatabányai Medvehagyma tanösvény. Felvetettem, hogy elmehetnénk oda, Vértesszőlőstől csak 13 km. Lányom rábólintott és lelkesen útra keltünk. 


Visszafelé tekerve már messziről kiszúrtuk az Által-ér partján ácsorgó  madarat. Hatalmas, tojás alkú lény volt, elsőre úgy tippeltem, bakcsó lesz az! Közeledtünkre kíváncsian  kinyújtotta hosszú nyakát, majd jobbnak látta szárnyra kelni. Ekkor vált egyértelművé, hogy egy gyönyörű szürke gémmel van dolgunk. Kicsit előre repült, majd landolt, tőlünk kb 50 méterre. Békésen ácsorgott, míg kb. 10 méterre megközelítettük, ekkor megismételte az előbbi műveletet. Vitorlázva repült, szél ellenében, közvetlenül a kanyargó patak felett. Biztos távolságban landolt, majd ahogy közelebb kerültünk újra repülőrajtott vett, s ez így ment, csaknem egész Tatáig. 

Már többször megfigyeltem kenuzás közben a kócsagok hasonló viselkedését, és nem értem. Olyan egyszerű lenne a menetirányunkkal ellentétes irányba repülnie, és akkor végérvényesen megszabadulna bosszantó társaságunktól. De valami miatt nem így tesznek. Sőt, ebből a "felvezető" ritmusából még a szemből érkező biciklista sem tudta kizökkenteni. Kicsit sajnáltam, hoyg folyton megzavarjuk méltóságteljes ácsorgásában. Próbáltam lassan megközelíteni, lapulni, nagyobbat kerülni, mindhiába. 

Lehetséges, hogy  inkább a birodalmát akarta bemutatni nekünk?

Persze nagyon szerettem volna lefotózni, ámde nem hoztam a teleobjektívet, így itthon az AI-t kértem meg, generálja oda a képre a gémet. Kicsit veszekedni kellett vele, míg sikerült az emlékképeimhez hasonlatos, nyakát behúzó, bakcsó szerű madarat produkáltatnom vele. Az éppen landoló madárral azonban elsőre megbirkózott. Persze sokkal jobb lenne, ha saját fotó lenne az eseményről, de az én madaram olyan apró, hogy fogadjunk, észre sem veszed a második fotón!


Annyira elmerültünk a madárral való versengésben, hogy észre sem vettük, hogy beértünk a városba. Azt is csak ekkor észleltük, hogy a lányom biciklijének hátsó kereke teljesen leeresztett. Szomorúan néztem magam elé: no, ilyen csúfság! Sehol egy valamirevaló férfi! Csak nem nekem kell itt gumit foltoznom?  

Kiderült, hogy nem, Kriszti felfedezett a neten egy  kerékpárkölcsönzőt, ahol a két fiatalember épp filmet nézett a stagnáló forgalomra való tekintettel. Kérdésünkre készségesen nekiálltak kereket szerelni,  ám kiderült, a gumi nem is lukas, csak fel kell pumpálni, és kész. Amíg pumpáltak, addig óvatlanul elszpoilereztem a film végét, amitől nem voltak túl boldogok, így kétszeresen is örültek, mikor újra útra keltünk. 

Rajtunk kívül még az eső is rázendített, szitált és szemerkélt, apró szemei lebegtek a levegőben. Szinte nem is esett, hanem egyszerűen ott volt. Ennek leőnye, hogy lányom méltóztatott felvenni az esőkabátomat, így anyai szívem megnyugodhatott, nem fog halálra fagyni az egy szál pulcsijában, én azonban csak remélni tudtam, hogy a pamut nadrágom nem fogja teljesen magába szívni a vizet. 
A továbbiakban az esőve mit sem törődve tekertünk Tatabányáig, majd tovább, a medvehagymás felé. 
Az utolsó 5 km alatt az út nem vészesen, de  folyamatosan emelkedett, ráadásul egy főúton haladt, mellettünk autók zúgtak el. Nem mondom, hogy ez volt a legkellemesebb rész, de végül sikerrel abszolváltuk. Lányom ugyancsak elfáradt, a medvehagymás közepn egyszerűen levetette magát a földre, elővette maradék ebédjét és elfogyasztotta. Mindeközben tépdestem az apró  hagymaleveleket. Nem volt túl szapora munka, de végül összejött egy levesre való. 
Innen Alsógalla vasútállomás csupán 4 km, lefelé, azt céloztuk meg és reméltük, hoyg a vonatban lesz fűtés. 

Nem volt. 

Kiderült, Budapesten egy csep eső sem esett, és kétszer olyan meleg volt, mint a Gerecsében. 
Mindezek ellenére, vagy éppen ezért, remekül éreztül magunkat, úgy terveztük, kedden majd napsütésben tekerünk egyet az erdőben. 

2025. március 3., hétfő

Fényes Forrásvidék - ékszerdoboz a Gerecsében

A Fényes tanösvényen  nemrég jártam – magamtól nem is terveztem odamenni. Kiderült, hogy a szüleim még sosem jártak arra, így együtt kerestük fel a tanösvényt. Majd csodálkozva tapasztaltam, hogy az a bizonyos „nemrég” hét éve volt! Igaz, akkor többször is meglátogattam, és teljesen elvarázsolt. Annyira élénken él emlékeimben, hogy olyan, mintha tegnap lett volna!

Azt hiszem, ez mindent elmond erről a különlegesen szép helyről!

A tanösvény és a strand közös bejárattal rendelkezik, érdemes egy kicsit a fürdő területén is elbóklászni, hiszen az itt található tavak szintén a forrásvidék részeit képezik, éppcsak nem veszi körbe láperdő. Sajnos. Ezért mindenféle fürdőkomplexum-fejlesztési terv részeit képezik, amit őszintén remélek, hogy nem valósul meg, így megvédhető a megmaradt kis láp háborítatlan környéke.

A Tatai tavak a ramsari terület része. Közvetlenül szomszédos a Tatai Fényes-patak menti rétekkel  és a Réti-tavak környéke természetvédelmi területeivel. A terület 1977-ben kapott védettséget.

A Fényes forrásvidék pedig több, egymással kapcsolatban álló forrástavat jelöl, amelyek közül több forrás már inaktív (Feneketlen-tó, Körtefás-tó, illetve a Barlang-forrás).

A szénbányászat miatt az 1970-es években a legtöbb forrás elapadt. A bányák bezárása után azonban 2001–2003 között a források többsége újraindult. Jelenleg enyhén szénsavas, 20–22°C-os víz tör fel belőlük, emiatt a forrástavak télen sem fagynak be.

1. Sarki-forrás-tó

Ez a tanösvény első tava.  A forrástavakat  összekötő csatorna itt vesz egy nagy kanyarulatot, ezért kapta a tó a Sarki nevet.
A 4 méter mély tóban egyre intenzívebb a forrástevékenység, naponta több ezer köbméter  víz tör elő a mélyből. 

Sászsombékok a láperdőben. 

Nagy-Égeres 

Bár az éger jól bírja a hosszan tartó vízborítottságot, úgy látszik időnként azért szeret szárazra kerülni és levegőhöz jutni. Ezen a helyen a tartósan  egyre magasabb vízállás a fákat elpusztította. Egész  kísérteties hangulata van itt a lápnak. 

 
Látvány a kilátóból. 

2. Erdei-forrás

A terület legrejtettebb forráscsoportja, amely a láperdő mélyén fakad. Hozama fokozatosan növekszik, jelenleg mintegy 2400 köbméter/nap.
Most csak ennyire tudtam megörökíteni a források bugyogását, melyet kevesebb látogató esetén még hallani is lehetett volna. 


A Nagy - Égeres facsonkjainak látványa a forrásoktól. 


Mézgás éger lombkorona

3. Védett-forrás 

A többi forrástóval ellentétben ennek a tónak az alakja hosszan elnyújtott. Nevét az egykor ide telepített fehér tündérrózsák és sárga vízitökök miatt kapta. Medrében szintén számos forrás tör fel. Egyik végében téglalap alakú szabályos medencét alakítottak ki, melyet fürdőzésre használtak. A tanösvény kialakításakor a partvonalat kissé átalakították, természetesebb formát kialakítva.  A tó ezen részén függőhídon és kézel húzható kötélpályán rögzített komppal is átkelhetünk. 
Továbbá itt lakik egy nutria család is, mellyel korábban már volt szerencsém találkozni. 

Kis-Égeres 

Napjainkban ebben a tóban egyre intenzívebbé válik a forrástevékenység. 
Nagyobb nyílt víztükrét eddig, ahányszor itt jártam, mindig erősen fodrozta a szél. 




A további tavak a tanösvény területén kívül helyezkednek el, érdemes arra is egy kis kitérőt tenni. Mi most kihagytuk, apukám térde eddig bírta. 


4. Feneketlen-tó

A rétek legnagyobb forrástava a Feneketlen-tó, mely forrásjáratai eltömődtek, ezért víz már nem tör fel itt. Mélységét  különböző források eltérően jelölik meg, 240 évvel ezelőttről még 15 - 20 méter közötti adatokat találtam az interneten, azóta jelentősen feltöltődött. Mélyére nem hatol le a napfény. Összehasonlításképp: a többi tó mélysége 3-5 méter között mozog, annyira tiszta a víz, hogy tökéletesen látni a tómeder növényzetét és állatvilágát (ld. Forrás-tó és a Nagy Égeres képei). 
A tájékoztató tábla szerint a tó kialakulása a Szelim-barlang kialakulásához hasonlítható. Hidrotermális eredetű barlang, azaz a nyomás alatt álló, felfelé áramló karsztvíz alulról elkoptatta a az alapkőzetben kialakult forráskürtő mennyezetét, ezért az beszakadt. Míg a Szelim-barlang az évmilliók során egyre magasabbra emelkedett, addig a Fényes-források környezete alacsonyan marad. 
A Feneketlen-tótól pár száz méterre, a réten található a Nagy Feneketlen-tó, mely 18, méter mély, hazánk egyik legmélyebb természetes tava. 

5. Körtefás-tó (Döglött-tó)

Nevét a kifolyás közelében álló idős vadkörtefáról kapta. Ez a fa a környék legidősebb fája.  Forrása nem működik már évtizedek óta. 

6. Katonai-forrás / Grófi-forrás

A Fényes-fürdő legnagyobb vízhozamú forrástava, ahol naponta több, mint 20 ezer m3 víz tör fel a 3,5 méter mély tómeder számos pontján. Ez  az egyedüli aktív forrástó, amelyben a fürdőzés engedélyezett. A tómeder 3,5 méter mély és búvárok oktatására is használták. 

Hülcser-tavak

Három kisebb tóból álló tóláncolat, melyet a Katonai-forrás elfolyó vizei táplálnak. A tervek szerint itt is strandolási lehetőséget alakítanának ki. 

Horgásztó

Néhány évtizeddel ezelőtt mesterségesen kialakított tó, mely elsődlegesen horgászati célokat szolgál.

Barlang-forrás

Már nem létező forrás, de egykoron a  legszebbnek számító forrás lehetett. A kb. 8 méter hosszú és 3 méter magas sziklaüreg mennyezetén néhány függőcseppkő is volt. Sajnos az elapadt vizű sziklaüreget a sportmedence építésekor tönkretették. Pfff...

2023. december 28., csütörtök

Tatai vadludak, illetve a hűlt helyük

Pár éve volt szerencsém átélni, ahogy Tatán a vadludak naplementkor behúznak a táplálkozó helyükről a tóra, ahol elfoglalják védett éjszakai szállásukat. Gondoltam, megosztom ezt az élményt a családommal is és lecibáltam őket az Öreg-tóhoz, kicsit sétáltunk a parton és vártuk a pompás jelenséget.

A leengedett tó partján több helyen is hatalmas táblák jelzik, hogy a tómederben a ludak megközelítése tilos a Ramsari Egyezmény értelmében.
1971. február 2-án az iráni Ramsar városában írták alá a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekkel kapcsolatos Ramsari Egyezményt, mely 1975-ben lépett hatályba. A ramsari egyezmény célja a vizes élőhelyek megőrzésének elősegítése, és az ehhez szükséges jogi, intézményi keretek megalapozása. A dubaji világkonferencián 2018. október 25-én Michl József polgármester vehette át Tata nevében a Ramsari Város kitüntető címet, amely a vizes élőhelyeink védelméért kifejtett tevékenységek nemzetközi elismerése. (forrás: vadludsokadalom.hu)

Néhány lúd már ott pihent a tó vizének közepén. Így aztán bizakodva vártam a Nagy Behúzást. Ám ez most elmaradt. Miért? Nem tudom. Talán nem volt még kedvük, majd jóval sötétedés után érkeznek, vagy már nincs olyan sok errefelé, hiszen a legnagyobb tömeg november végén, december elején látható, ilyenkor akár 55-60 ezer lúd is éjszakázhat a tavon.
 

Honnan is érkeznek a ludak? Zömében nagy lilik és nyári lúd repül ide az északi sarkkörön túlról, Szibériából és Skandinávia északi részéről. Szeptember végétől folyamatosan érkeznek hazánkba, s egész februárig maradnak. A Tata környéki szántók és füves területek kiváló terepet nyújtanak a táplálkozásra, füvet csipegetnek, illetve előszeretettel töltik a nappalokat a kukoricaföldek levágott torzsái között.

Étkezés után pedig csapatostul vonulnak a biztonságos vizekre, ahol védve vannak a ragadozóktól. A tatai Öreg-tó azért is különleges, mert Európában nincs még egy olyan vizes terület, ahol csaknem a város közepén ekkora mennyiségben éjszakáznának a vadludak.

Reggelente, fél 7 - 8 óra között nagy csapatokban indulnak táplálkozni a környező földekre. Délben 10-12 ezer vadlúd visszajön, majd délután újra kimennek. Alkonyatkor várhatóan az összes vadlúd beözönlik. Vagy nem. Ahogy éppen úri kedvük tartja. Most éppen nem tartotta, így maradt a látványos naplemente és a kellemes tavaszias időben tett séta, kedves családommal.



2022. június 9., csütörtök

Feszültséglevezető

Tatabányától Dunaalmásig kiváló kerékpárút vezet végig az Által-ér mellett,  szépséges környezetben, melyet már volt szerencsém egyszer végigjárni, illetve végigtekerni. 

Ezért az őzért padlóféket nyomtam a bringán és percekig csak szemeztünk.  Hangtalan "párbeszédet" folytattunk, emígyen: 
ÉN: "Nem veszem elő a gépem, mert úgyis elinalsz, ha leszállok a bringámról." 
Ő:  "Jé már megint egy ilyen fura szerzet, jól megnézem magamnak, lesz majd mit mesélni a buliban este!"
ÉN: "Na, miért nem mozdulsz?"
Ő: "Fura, csak megáll és néz. Vajon mit bámulhat? "
ÉN: "Jó, akkor leszállok." 
Ő:  "Na most kettévált a teste. Két lábától megvált. Mondjuk úgyis furák voltak, nem olyan szép formás hosszúkásak, mint az enyéim. És csak kettő érte a földet, a másik kettő oldalt himbálózott. "
ÉN: "Nem veszem elő a gépem, mert úgyis odébb állsz,  mire előkotrom."
Ő: "Vajon mi jár a fejében? Elég furán néz ki azzal a csupasz testével. Valami színes rongyok vannak rajta és a feje meg tök szőrös. "
ÉN: "Hm. Még mindig nem mozdulsz? Mire vársz?"
Ő: "Várok még egy kicsit, kíváncsi vagyok, mit csinál!"
ÉN: "Na jó, akkor előveszem." 
Ő: "Na az a fekete meg mi? Miért bújik el mögé? Azt hiszi nem látszik? Hiszen mindene kilóg mögüle! Úgy látszik annyi esze sincs, mint egy kis gidának."
ÉN: "Lefotózlak jó? "
Ő: "Na, jól megnézett azzal az egy szemével. Megfordulok, hogy jobban lásson."
ÉN: "A másik profilodat is? "
Ő: "Azért kicsit ijesztő ez a hatalmas csillogó szem."
ÉN: "Hahó! Kész vagyunk!"  
Ő: "Na jó, ez tök uncsi. Azt hiszem én lépek..."
ÉN: "Hova mész, meguntad? Hova küldjem a fotót? Bokor utca 3. rejtek? " Holnapra kész is!"
Ő: "Ha én ezt a klubban egyszer elmesélem!"

A Dunánál az ég felhős volt, de a víz tükörsima.

Úsztam egyet a hűvös vízben.

Néha a nap is kisütött, napozni is lehetett.

Hirtelen feltámadt a szél, alig pár perc alatt felborzolta a vizet. 

Visszafelé a felhők elmaradtak.

Sokféle fű hullámzott a késő délutáni napsütésben. 

Fényárban úszott az út. 



A Tatai-tónál már egész sötét fellegek gyűltek, még az eső is eleredt. 

2019. december 8., vasárnap

Tatai vadludak



A tatai Öreg-tóra szeptember közepétől érkeznek az itt telelő vadludak, akik  napkelte és a napnyugta idején húznak ki a tóról, illetve be a tóra a táplálkozó helyükről. Erre a jelenségre voltam kíváncsi és látogattam le Tatára egy napsütéses ámde igen hideg délután. 
Idén 24.000-re becsülték a tóra érkező vadludak számát. 


Négy óra, a tavat körülölelő fasor ágai még visszatartják a napot, de az már narancsos-álmosan tekint le ránk az égről. Hideg van, lassan sétálunk a tó leeresztett vize körül. A távolban néhány vadlúd apró pontja látszik a vöröslő vízben. 
Néha nagy kurrogással érkezik egy 5-10 fős vadlúd csapat. Leszállnak a vízre, majd eltűnnek az alkonyat árnyai között. 
A Nap közben vöröslő szegéllyel vonja be a  talaj közeli felhőket, és rózsaszínre festi az eget és a víz tükrét.

Ekkor a távolban valami furcsa történik.

Először olyan, mintha hatalmas méhraj közeledne nyugat felől, majd a raj duzzadni kezd, egyre nagyobbak a fekete pontok, teniszlabda, majd már kivehető a forma, a szárnyak mozgása, hatalmas fekete ráják úsznak a vörös égen, teljes szélességben beborítják a látóhatárt.  A távolban újabb méhrajok közelednek, melyek teniszlabdává nőnek, majd szárnyat bontanak, és ez így megy percekig. Ha közelebb lennék, akár Hitchcock filmben is érezhetném magam, ilyen távolból a látvány inkább lenyűgöző.   

Közben az elöl lévő vadlúd formájúak elképesztő hangzavar közepette leereszkednek a vízre. Valószínű mindegyik egyszerre meséli, merre jártak, hol találták a legjobb csemegét, kit támadott meg a róka és milyen méltánytalanságok vagy jó dolgok történtek velük. Visszhangzik a környék, zeng az egész tó.

Az égről eltűnnek a fekete pontok.

Negyed óra múlva újabb tömeg érkezik, ezúttal dél felől húznak be a tó közepére. 
Sajnos a tavon már nem sok látszik belőlük, csak a hangzavarból következtetek arra, hogy megduplázódott a számuk. 
Mire teljesen besötétedik,  nagy szárnycsattogással, fekete viharként kavarogva érkezik a harmadik menet. 
Aztán teljesen besötétedik, lassan a tó is elcsendesedik, de bennem még sokáig visszhangzik a látvány.
(És a hallvány).

2018. május 7., hétfő

Mocsári hód (?) a tatai Fényes Tanösvényen

A Fényes Tanösvény vége felé van egy kis mesterséges tó, szinte teljes egészében vízinövények fednek. A partján ücsörögve elmélyedtem a tündérrózsák csodálatában, bámultam a szitakötőket,
amikor arra lettem figyelmes, hogy egy lassú mozgású, szőrös állat araszol a parton. Békésen rágcsálta a füvet, és az sem zavarta, hogy egész csődület támadt körülötte, legalább 10-en próbálták mobillal megörökíteni, de nem mertek túl közel menni hozzá, részint azért, hogy el ne zavarják, részint ezért, mert csalán borította a partszegélyt.
Végül a kis jószág belecsobbant a vízbe, elmerült a vízililiom levelei között, majd a virágoknál újra feltűnve boldogan rágcsálni kezdte azokat. Maja a félig rágott szirmokat maga mögött hagyva átvágott a "nyílt" vízen. Ekkor vált láthatóvá hosszú farka is. Ez alapján egy kis adatbányászatot végeztem az interneten, és nutriára ( más néven mocsári hód) tippelek. Van valakinek jobb ötlete?
A tó közepén egyébként egy függőhíd vezet át, érdekes élmény átsétálni rajta.

2018. március 10., szombat

Tatai Fényes Tanösvény

Egykoron Tata környékén számtalan meleg vizű forrás tört fel a mélyből, melyek az 50-es években a mélyművelésű szénbányászat következtében teljesen elapadtak. Szerencsére a bányászat leállítása után a természet megújította önmagát, és a források egy évtized múlva, 2001-ben egyszer csak újra működni kezdtek. 2013-ban cölöpökre épült tanösvényt kezdtek el építeni a láperdőbe, a víz fölé, így egész mélyen be lehet járni ezt az izgalmas tájat. 
A tanösvény égererdőkön, sászsombékokon vezet keresztül, megcsodálhatjuk a feltörő forrásokat, számtalan madárral találkozhatunk még télen is.
 Mi például szürke gémet láttunk, kis ökörszemet, jégmadarat, és felfedezhettük a hódok nyomait is.
A lápvidék talán legtitokzatosabb forrása volt az Erdei forrás. Létezését sokáig csupán csak sejtették, mert a láperdőn keresztül kevesen merték csak megközelíteni a 20-21 fokos enyhén savas karsztforrást. Ma azonban egy dongaúton sétálhatunk végig egészen a forrás fölé, és megnézhetjük, ahogy gyöngyözve előtör a mélyből. Ha nagyon csendben maradunk, hallhatjuk a feltörő forrás bugyogását, amint megemeli, táncoltatja kicsit, majd újra a visszaereszti a kvarc homokot. Napsütésben fényesen vibrálnának is a kvarcszemcsék, de ehhez most nem volt szerencsénk. 
A víz itt még a legnagyobb hidegben is alig-alig fagy be, bár a hőforrásoktól távolabb vékony jégréteg azért felfedezhető volt. 
Az égerfa - bár szereti a vizet - úgy tűnik, ez már kicsit neki is túlzás. A vízbe zuhanó elhalt fatörzsek kísérteties látványt nyújtanak.